arra¹ mut hsz 32D3
1. ’a szövegkörnyezetben v. rámutatással megjelölt irányba(n), oda’ ❖ menny arra egyeneſen, meg fogod látni a’ keskeny kaput-is (1777 Szigeti Gyula Sámuel–Tordai Sámuel ford.–Bunyan 7353005, 5) | Úgy hiszem istenemet, téged meglát szemem egykor, Vagy ha nem is, poromat jó szelek arra viszik (1824 Vörösmarty Mihály 8524148, 272) | A lónak a feje arra fordul, amerre az abrakos vályút teszik (1893 Jókai Mór 8209002, 246) | Egy eszeveszetten síránkozó asszony rohan pongyolában az utcán arra, hol legsűrűbb a raj (1905 Ady Endre 9003008, 66) | Lám, a görög bárkát az imént rongálta a hab meg Euboia vizén, s újra csak arra siet (1976 Csorba Győző ford.–Ovidius 9091052, 16).
1a. ’〈az erre mut hsz-val szembeállítva:〉 a másik irányba(n)’ ❖ [a méhek] erre-replnek, Arra megint (1794 Baróti Szabó Dávid ford.–Vanière 7021012, 322) | Erre ne menj, arra sem; mert bizonyosan elbukol (1838 Széchenyi István CD1501) | Száz mérföld a világ, erre is, arra is (1846 Arany János 8014001, 106) | a pusztán sehol nem volt egy fa, csak az országút szürke szalagja kanyargott hol erre, hol arra (1967 Kamjén István 9299001, 14).
2. ’(megközelítőleg) a szövegkörnyezetben v. rámutatással megjelölt helyen, ott’ ❖ Szent Hegy’ máſzására roſzak sarkantyúim, […] Arra találkoznak, tudom, több társaim (1789 Barcsay Ábrahám 7019003, 81) | Amolyan utba-eső csárda-féle az, mely hazamenőben éppen kezeügyébe esik az arra lakónak (1899 Cserzy Mihály C1302, 110) | Valahol, arra napnyugatra Száz szin gyujt lángokat (1907 Juhász Gyula¹ 9284063, 136) | A vállalat kapujában kétágú létrán címfestő dolgozik. Nagy odaadással rajzolja a betűket. Arra sétál egy járókelő, megáll, nézi a munkát (1989 A személyi kultusz humora 1016020, 108).
2a. ’〈az erre mut hsz-val szembeállítva:〉 a másik irányban levő helyen’ ❖ Erre Bihar; […] Merre diófa-határ láttatik, arra Csatár (1792 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | – Hát hol vannak a nemes urak? – Hjaj! Méltóságos uram, ki erre, ki arra (1851 Jókai Mór CD18) | Erre is, arra is toldozgatják a régi gyárakat (1973 László-Bencsik Sándor 9383001, 18).
3. (ksz-ként) ’〈(okságon alapuló) azonnali rákövetkezés kif-ére〉’ ❖ nézzétek, hogy íjeſztem én-meg a kis Takátsot. S arra utánna menvén, fel-ölelé azt ivás közben, és tréfából belé akarja vetni a kútba (1781 Magyar Hírmondó 7444013, 160) | Menjenek által a szomszédfaluba Láposfőre; ott olyan szénát találnak, hogy látásától is husra kap a remunda, mondom, és arra a két vitéz lóra pattan, és hajrá, ugy elvágtatnak, mintha soha itt nem lettek volna (1857 Szegfi Mór 8430006, 132) | Azt képzeltem, hogy a szobámon túl valaki elfojtottan zokog s arra felálltam, hogy végigjárjam a szobát (1905 Petelei István 8361005, 23) | egyszer még le is ejtették a szekérről, a feje lágyára. Arra aztán ilyen lett, mint most, Jánoska, egy hülye (1941 Tersánszky Józsi Jenő 9706012, 44).
Ö: am~, erre-~.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. az; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.