ártás fn 4A

1. ’az árt¹ igével kifejezett cselekvés’ ❖ ártásra nincs erőd (1834 Eötvös József 8126022, 21).

2. ’károsítás, károsodás’ ❖ A’ kik […] Iſtenhez térnek […] ſemmi ártáſokra nem lehet (1773 Vajda Sámuel 7365002, 116) | nem jöttem ártásodra (1781 Piskolti István 7269001, A5) | az ellen [= ellenség] ártásodra tör (1870 Fejes István¹ ford.–Shakespeare CD11) | az ártás és csalás szándéka van tiltva (1909 Czeglédy Sándor ford. CD1211) | Ez az az emberfajta […] önzetlenül gázol át mindenkin, az ártás öröméért (1997 Magyar Hírlap CD09).

3. ’〈(nép)hiedelem szerint〉 varázslással, ráolvasással, szemmel történő rontás, ill. ennek eredménye’ ❖ [a todák, a dravida néptörzs tagjai] félnek a szellemektől, kiknek ártását varázslattal akarják megelőzni (1900 Nagy képes világtörténet CD03) | [egy mondóka] kíséretében hintették a szalmát, aminek valami olyan jelentősége volt, hogy az ártásokat elűzi (1973 Simon István 2025038, 626).

J: ártalom.

ÖE: ~képesség.

Sz: ártási, ártástalan.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzT.; ÚMTsz.

ártás főnév 4A
1.
az árt¹ igével kifejezett cselekvés
ártásra nincs erőd
(1834 Eötvös József)
2.
károsítás, károsodás
A’ kik […] Iſtenhez térnek […] ſemmi ártáſokra nem lehet
(1773 Vajda Sámuel)
nem jöttem ártásodra
(1781 Piskolti István)
az ellen [= ellenség] ártásodra tör
(1870 Fejes István¹ ford.Shakespeare)
az ártás és csalás szándéka van tiltva
(1909 Czeglédy Sándor ford.)
Ez az az emberfajta […] önzetlenül gázol át mindenkin, az ártás öröméért
(1997 Magyar Hírlap)
3.
(nép)hiedelem szerint〉 varázslással, ráolvasással, szemmel történő rontás, ill. ennek eredménye
[a todák, a dravida néptörzs tagjai] félnek a szellemektől, kiknek ártását varázslattal akarják megelőzni
(1900 Nagy képes világtörténet)
[egy mondóka] kíséretében hintették a szalmát, aminek valami olyan jelentősége volt, hogy az ártásokat elűzi
(1973 Simon István)
ÖE: ártásképesség
Sz: ártási, ártástalan
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások