adóz l. adózik

adózik ige 14a12  adóz (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben)

1. tn (átv is) ’(vmilyen birtok, jövedelem stb. alapján) adót fizet, leró’ ❖ olly dolgoktól-is fizetéſek kivántattnak, a’ mellyektl ez elött a’ nép ſoha, és ſehol ſem adózott (1793 Gubernáth Antal ford. 7124002, 227) | az olly földmíves pedig, ki több házhelyet bír, külön adóz (1853 Teleki József² 8471006, 507) | neki [ti. a halálnak] adóznak A jók és a rosszak (1912 Juhász Gyula¹ 9284272, 8) | Az orvos […] jövedelme után adózik, mint minden polgár (1998 Magyar Hírlap CD09).

1a. ts ’〈vmilyen összeget〉 adóként fizet’ ❖ A nép adózik 179,567 ftot (1819 Magda Pál 8285008, 490) | garast nem adózunk (1918 Barta Lajos 9033001, 34) | annyit adózik, amennyit jónak lát (1997 Magyar Hírlap CD09).

1b. tn ’〈jövedelem, juttatás〉 adóköteles’ ❖ Adózik a családi pótlék is? (1994 Magyar Hírlap CD09) | a jövő évtől a bérleti díj a tőkejövedelmek közé kerül és 20 százalékkal adózik (1998 Magyar Hírlap CD09).

2. tn (rég, átv is) ’nagylelkűen, bőkezűen juttat, adakozik vkinek, vminek’ ❖ [a kert] a háznép konyhaszükségleteire szorgalmas kezek által kelletőleg adózott (1848 Bernát Gáspár 8052007, 109) | ezrekkel adózik az árvízsújtottaknak (1880 Mikszáth Kálmán CD04).

3. tn adózik vmivel ’vmely szavával, cselekedetével, vmilyen magatartással kinyilvánítja véleményét, megadja vkinek, vminek azt, ami megilleti, amire méltó’ ❖ Oh Istenem, engedd-meg hogy […] el-múló kitsinységemmel a’ te örökké-való Nagyságodnak adózhassak (1777 Bessenyei György¹ ford.–Mária Terézia C1100, 45) | csendes részvéttel adózunk a komoly munka embereinek (1902 Ady Endre C0535, 366) | [Gyöngyi] elismeréssel adózik az igazán finom ételnek (1994 Szántó Piroska 1166004, 272).

3a. ’hódol vkinek, elismerését, tiszteletét fejezi ki vki, vmi iránt’ ❖ Mindig tisztellek én, ’s mindég adózom is tenéked (1804 Kováts József¹ ford.–Vergilius C2779, 200) | Ő ilyenformán adózik a halottja emlékezetének (1898 Tömörkény István 8493016, 65) | [Révai] megtalálta a módját annak, hogy az úttörő érdemének adózzon (1972 Éder Zoltán CD30).

3b. (ritk) ’〈vmely szokásnak, szenvedélynek, irányzatnak stb.〉 hódol, teret ad’ ❖ Mit késel, o lányka, E’ szívre omolni? A’ hév szerelemnek Hév csókkal adózni? (1831 Vörösmarty Mihály 8524211, 95) | vénülőn adózni Kicsit szégyen a szerelemnek (1918 Ady Endre C0537, 237) | [Balázs Béla] pályája elején a modernizmusnak adózott (1958 Maróthy János ford.–Martinov 2025108, 711).

4. tn (kissé rég) ’áldozatot hoz, súlyos terhet vállal vkiért, vmiért’ ❖ a fejedelméért vérrel s élettel adózó Nagy nemesek (1822 Vörösmarty Mihály C4540, 94) | a hon oltárán adóznunk kell (1881 Vajkay Károly C4674, 139) | kis leányának életet adott, – de saját életével adózott az anyai szent boldogságért (1887 Vachott Sándorné 8500002, 133) | akit ehhez a földhöz valami köt: vérével adózik hazájának (1903 Ady Endre CD0801).

5. tn (rég) ’bűnhődik, megszenved vmiért’ ❖ itt füzettet vélünk, hogy más világon ne adózzunk (1773 Faludi Ferenc C1665, 68) | Bűnt nem követtél, bal szerencse ért, S ezért adózni nem te fogsz (1833 Vörösmarty Mihály C4536, 78).

5a. adózik vmivel (rég) ’fizet, lakol vmivel vmiért’ ❖ itt légyen parancsolatomra, mert külömbben akasztó-fával adózik (1775 Simai Kristóf C3746, 89) | meg ne illesd, ha életeddel nem akarsz adózni vakmerőségedért (1873 Győry Vilmos ford.–Cervantes Saavedra C1975, 101).

Ö: meg~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. adó; ÉKsz.; SzT. adóz, adózhat, ~; ÚMTsz. adózik²