árusító fn 1A

’az a személy, aki elad, árusít vmit, árus’ ❖ Ha a rendőr megszólít, azt mondod, hogy nem vagy árusító, csak egy pillanatra vetted át tőlem a paksamétát (1913 Babits Mihály C0694, 84) | A nyomtatott könyv hivatásos árusítói hosszú ideig a könyvkötők voltak (1941 Magyar művelődéstörténet CD43) | Az árusítók többsége olyan őstermelő, aki kénytelen autóval hozni az árut, s egész nap nem keres annyit, amennyibe az óránkénti 60 forintos parkolás kerül (1995 Magyar Hírlap CD09) | nem a drogfogyasztó üldözendő, hanem […] az előállító, a forgalmazó, az árusító (1998 Magyar Hírlap CD09).

Ö: el~.

ÖE: ~nő.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

árusító főnév 1A
az a személy, aki elad, árusít vmit, árus
Ha a rendőr megszólít, azt mondod, hogy nem vagy árusító, csak egy pillanatra vetted át tőlem a paksamétát
(1913 Babits Mihály)
A nyomtatott könyv hivatásos árusítói hosszú ideig a könyvkötők voltak
(1941 Magyar művelődéstörténet)
Az árusítók többsége olyan őstermelő, aki kénytelen autóval hozni az árut, s egész nap nem keres annyit, amennyibe az óránkénti 60 forintos parkolás kerül
(1995 Magyar Hírlap)
nem a drogfogyasztó üldözendő, hanem […] az előállító, a forgalmazó, az árusító
(1998 Magyar Hírlap)
ÖE: árusítónő
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások