áskál ige 1a
1. ts (tárgy n. is) ’vhol sokáig v. gyakran ás, ásogat’ ❖ addig áskál, és kapál a fldbe, hogy kintset talála (1776 Esopus meséi ford. C1642, 117) | a nevezett régi temető a római katolikus templom közelében lévő hasznavehetetlen, összevissza áskált homokdomb (1909 Száz magyar falu könyvesháza CD36) | A lányok mindig csendesek, … áskálnak a háznak régi rozoga deszka kerítése mellett (1922 e. Gárdonyi Géza C1838, 43).
1a. tn ’〈állat földben v. más kemény anyagban〉(lábával) járatot, üreget létrehozva halad előre’ ❖ [egyes férgek] a’ földben ’s a’ fákban áskálnak (1793 Segesvári István ford.–Derham C3720, 610) | Jól mondád, vén vakand! oly gyorsan áskálsz? Derék egy árkász! (1879 Arany János ford.–Shakespeare 8014006, 116) | A karmok állapota szoros viszonyban van az állat életkorával, valamint azzal a talajjal, amelyben áskál (1929 Az állatok világa ford. CD46).
1b. ts (tárgy n. is) (rég, átv is) ’(üreget vájva) kitartóan v. többször kapar vmit’ ❖ tömlöcz falát … áskálta (1780 Dugonics András C1485, 216) | Melly mélyen áskál tollával (1790 Tóth Farkas C4278, 10) | véres szemürét [= szemüregét] áskálja dühében (1851 Egyed Antal ford. C1554, 73) | körmeikkel áskálják a földet (1899 Baksay Sándor C0729, 123).
1c. ts (rég) ’〈folyóvíz〉(ki)váj, (ki)mos vmit’ ❖ függőleges falakat pedig csak a vízmosások és a nagyobb folyók partjain látni, a hol a víz vájó ereje áskálja a hegyet (1898 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21).
2. ts (ritk, átv is) ’talajból ásással felszínre hoz, kifordít, kiemel vmit’ ❖ A’ ſzemét-dombokon kell nékik [ti. a tyúkoknak] járniok, Szemeket, férgeket ottan áskálniok (1779 Miháltz István ford.–Vanière 7225013, 69) | Másnak bérért krumplit áskál (1860 Kakas Márton naptára C0086, 101) | te viszont, Viktor, a családfa gyökereit áskáltad (1987 Márton László 1107003, 133).
2a. (rég) ’bányászattal kitermel vmit’ ❖ Annyit, a mennyit még ma is áskál érczeket [az itt élő paraszt], de e mellett kendert, rozsot, zabot is termeszt (1894 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21).
3. tn (vál) ’〈vmilyen rossz érzés, gonosz indulat〉 dolgozik vkiben’ ❖ Mint méreg cseppjei áskáltak lelkemben Barna szavai (1917 Elek Artúr CD10) | Tudta és érezte, hogy kitéphetetlenül fészkel, áskál benne a kárhozatos, bűnös erő (1926 Molnár Ákos CD10).
4. tn (rég) ’alattomosan vkinek az ártalmára tör; áskálódik’ ❖ az alám áskáló irigyim (1784 Péczeli József ford.–Voltaire C3443, 9) | Gonosz szorgalommal mindaddig áskálnak, Míg ennek virtusin mocskot nem találnak (1804 Csokonai Vitéz Mihály ford.–Kotzebue CD01) | fejöket vesztették … mivel a király ellen áskáltanak (1806 Dugonics András C1481, 227) | [Báthory népét] a’ Töröknek engedi, tsak az alatta áskáló Bethlen Gábor adassék kezébe (1825 Tudományos Gyűjtemény C5579, 38) | kis emberek kis sorsán [járnak gondolatai], kik elbuknak s újra talpra állnak, csalódnak, bíznak, örülnek s szenvednek, vagy kárörvendnek s irigykednek s áskálnak s gúnyolódnak (1921 Tersánszky Józsi Jenő CD10).
4a. áskál vki után (rég) ’ártó szándékkal kémkedik vki után’ ❖ Áskálnának-is azon Ifiak után (1794 Dugonics András C1457, 243).
Sz: áskálás.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.