áskál ige 1a
1. ts (tárgy n. is) ’vhol sokáig v. gyakran ás, ásogat’ ❖ addig áskál, és kapál a fldbe, hogy kintset talála (1776 Esopus meséi ford. C1642, 117) | a nevezett régi temető a római katolikus templom közelében lévő hasznavehetetlen, összevissza áskált homokdomb (1909 Száz magyar falu könyvesháza CD36) | A lányok mindig csendesek, … áskálnak a háznak régi rozoga deszka kerítése mellett (1922 e. Gárdonyi Géza C1838, 43) | [1909-ben] támogató határozat született: „a nevezett régi temető a római katolikus templom közelében lévő hasznavehetetlen, összevissza áskált homokdomb, szépészeti tekintetben is kívánatos, hogy egy új épülettel el legyen tüntetve” (2000 Veress D. Csaba CD36).
1a. tn ’〈állat földben v. más kemény anyagban〉(lábával) járatot, üreget létrehozva halad előre’ ❖ [egyes férgek] a’ földben ’s a’ fákban áskálnak (1793 Segesvári István ford.–Derham C3720, 610) | Jól mondád, vén vakand! oly gyorsan áskálsz? Derék egy árkász! (1867 Arany János ford.–Shakespeare 8014006, 116) | A karmok állapota szoros viszonyban van az állat életkorával, valamint azzal a talajjal, amelyben áskál (1929 Az állatok világa ford. CD46).
1b. ts (tárgy n. is) (rég, átv is) ’(üreget vájva) kitartóan v. többször kapar vmit’ ❖ tömlöcz falát … áskálta (1780 Dugonics András ford.–Homérosz C1485, 216) | Melly mélyen áskál tollával (1790 Tóth Farkas C4278, 10) | véres szemürét [= szemüregét] áskálja dühében (1851 Egyed Antal ford.–Ovidius C1554, 73) | körmeikkel áskálják a földet (1899 Baksay Sándor C0729, 123).
1c. ts (rég) ’〈folyóvíz〉(ki)váj, (ki)mos vmit’ ❖ függőleges falakat pedig csak a vízmosások és a nagyobb folyók partjain látni, a hol a víz vájó ereje áskálja a hegyet (1898 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21).
2. ts (ritk, átv is) ’talajból ásással felszínre hoz, kifordít, kiemel vmit’ ❖ A’ ſzemét-dombokon kell nékik [ti. a tyúkoknak] járniok, Szemeket, férgeket ottan áskálniok (1779 Miháltz István ford.–Vanière 7225013, 69) | Másnak bérért krumplit áskál (1860 Kakas Márton naptára C0086, 101) | te viszont, Viktor, a családfa gyökereit áskáltad (1987 Márton László 1107003, 133).
2a. (rég) ’bányászattal kitermel vmit’ ❖ Annyit, a mennyit még ma is áskál érczeket [az itt élő paraszt], de e mellett kendert, rozsot, zabot is termeszt (1894 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21).
3. tn (vál) ’〈vmilyen rossz érzés, gonosz indulat〉 dolgozik vkiben’ ❖ Mint méreg cseppjei áskáltak lelkemben Barna szavai (1917 Elek Artúr CD10) | Tudta és érezte, hogy kitéphetetlenül fészkel, áskál benne a kárhozatos, bűnös erő (1926 Molnár Ákos CD10).
4. tn (rég) ’alattomosan vkinek az ártalmára tör; áskálódik’ ❖ az alám áskáló irigyim (1784 Péczeli József ford.–Voltaire C3443, 9) | Gonosz szorgalommal mindaddig áskálnak, Míg ennek virtusin mocskot nem találnak (1804 Csokonai Vitéz Mihály ford.–Kotzebue CD01) | fejöket vesztették … mivel a király ellen áskáltanak (1806 Dugonics András C1481, 227) | [Báthory népét] a’ Töröknek engedi, tsak az alatta áskáló Bethlen Gábor adassék kezébe (1825 Tudományos Gyűjtemény C5579, 38) | kis emberek kis sorsán [járnak gondolatai], kik elbuknak s újra talpra állnak, csalódnak, bíznak, örülnek s szenvednek, vagy kárörvendnek s irigykednek s áskálnak s gúnyolódnak (1921 Tersánszky Józsi Jenő CD10).
4a. áskál vki után (rég) ’ártó szándékkal kémkedik vki után’ ❖ Áskálnának-is azon Ifiak után (1793 Dugonics András C1457, 243).
Sz: áskálás.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.