áspis fn 4A (rég)

1. ’halálos marású mérges kígyó’ ❖ takarta A’ bút, melly t’ bell mint áſpis úgy marta (1786 Péczeli József ford.–Voltaire 7267016, 159) | Ajkaikban merge forr az áspisoknak (1883 Kálmán Károly ford. C2478, 301) | kilenc áspis ágaskodik feléje s kilenc ördög tekergőzik a karjára (1915 Kosztolányi Dezső 9359342, 73).

1a. (Áll) ’a viperafélék családjába tartozó, 50–70 centiméter hosszúra megnövő délnyugat-európai mérges kígyó, áspisvipera (Vipera aspis)’ ❖ ÉrtSz.

1b. (Áll) ’két méternél is hosszabbra megnövő, sárgás színű egyiptomi pápaszemes kígyó (Naja haje); ureuszkígyó’ ❖ Tündér Cleopátra Antalnak ölében Eliz kiességit látta még éltében; De kérdezd, mit érzett elfajult szivében, Midőn áspis lőtte fullángjit mejjében? (1779 Ányos Pál CD01) | Az uréuszkígyó, áspis, haie vagy egyiptomi szemüveges kígyó, nagyságra nézve fölülmúlja ázsiai rokonát, mert felnőtt példányai elérik a 2.25 m-t is (1933 Az állatok világa ford. CD46).

2. (pejor) ’álnok, rosszindulatú, ill. házsártos személy, kül. nő’ ❖ én könyörgök egy kőnek, Sőt egy vad áspisnak, mely fülét bézárja, Hogy semmi édes szó azt által ne járja (1794 Csokonai Vitéz Mihály ford.–Ariosto CD01) | vajon nem szelidíthetném-e meg az én áspisomat egy éji zenével (1874 Berczik Árpád ford.–Molière C3176, 29) | mi lesz velem egy ilyen áspisnak a kezében, aki még egy gallért sem ad (1939 Móricz Zsigmond C5087, 230).

2a. (jelzőként) ’gonosz, könyörtelen 〈dolog, jelenség stb.〉’ ❖ Áspis idők járnak: Zsigmond és Miksa csatáznak (1867 Imets Fülöp Jákó C2166, 65).

ÖE: ~méreg, ~tojás.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

áspis főnév 4A (rég)
1.
halálos marású mérges kígyó
takarta A’ bút, melly t’ bell mint áſpis úgy marta
(1786 Péczeli József ford.Voltaire)
Ajkaikban merge forr az áspisoknak
(1883 Kálmán Károly ford.)
kilenc áspis ágaskodik feléje s kilenc ördög tekergőzik a karjára
(1915 Kosztolányi Dezső)
1a. (Áll)
a viperafélék családjába tartozó, 50–70 centiméter hosszúra megnövő délnyugat-európai mérges kígyó, áspisvipera (Vipera aspis)
ÉrtSz.
1b. (Áll)
két méternél is hosszabbra megnövő, sárgás színű egyiptomi pápaszemes kígyó (Naja haje); ureuszkígyó
Tündér Cleopátra Antalnak ölében Eliz kiességit látta még éltében; De kérdezd, mit érzett elfajult szivében, Midőn áspis lőtte fullángjit mejjében?
(1779 Ányos Pál)
Az uréuszkígyó, áspis, haie vagy egyiptomi szemüveges kígyó, nagyságra nézve fölülmúlja ázsiai rokonát, mert felnőtt példányai elérik a 2.25 mméter-t is
(1933 Az állatok világa ford.)
2. (pejor)
álnok, rosszindulatú, ill. házsártos személy, kül. nő
én könyörgök egy kőnek, Sőt egy vad áspisnak, mely fülét bézárja, Hogy semmi édes szó azt által ne járja
(1794 Csokonai Vitéz Mihály ford.Ariosto)
vajon nem szelidíthetném-e meg az én áspisomat egy éji zenével
(1874 Berczik Árpád ford.Molière)
mi lesz velem egy ilyen áspisnak a kezében, aki még egy gallért sem ad
(1939 Móricz Zsigmond)
2a. (jelzőként)
gonosz, könyörtelen 〈dolog, jelenség stb.〉
Áspis idők járnak: Zsigmond és Miksa csatáznak
(1867 Imets Fülöp Jákó)
ÖE: áspisméreg, áspistojás
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások