asszimilál ts ige 1a

1. (Tud v. vál) ’adottságainak, körülményeinek, céljának megfelelően (át)alakít(va átvesz) vmit’ ❖ városaink [közjogi szempontból] oly szerkezetet nyerjenek, miszerint […] honunk sajátságos institutióihoz (a megyei rendszerhez) assimiláltassanak (1841 Kossuth Lajos CD32) | [a magyar nép] annyiféle idegen nyelvi és néphitbeli elemet asszimilált (1897 PallasLex. CD02) | Az itáliai trecento legmodernebb újításait asszimilálva a cseh festészet egykettőre az európai művészet élvonalába került (1984 Eörsi Anna 1042001, 33) | [a jobb agyfélteke] asszimilálja, mintegy „bekebelezi”, az én testi és érzelmi állapotához idomítja az információt (1998 Természet Világa CD50).

2. (tárgy n. is) (Biol) ’〈élő szervezet felvett (táp)anyagot〉 saját szerves anyagává alakít’ ❖ [a vizeletben előforduló karbamid] olyan organikus anyag, melyet a szerves test mint nem assimilálhatót, tehát nem szervezhetőt, magától kidob (1876 Kossuth Lajos CD32) | a mozgását vesztett ostoros lény teljesen növényi állapotra és életmódra tér át, vígan tovább asszimilál és kettéoszlás útján rendesen szaporodik (1933 Az állatok világa ford. CD46) | Verőfényes napsütésben a levelek jóval több cukrot képesek asszimilálni, mint borult időben (2000 Természet Világa CD50).

3. (Szoc, Pol) ’vmely (társadalmi v. nép)csoport egy másik ember(csoporto)t magába beolvaszt’ ❖ Bármennyire emelkedik ezen osztály, […] nincs ok feltenni, hogy a’ másik rész azon irányban fog gyengülni, korcsosodni, szegényedni ’s assimiláló hatását elveszteni (1858 Mocsáry Lajos 8314001, 201) | a hazáért halt hős árváit a cár veszi gondjaiba, az unokái már nem lesznek asszimilált lengyelek, azok már oroszok lesznek (1927 Markovits Rodion 9423005, 286) | a magyarságnak a 11. század végéig nem sikerült teljesen asszimilálnia a honfoglaláskor már itt talált, illetve a magyarsággal együtt bejött idegen népelemeket (1998 Kristó Gyula CD17).

J: áthasonít, hasonít.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

asszimilál tárgyas ige 1a
1. (Tud v. vál)
adottságainak, körülményeinek, céljának megfelelően (át)alakít(va átvesz) vmit
városaink [közjogi szempontból] oly szerkezetet nyerjenek, miszerint […] honunk sajátságos institutióihoz (a megyei rendszerhez) assimiláltassanak
(1841 Kossuth Lajos)
[a magyar nép] annyiféle idegen nyelvi és néphitbeli elemet asszimilált
(1897 PallasLex.)
Az itáliai trecento legmodernebb újításait asszimilálva a cseh festészet egykettőre az európai művészet élvonalába került
(1984 Eörsi Anna)
[a jobb agyfélteke] asszimilálja, mintegy „bekebelezi”, az én testi és érzelmi állapotához idomítja az információt
(1998 Természet Világa)
2. (tárgy n. is) (Biol)
〈élő szervezet felvett (táp)anyagot〉 saját szerves anyagává alakít
[a vizeletben előforduló karbamid] olyan organikus anyag, melyet a szerves test mint nem assimilálhatót, tehát nem szervezhetőt, magától kidob
(1876 Kossuth Lajos)
a mozgását vesztett ostoros lény teljesen növényi állapotra és életmódra tér át, vígan tovább asszimilál és kettéoszlás útján rendesen szaporodik
(1933 Az állatok világa ford.)
Verőfényes napsütésben a levelek jóval több cukrot képesek asszimilálni, mint borult időben
(2000 Természet Világa)
3. (Szoc, Pol)
vmely (társadalmi v. nép)csoport egy másik ember(csoporto)t magába beolvaszt
Bármennyire emelkedik ezen osztály, […] nincs ok feltenni, hogy a’ másik rész azon irányban fog gyengülni, korcsosodni, szegényedni ’s assimiláló hatását elveszteni
(1858 Mocsáry Lajos)
a hazáért halt hős árváit a cár veszi gondjaiba, az unokái már nem lesznek asszimilált lengyelek, azok már oroszok lesznek
(1927 Markovits Rodion)
a magyarságnak a 11. század végéig nem sikerült teljesen asszimilálnia a honfoglaláskor már itt talált, illetve a magyarsággal együtt bejött idegen népelemeket
(1998 Kristó Gyula)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások