asszimilálódik tn ige 12a

1. (vál) ’vkihez, vmihez alkalmazkodva hozzá hasonlóvá, ill. vele teljesen azonossá válik’ ❖ míg az új törvény erkölcsileg s jogilag az élettel nem assimilálódik, lehetetlen hogy az összes nemzetre áradó jótéteménynek némi egyesek viszonyai áldozatul ne hulljanak (1841 Kossuth Lajos CD32) | [a karoling építészet díszítményeiben] a latin és germán elemek nincsenek még […] egybeolvadva, de már asszimilálódnak (1895 PallasLex. CD02) | A népkultúrából kiszakadt réteg […] gyorsan asszimilálódott az idegenhez (1945 Kodály Zoltán 9341004, 164) | a felfelé törekvő kispolgár nem egy öntudatos, saját értékrenddel és stílussal bíró, azt vállaló polgárságot látott maga előtt, hanem a dzsentri szellemhez asszimilálódott burzsoáziát (1998 L. Nagy Zsuzsa CD17).

2. (Szoc, Pol) ’〈ember(ek csoportja)〉 vmely más (nagyobb) közösséghez alkalmazkodva abba beilleszkedik, ill. beolvad’ ❖ az ilyen kisbirtokos legnagyobb részben már maga, első utódja azonban minden bizonynyal assimilálódik a többi birtokosokhoz, kikkel együtt él (1842 Kossuth Lajos CD32) | nálunk a polgárság idegen származású volt és századokon át a magyarsággal assimilálódni nem tudott (1899 Fraknói Vilmos CD55) | a Zsiga a családban gimnazista korom óta maradandó élményem volt: azóta sem ismerek jobb könyvet az asszimilálódó magyar zsidóságról (1974 Vas István 2025001, 510) | A svédek kezdetben arra törekedtek, hogy a bevándoroltak és véglegesen letelepedettek asszimilálódjanak, vagyis svédekké váljanak (1985 Borbándi Gyula 9811014, 316).

3. (Nyelvt) ’〈beszédhang〉 képzésmódjában vmely szomszédos v. közeli beszédhanghoz hasonlóvá válik’ ❖ [a] v/f párnak v tagja csak részben vesz részt a részleges hasonulásban: maga asszimilálódik (pl. év + től = éftől), de nem asszimilál (pl. fut + va = futva […]) (1971–1972 Deme László C6259, 96).

J: áthasonul.

Sz: asszimilálódás.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

asszimilálódik tárgyatlan ige 12a
1. (vál)
vkihez, vmihez alkalmazkodva hozzá hasonlóvá, ill. vele teljesen azonossá válik
míg az új törvény erkölcsileg s jogilag az élettel nem assimilálódik, lehetetlen hogy az összes nemzetre áradó jótéteménynek némi egyesek viszonyai áldozatul ne hulljanak
(1841 Kossuth Lajos)
[a karoling építészet díszítményeiben] a latin és germán elemek nincsenek még […] egybeolvadva, de már asszimilálódnak
(1895 PallasLex.)
A népkultúrából kiszakadt réteg […] gyorsan asszimilálódott az idegenhez
(1945 Kodály Zoltán)
a felfelé törekvő kispolgár nem egy öntudatos, saját értékrenddel és stílussal bíró, azt vállaló polgárságot látott maga előtt, hanem a dzsentri szellemhez asszimilálódott burzsoáziát
(1998 L. Nagy Zsuzsa)
2. (Szoc, Pol)
〈ember(ek csoportja) vmely más (nagyobb) közösséghez alkalmazkodva abba beilleszkedik, ill. beolvad
az ilyen kisbirtokos legnagyobb részben már maga, első utódja azonban minden bizonynyal assimilálódik a többi birtokosokhoz, kikkel együtt él
(1842 Kossuth Lajos)
nálunk a polgárság idegen származású volt és századokon át a magyarsággal assimilálódni nem tudott
(1899 Fraknói Vilmos)
a Zsiga a családban gimnazista korom óta maradandó élményem volt: azóta sem ismerek jobb könyvet az asszimilálódó magyar zsidóságról
(1974 Vas István)
A svédek kezdetben arra törekedtek, hogy a bevándoroltak és véglegesen letelepedettek asszimilálódjanak, vagyis svédekké váljanak
(1985 Borbándi Gyula)
3. (Nyelvt)
〈beszédhang〉 képzésmódjában vmely szomszédos v. közeli beszédhanghoz hasonlóvá válik
[a] v/f párnak v tagja csak részben vesz részt a részleges hasonulásban: maga asszimilálódik (pl.például év + től = éftől), de nem asszimilál (pl.például fut + va = futva […])
(1971–1972 Deme László)
Sz: asszimilálódás
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások