asszonancia fn 6A

1. (vál, átv is) ’két hasonló, rokon hang összecsengése’ ❖ A mássalhangzók assonantiája, vagyis hangjok rokonsága szerint a legváltozatosabb rímeket alkothatni (1870 Névy László 8334006, 100) | Milyen asszociációk s minő asszonanciák keljenek egy nyugateurópai emberben a szép és büszke, a drága, édes magyar név hallatára? (1921 Móricz Zsigmond CD10).

2. (rendsz. tbsz-ban) (kissé rég, Irodt) ’asszonánc’ ❖ bőven pótolná rimszegénységünket … az asszonancziák használata (1846 Erdélyi János² C2982, 474) | A magánhangzós betürím (assonantia) csak a sorok végén fordul elő. […] Ily assonantia: készen – nékem (1870 Névy László 8334006, 97) | mivel a ritmus pregnanciáját [= súlyát, hangsúlyát] az alliterációk, asszonanciák, rímek hordják, a szellemi a muzsika révén igen gyakran feszesebben köttetik le általuk, mint a tiszta jelentés által (1921 Földessy Gyula CD10).

2a. (Irodt) ’az asszonáncnak mint költői eszköznek használata’ ❖ [Arany János] rámutatott az asszonancia jogosultságára, megállapította a magyar rímelés szabályait (1933 Pintér Jenő CD44) | Az asszonánccal való rímelés: asszonancia (1977 NéprajziLex. CD47).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

asszonancia főnév 6A
1. (vál, átv is)
két hasonló, rokon hang összecsengése
A mássalhangzók assonantiája, vagyis hangjok rokonsága szerint a legváltozatosabb rímeket alkothatni
(1870 Névy László)
Milyen asszociációk s minő asszonanciák keljenek egy nyugateurópai emberben a szép és büszke, a drága, édes magyar név hallatára?
(1921 Móricz Zsigmond)
2. (rendsz. tbsz-ban) (kissé rég, Irodt)
bőven pótolná rimszegénységünket … az asszonancziák használata
(1846 Erdélyi János²)
A magánhangzós betürím (assonantia) csak a sorok végén fordul elő. […] Ily assonantia: készen – nékem
(1870 Névy László)
mivel a ritmus pregnanciáját [= súlyát, hangsúlyát] az alliterációk, asszonanciák, rímek hordják, a szellemi a muzsika révén igen gyakran feszesebben köttetik le általuk, mint a tiszta jelentés által
(1921 Földessy Gyula)
2a. (Irodt)
az asszonáncnak mint költői eszköznek használata
[Arany János] rámutatott az asszonancia jogosultságára, megállapította a magyar rímelés szabályait
(1933 Pintér Jenő)
Az asszonánccal való rímelés: asszonancia
(1977 NéprajziLex.)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások