asszonyos mn 15A

1. (kissé rég)(férjes) asszonyokra, nőkre jellemző, rájuk valló, női 〈tulajdonság, megnyilvánulás stb.〉’ ❖ te illy Aszszonyos képzeldéssel vagy eránta (1792 Kelemen László ford. C2583, 98) | aszszonyos gyengeséget mutatott (1815 Pálóczi Horváth Ádám C2124, 115) | [a névjegyen] asszonyos irással a legnagyobb magasztalás pompázott (1882 Tolnai Lajos C4199, 31) | [Anyám] asszonyos kiváncsisággal kérdezte: – Nos, és még kik lesznek ott a kápolnaszentelésnél? (1911 Krúdy Gyula C2844, 156) | asszonyos álmélkodás (1937 Schöpflin Aladár 9590003, 184).

1a. (kissé rég) ’nőkhöz illő, nőknek való’ ❖ haragos nemzője nevelte atyái hítében, Undor iszonyt, gyűlölséget vágyván bele öntni A’ puha ’s asszonyos új hit iránt (1834 Parthenon C3430, 126) | nagyon gyenge, édeses, asszonyos dohány (1870 Kecskeméthy Aurél 8231001, 103) | az óráját nézte, melynek láncza asszonyos csecsebecsékkel volt megrakva (1899 Budapesti Szemle C0067, 437).

2. ’férjes asszonynak való, hozzá illő 〈(haj)viselet〉’ ❖ Hajdon az illyennek ’s más aſzſzonyos ltözeteknek Nem vala ſemmi betsek; vólt be-takarva tsetsek (1786 Édes Gergely 7095002, 33) | [A nő] asszonyosan volt öltözve, hódprémes bundácskában (1907 Gárdonyi Géza 9173005, 58) | [Marietta] megigazította asszonyos pongyoláján a csipkéket (1909 Krúdy Gyula C2828, 67) | [az ún. leánylopás szokásakor] a legény és leány együtt háltak, s néhány nap múlva előjöttek; a lány asszonyosra változtatva hajviseletét (1990 Magyar néprajz CD47).

2a. ’férjes asszonyéhoz hasonló, rá emlékeztető 〈tulajdonság, megnyilvánulás〉’ ❖ A kis Anna elgondolkozott; fehér homlokát asszonyosan ráncba szedte (1882 Mikszáth Kálmán C3112, 143) | Ugy állott ott [a leány] csinosan, könnyelmüen a fehér babos kék ruhában … Milyen széles csipeje van. Egész asszonyos (1915 Móricz Zsigmond C3225, 155) | Nevetős kislány arca felvett valami határozottságot, asszonyosabb is lett (1953 Sarkadi Imre 9586002, 17).

3. ’a nőkhöz hasonló, nőies 〈személy〉’ ❖ a’ bor a’ dologra alkalmatlanná, ’s Aszszonyossá tészi az embert (1775 Molnár János C3198, 62) | Örökké illyen aszszonyos és puha az árúló, ha a’ tzélját el-hibázza (1788 Ungi Pál ford.–Trenck C4473, 198) | eggy csöppnyi magyar vér bennetek úgy sints, Aszszonyosok! (1831 Pázmándi Horvát Endre C3437, 142) | Dalos, törékeny, halk fiú legyen, Asszonyos, kósza, könnyes trubadur (1907 Ady Endre CD01).

3a. ’a nőkéhez hasonló, rájuk emlékeztető, nőies’ ❖ az éretlen ifjúnak asszonyos szava most vastagabb hangúvá lészen (1829 Horváth József ford.–Becker¹ 8187005, 23) | Hubecz barátunk asszonyos viselete (1883 Kacziány Géza C2472, 37) | [az őrnagy] csípői asszonyosan szélesek (1956 Irodalmi Újság szept. 22. C5231, 9) | Lucius asszonyosan piros ajkán mosoly volt (1965 Kovai Lőrinc 9361001, 472).

4. (rég) ’a női nem iránt különös vonzalmat érző, asszonybarát 〈férfi〉’ ❖ Aszszonyos, és Testi Gyönyörűségekbe el-merűlt ember (1796 Hatvany Pál ford. C2036, 75) | mit tesz ez a szó: asszonyos? – Csak azt, hogy szereti az asszonyokat (1838 Csató Pál C1266, 235) | Mint minden valamirevaló férfi-művész, asszonyos volt [Munkácsy] és legfőbb célja, legigazabb elégtétele, hite, szenvedélye, vihara és nyugalma: az asszony (1900 Budapesti Napló máj. 12. C5243, 8).

Sz: asszonyoskodik, asszonyosodik, asszonyosság.

Vö. CzF. ~, asszonyosan; ÉrtSz.; TESz. asszony; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

asszonyos melléknév 15A
1. (kissé rég)
(férjes) asszonyokra, nőkre jellemző, rájuk valló, női 〈tulajdonság, megnyilvánulás stb.〉
te illy Aszszonyos képzeldéssel vagy eránta
(1792 Kelemen László ford.)
aszszonyos gyengeséget mutatott
(1815 Pálóczi Horváth Ádám)
[a névjegyen] asszonyos irással a legnagyobb magasztalás pompázott
(1882 Tolnai Lajos)
[Anyám] asszonyos kiváncsisággal kérdezte: – Nos, és még kik lesznek ott a kápolnaszentelésnél?
(1911 Krúdy Gyula)
asszonyos álmélkodás
(1937 Schöpflin Aladár)
1a. (kissé rég)
nőkhöz illő, nőknek való
haragos nemzője nevelte atyái hítében, Undor iszonyt, gyűlölséget vágyván bele öntni A’ puha ’s asszonyos új hit iránt
(1834 Parthenon)
nagyon gyenge, édeses, asszonyos dohány
(1870 Kecskeméthy Aurél)
az óráját nézte, melynek láncza asszonyos csecsebecsékkel volt megrakva
(1899 Budapesti Szemle)
2.
férjes asszonynak való, hozzá illő (haj)viselet〉
Hajdon az illyennek ’s más aſzſzonyos ltözeteknek Nem vala ſemmi betsek; vólt be-takarva tsetsek
(1786 Édes Gergely)
[A nő] asszonyosan volt öltözve, hódprémes bundácskában
(1907 Gárdonyi Géza)
[Marietta] megigazította asszonyos pongyoláján a csipkéket
(1909 Krúdy Gyula)
[az ún. leánylopás szokásakor] a legény és leány együtt háltak, s néhány nap múlva előjöttek; a lány asszonyosra változtatva hajviseletét
(1990 Magyar néprajz)
2a.
férjes asszonyéhoz hasonló, rá emlékeztető 〈tulajdonság, megnyilvánulás〉
A kis Anna elgondolkozott; fehér homlokát asszonyosan ráncba szedte
(1882 Mikszáth Kálmán)
Ugy állott ott [a leány] csinosan, könnyelmüen a fehér babos kék ruhában … Milyen széles csipeje van. Egész asszonyos
(1915 Móricz Zsigmond)
Nevetős kislány arca felvett valami határozottságot, asszonyosabb is lett
(1953 Sarkadi Imre)
3.
a nőkhöz hasonló, nőies 〈személy〉
a’ bor a’ dologra alkalmatlanná, ’s Aszszonyossá tészi az embert
(1775 Molnár János)
Örökké illyen aszszonyos és puha az árúló, ha a’ tzélját el-hibázza
(1788 Ungi Pál ford.Trenck)
eggy csöppnyi magyar vér bennetek úgy sints, Aszszonyosok!
(1831 Pázmándi Horvát Endre)
Dalos, törékeny, halk fiú legyen, Asszonyos, kósza, könnyes trubadur
(1907 Ady Endre)
3a.
a nőkéhez hasonló, rájuk emlékeztető, nőies
az éretlen ifjúnak asszonyos szava most vastagabb hangúvá lészen
(1829 Horváth József ford.Becker¹)
Hubecz barátunk asszonyos viselete
(1883 Kacziány Géza)
[az őrnagy] csípői asszonyosan szélesek
(1956 Irodalmi Újság szept. 22.)
Lucius asszonyosan piros ajkán mosoly volt
(1965 Kovai Lőrinc)
4. (rég)
a női nem iránt különös vonzalmat érző, asszonybarát 〈férfi〉
Aszszonyos, és Testi Gyönyörűségekbe el-merűlt ember
(1796 Hatvany Pál ford.)
mit tesz ez a szó: asszonyos? – Csak azt, hogy szereti az asszonyokat
(1838 Csató Pál)
Mint minden valamirevaló férfi-művész, asszonyos volt [Munkácsy] és legfőbb célja, legigazabb elégtétele, hite, szenvedélye, vihara és nyugalma: az asszony
(1900 Budapesti Napló máj. 12.)
Sz: asszonyoskodik, asszonyosodik, asszonyosság
Vö. CzF. ~, asszonyosan; ÉrtSz.; TESz. asszony; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások