átall ts ige 3a3

1. (gyakr. tagadó szerkezetben, rendsz. fn-i ign-i tárggyal) ’〈szégyentől való félelmében, kíméletből, kényelemszeretetből v. vmely más okból〉 vonakodik vmitől, húzódozik megtenni vmit’ ❖ kérdezskëdésünkel terhelni tet általjuk (1774 Kónyi János C2740, 97) | tűzzel szólott, de nevetés nélkül szólott, mert a magyar átall nevetni (1816 u. Kazinczy Ferenc 7163029, 531) | Én holnap Pestre akarok indulni, útlevél kellene, de átallok odamenni a hivatalba, hogy engem ott jobbra-balra taszigáljanak, kikérdezzenek (1862–1863 Jókai Mór 8209009, 331) | nem átallom, hogy az immár nem uj kérdést megismételjem (1922 Nagy Lajos 9472009, 69) | Annyira ragaszkodott egyéniségéhez, hogy átallotta lemosni a napközben rárakódott rétegeket (1933 Kosztolányi Dezső 9359181, 76) | az egyeneslelkű, becsületes ember még ármánykodni, intrikálni sem átallott, amit azelőtt mindig utált (1948 Makai Imre ford.–Gogol 9418001, 56) | nem átallott meztélláb kilopódzni (1988 Lengyel Péter 9397007, 245).

2. ’szégyell vkit v. vmit’ ❖ ezen nemes Lelkekben megvan … az a’ kényesség, hogy tetteiknek … dobraütését … átallyák (1809 Fejér György C1740, 42) | az orosz kormány […] jónak látta, a’ többi Europával szembe magát átallani (1843 Wesselényi Miklós C4686, 148) | Ott legalább asszonyi szemektől sem átallja magát az ember (1869 Jókai Mór CD18) | Ha szólni tudna, átallná nevét (1871 Lőrinczi Lehr Zsigmond ford.–Shakespeare CD11) | Kitől átallád könnyüidet? Mikor rajtunk kivül csak Isten láthatott (1880 Turul Ferenc C4330, 43) | [a Múlt] minket nem átall (1907 Ady Endre C0537, 485).

3. (rég) ’〈tiszteletből, es. szeméremből〉 tartózkodóan v. félelemmel tekint, szemlél vkit, vmit’ ❖ Ezeknek a’ meg-rémíthetetlen vítézeknek bátoritása mellett a’ többi uj katonák-is nem fogják általlani az ellenséget (1789 Magyar Merkurius C0341, 176).

Vö. CzF. általl; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.

átall tárgyas ige 3a3
1. (gyakr. tagadó szerkezetben, rendsz. fn-i ign-i tárggyal)
〈szégyentől való félelmében, kíméletből, kényelemszeretetből v. vmely más okból〉 vonakodik vmitől, húzódozik megtenni vmit
kérdezskëdésünkel terhelni tet általjuk
(1774 Kónyi János)
tűzzel szólott, de nevetés nélkül szólott, mert a magyar átall nevetni
(1816 u. Kazinczy Ferenc)
Én holnap Pestre akarok indulni, útlevél kellene, de átallok odamenni a hivatalba, hogy engem ott jobbra-balra taszigáljanak, kikérdezzenek
(1862–1863 Jókai Mór)
nem átallom, hogy az immár nem uj kérdést megismételjem
(1922 Nagy Lajos)
Annyira ragaszkodott egyéniségéhez, hogy átallotta lemosni a napközben rárakódott rétegeket
(1933 Kosztolányi Dezső)
az egyeneslelkű, becsületes ember még ármánykodni, intrikálni sem átallott, amit azelőtt mindig utált
(1948 Makai Imre ford.Gogol)
nem átallott meztélláb kilopódzni
(1988 Lengyel Péter)
2.
szégyell vkit v. vmit
ezen nemes Lelkekben megvan … az a’ kényesség, hogy tetteiknek … dobraütését … átallyák
(1809 Fejér György)
az orosz kormány […] jónak látta, a’ többi Europával szembe magát átallani
(1843 Wesselényi Miklós)
Ott legalább asszonyi szemektől sem átallja magát az ember
(1869 Jókai Mór)
Ha szólni tudna, átallná nevét
(1871 Lőrinczi Lehr Zsigmond ford.Shakespeare)
Kitől átallád könnyüidet? Mikor rajtunk kivül csak Isten láthatott
(1880 Turul Ferenc)
[a Múlt] minket nem átall
(1907 Ady Endre)
3. (rég)
〈tiszteletből, es. szeméremből〉 tartózkodóan v. félelemmel tekint, szemlél vkit, vmit
Ezeknek a’ meg-rémíthetetlen vítézeknek bátoritása mellett a’ többi uj katonák-is nem fogják általlani az ellenséget
(1789 Magyar Merkurius)
Vö. CzF. általl; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások