átálmodik ts ige 12a3 (irod)

1. ’〈vmennyi időt〉 álmodva v. álmodozással, es. alvással (el)tölt’ ❖ Hű keblemen álmodd át éltedet (1835 Tóth Lőrinc C4294, 170) | A ragadozó madarak odahagyák az árnyas ágakat, melyek között a forró delet átálmodák (1860 Ágai Adolf–Zilahy Károly ford.–Gerstäcker C0553, 79) | Vannak éjszakák, melyeken át nem alszunk, s melyeket mégis átálmodunk (1863 Lauka Gusztáv C2892, 58) | Nyugalomba vonult hivatalnokok […] idehuzódtak [!] vissza, hogy átálmodják az élet hátralevő részét (1910 Budapesti Hírlap okt. 7. C4698, 1) | Vajjon, hogy is van a müvésszel, ki a neki rendelt éveket mind átálmodja, – ám nem fecsérel el belőle egy percet sem (1924 Budapesti Hírlap máj. 23. C4712, 4).

1a. (ritk) ’vmely esemény idejét alvással v. álmodozással töltve elmulaszt, elszalaszt vmit, átalszik vmit’ ❖ az utat a vártól az első árnyas helyig […] átálmodta (1854 Jósika Miklós C2380, 33) | Feri […] az egész első felvonásból jóformán semmit sem hallott, mert azt átálmodta (1877 Csengey Gusztáv C1274, 63).

2. (rég) ’ábrándozva (újra) végiggondol, felidéz vmit’ ❖ Átálmodám a’ boldog gyermekévek’ Szép álmait (1835 Tóth Lőrinc C4294, 93) | Átálmodám egy szép jövőt Élénk képzelgés’ karjain (1838 Tóth Lőrinc C4302, 56) | Átálmadom szép multamat (1860 Thaly Kálmán C4125, 14) | S zsibongó lelkem szárnyra kelve Átálmodá a feltámadást (1875 Várady Antal C4352, 98).

3. átálmodik vmibe (ritk) ’máshova, más helyzetbe képzel vkit, vmit’ ❖ Szép átálmodni magunkat a másba, A nincsbe, a szépbe, De ezer évet sietni s nem élni, Édes fiam, nem irigyelem érte, Mert jaj annak, aki kihull a mából (1914 Ady Endre C0537, 83) | [Jean Jaurès] a maga kollektivista tanával Jézus birodalmát a „sociale”-ba próbálta átálmodni (1924 Szomory Dezső CD10) | igazán megértem, ha Trabantból Rolls-Royce-ba álmodják át magukat, szegénységből gazdagságba, kistermetűségből daliásságba, zsebpénznyi nyugdíjból a megélhetésbe, betegségből makkegészségbe (1995 Magyar Hírlap CD09).

3a. (a halál mint ›állapot‹ és más hasonló jelentésű szavakkal) átálmodja magát vmibe (szépítő) ’alvás közben v. öntudatlan állapotban hal meg’ ❖ Így szép az elmúlás. Mámorba fulladva átálmodni magunkat egy más világba (1899 Ady Endre CD0801) | a hős, aki korrektor és költő, átálmodja magát a tüdővészes ember boldog vizióktól megelőzőtt halálába (1930 Mohácsi Jenő CD10) | Nem tudni, hogy a néni mikor álmodta át magát a halálba (1995 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

átálmodik tárgyas ige 12a3 (irod)
1.
〈vmennyi időt〉 álmodva v. álmodozással, es. alvással (el)tölt
Hű keblemen álmodd át éltedet
(1835 Tóth Lőrinc)
A ragadozó madarak odahagyák az árnyas ágakat, melyek között a forró delet átálmodák
(1860 Ágai Adolf–Zilahy Károly ford.Gerstäcker)
Vannak éjszakák, melyeken át nem alszunk, s melyeket mégis átálmodunk
(1863 Lauka Gusztáv)
Nyugalomba vonult hivatalnokok […] idehuzódtak [!] vissza, hogy átálmodják az élet hátralevő részét
(1910 Budapesti Hírlap okt. 7.)
Vajjon, hogy is van a müvésszel, ki a neki rendelt éveket mind átálmodja, – ám nem fecsérel el belőle egy percet sem
(1924 Budapesti Hírlap máj. 23.)
1a. (ritk)
vmely esemény idejét alvással v. álmodozással töltve elmulaszt, elszalaszt vmit, átalszik vmit
az utat a vártól az első árnyas helyig […] átálmodta
(1854 Jósika Miklós)
Feri […] az egész első felvonásból jóformán semmit sem hallott, mert azt átálmodta
(1877 Csengey Gusztáv)
2. (rég)
ábrándozva (újra) végiggondol, felidéz vmit
Átálmodám a’ boldog gyermekévek’ Szép álmait
(1835 Tóth Lőrinc)
Átálmodám egy szép jövőt Élénk képzelgés’ karjain
(1838 Tóth Lőrinc)
Átálmadom szép multamat
(1860 Thaly Kálmán)
S zsibongó lelkem szárnyra kelve Átálmodá a feltámadást
(1875 Várady Antal)
3. átálmodik vmibe (ritk)
máshova, más helyzetbe képzel vkit, vmit
Szép átálmodni magunkat a másba, A nincsbe, a szépbe, De ezer évet sietni s nem élni, Édes fiam, nem irigyelem érte, Mert jaj annak, aki kihull a mából
(1914 Ady Endre)
[Jean Jaurès] a maga kollektivista tanával Jézus birodalmát a „sociale”-ba próbálta átálmodni
(1924 Szomory Dezső)
igazán megértem, ha Trabantból Rolls-Royce-ba álmodják át magukat, szegénységből gazdagságba, kistermetűségből daliásságba, zsebpénznyi nyugdíjból a megélhetésbe, betegségből makkegészségbe
(1995 Magyar Hírlap)
3a. (a halál mint ›állapot‹ és más hasonló jelentésű szavakkal) átálmodja magát vmibe (szépítő)
alvás közben v. öntudatlan állapotban hal meg
Így szép az elmúlás. Mámorba fulladva átálmodni magunkat egy más világba
(1899 Ady Endre)
a hős, aki korrektor és költő, átálmodja magát a tüdővészes ember boldog vizióktól megelőzőtt halálába
(1930 Mohácsi Jenő)
Nem tudni, hogy a néni mikor álmodta át magát a halálba
(1995 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások