átálmodik ts ige 12a3 (irod)
1. ’〈vmennyi időt〉 álmodva v. álmodozással, es. alvással (el)tölt’ ❖ Hű keblemen álmodd át éltedet (1835 Tóth Lőrinc C4294, 170) | A ragadozó madarak odahagyák az árnyas ágakat, melyek között a forró delet átálmodák (1860 Ágai Adolf–Zilahy Károly ford.–Gerstäcker C0553, 79) | Vannak éjszakák, melyeken át nem alszunk, s melyeket mégis átálmodunk (1863 Lauka Gusztáv C2892, 58) | Nyugalomba vonult hivatalnokok […] idehuzódtak [!] vissza, hogy átálmodják az élet hátralevő részét (1910 Budapesti Hírlap okt. 7. C4698, 1) | Vajjon, hogy is van a müvésszel, ki a neki rendelt éveket mind átálmodja, – ám nem fecsérel el belőle egy percet sem (1924 Budapesti Hírlap máj. 23. C4712, 4).
1a. (ritk) ’vmely esemény idejét alvással v. álmodozással töltve elmulaszt, elszalaszt vmit, átalszik vmit’ ❖ az utat a vártól az első árnyas helyig […] átálmodta (1854 Jósika Miklós C2380, 33) | Feri […] az egész első felvonásból jóformán semmit sem hallott, mert azt átálmodta (1877 Csengey Gusztáv C1274, 63).
2. (rég) ’ábrándozva (újra) végiggondol, felidéz vmit’ ❖ Átálmodám a’ boldog gyermekévek’ Szép álmait (1835 Tóth Lőrinc C4294, 93) | Átálmodám egy szép jövőt Élénk képzelgés’ karjain (1838 Tóth Lőrinc C4302, 56) | Átálmadom szép multamat (1860 Thaly Kálmán C4125, 14) | S zsibongó lelkem szárnyra kelve Átálmodá a feltámadást (1875 Várady Antal C4352, 98).
3. átálmodik vmibe (ritk) ’máshova, más helyzetbe képzel vkit, vmit’ ❖ Szép átálmodni magunkat a másba, A nincsbe, a szépbe, De ezer évet sietni s nem élni, Édes fiam, nem irigyelem érte, Mert jaj annak, aki kihull a mából (1914 Ady Endre C0537, 83) | [Jean Jaurès] a maga kollektivista tanával Jézus birodalmát a „sociale”-ba próbálta átálmodni (1924 Szomory Dezső CD10) | igazán megértem, ha Trabantból Rolls-Royce-ba álmodják át magukat, szegénységből gazdagságba, kistermetűségből daliásságba, zsebpénznyi nyugdíjból a megélhetésbe, betegségből makkegészségbe (1995 Magyar Hírlap CD09).
3a. (a halál mint ›állapot‹ és más hasonló jelentésű szavakkal) átálmodja magát vmibe (szépítő) ’alvás közben v. öntudatlan állapotban hal meg’ ❖ Így szép az elmúlás. Mámorba fulladva átálmodni magunkat egy más világba (1899 Ady Endre CD0801) | a hős, aki korrektor és költő, átálmodja magát a tüdővészes ember boldog vizióktól megelőzőtt halálába (1930 Mohácsi Jenő CD10) | Nem tudni, hogy a néni mikor álmodta át magát a halálba (1995 Magyar Hírlap CD09).
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.