atavisztikus mn 15A

1. (Biol, átv is) ’a távoli ősökre rendhagyó módon visszaütő 〈tulajdonság, jelenség〉’ ❖ Embernél durványos [= csökevényes] farkképződés, állközépcsont, állatias fog és karom, a test teljes szőrössége, e szőrösségnek az emlőknél, a hason, a lágyéktájon mutatkozása szintén atavisztikus tünemények (1893 PallasLex. CD02) | A karjait emelgette, mint egy kövér liba a szárnyait, aki e korcs és atavisztikus mozdulatokban régi ősfajták repülésére emlékszik (1945 Darvas József 9101012, 242).

2. (vál) ’kezdettől fogva létező, ősi 〈dolog〉’ ❖ Feljajdulása mögött igazi fájdalom lappang, az az atavisticus fájdalom, amely mint a végzet keze nyoma vonul végig a művészek sorsán (1910 Elek Artúr 9122001, 14) | atavisztikus ridegségben (1910 Szomory Dezső 9683007, 63) | [a] szegény magyar úri társadalom kaszinói hivalkodásához titkos, atavisztikus szimpátiák vonzottak (1918 Ady Endre CD0801) | az ember és a gólya kapcsolatának mély, atavisztikus gyökerei vannak (2000 Magyar Hírlap CD09).

2a. (vál) ’az ősökre jellemző 〈tulajdonság〉’ ❖ Konzervativizmusa […] konzervatív életet élt ősök örökségéül rámaradt atavisztikus vonás (1909 Schöpflin Aladár CD10) | én is földbirtokos-családból származom s bennem is vannak atavisztikus hajlamok (1929 Móricz Zsigmond CD10) | Atavisztikus módon hordozzuk magunkban vonzódásunkat a tűzmeleghez (1998 Lakáskultúra CD39).

2b. (vál) ’korszerűtlen 〈jelenség〉’ ❖ minden lehetőt megtesznek a kasztok letörésére, de az atavisztikus elfogultság […] kiirtása nélkül ez még mind csak kezdetet jelent (1930 Seltmann Rezső CD10) | a mai élet atavisztikusnak látszik előtte, mert fentart [!] olyan társadalmi berendezkedést, amelynek már ma sincs értelme (1932 Nyugat CD10) | az addig létrejött anyagi, szellemi és társas érintkezési kultúra […] atavisztikus és anakronisztikus volt (1989 Hegedüs T. András–Forray R. Katalin 1064001, 57).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

atavisztikus melléknév 15A
1. (Biol, átv is)
a távoli ősökre rendhagyó módon visszaütő 〈tulajdonság, jelenség〉
Embernél durványos [= csökevényes] farkképződés, állközépcsont, állatias fog és karom, a test teljes szőrössége, e szőrösségnek az emlőknél, a hason, a lágyéktájon mutatkozása szintén atavisztikus tünemények
(1893 PallasLex.)
A karjait emelgette, mint egy kövér liba a szárnyait, aki e korcs és atavisztikus mozdulatokban régi ősfajták repülésére emlékszik
(1945 Darvas József)
2. (vál)
kezdettől fogva létező, ősi 〈dolog〉
Feljajdulása mögött igazi fájdalom lappang, az az atavisticus fájdalom, amely mint a végzet keze nyoma vonul végig a művészek sorsán
(1910 Elek Artúr)
atavisztikus ridegségben
(1910 Szomory Dezső)
[a] szegény magyar úri társadalom kaszinói hivalkodásához titkos, atavisztikus szimpátiák vonzottak
(1918 Ady Endre)
az ember és a gólya kapcsolatának mély, atavisztikus gyökerei vannak
(2000 Magyar Hírlap)
2a. (vál)
az ősökre jellemző 〈tulajdonság〉
Konzervativizmusa […] konzervatív életet élt ősök örökségéül rámaradt atavisztikus vonás
(1909 Schöpflin Aladár)
én is földbirtokos-családból származom s bennem is vannak atavisztikus hajlamok
(1929 Móricz Zsigmond)
Atavisztikus módon hordozzuk magunkban vonzódásunkat a tűzmeleghez
(1998 Lakáskultúra)
2b. (vál)
korszerűtlen 〈jelenség〉
minden lehetőt megtesznek a kasztok letörésére, de az atavisztikus elfogultság […] kiirtása nélkül ez még mind csak kezdetet jelent
(1930 Seltmann Rezső)
a mai élet atavisztikusnak látszik előtte, mert fentart [!] olyan társadalmi berendezkedést, amelynek már ma sincs értelme
(1932 Nyugat)
az addig létrejött anyagi, szellemi és társas érintkezési kultúra […] atavisztikus és anakronisztikus volt
(1989 Hegedüs T. András–Forray R. Katalin)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások