átbeszél ige 1b
1. tn ’vmely más (tőle távolabb eső) helyre beszél’ ❖ Az ostromlók vízárkai olyan közel voltak már a várfalakhoz tolva, hogy azoknak a gátjai mögül átbeszélhettek a törökök a falon álló magyarokhoz (1860 Jókai Mór CD18) | A vita egyre hangosabb lett, a két asztaltársaság átbeszélt egymáshoz (1923 Babits Mihály 9014131, 223).
1a. (ritk) ’vmely elválasztó közegen v. vonalon keresztül beszél’ ❖ [A nyáj kolompja] Mélán beszél át a nagy éjszakán, Az éjmagány még csendesebb szaván (1846 Tompa Mihály C4235, 10) | Átbeszélni bajos lett volna [a kőfalon], hanem egy kis lék volt csinálva a kis tölgyfaajtón, azon át lehetett valahogy látni és beszélni is (1903 Mikszáth Kálmán CD04) | Egy nemzetközi megállapodáson alapuló 1978-as törvényerejű rendelet tiltja, hogy a határvonalon átbeszéljenek, márpedig a tüntetés szónoklatai mindkét oldal hallgatóságának szólnának (1994 Magyar Hírlap CD09).
2. ts ’〈vmennyi időt〉(folyamatos) beszéddel, beszélgetéssel tölt el’ ❖ Mire a nap fölkel, Sokrates egyedül lép az alvókon keresztül, nyugodt derűvel kezdeni új napot az átbeszélt éj után (1909 Szilasi Vilmos CD10) | [Az idegösszeomlás] sok átvirrasztott, átbeszélt éjszakát kívánt, s hogy egész életemet a betegséghez csonkítsam, idomítsam (1962 Németh László² 9485056, 527) | A haverjaimmal sok éjszakát átbeszéltünk már (2000 Magyar Hírlap CD09).
3. ts (sajtó v. biz) ’〈javaslatot, problémát stb.〉 részletesen, alaposan megtárgyal, megbeszél’ ❖ Térjünk tehát át a részletekre; fejtse ki a programját nyugodtan és alaposan és beszéljünk mindent jól át (1923 Károlyi Mihály 9311006, 454) | most átbeszéljük […] nincsenek-e akadályok a feltételeket illetően (1955 Tabi László C4079, 46) | részletesen átbeszélhették a román fél márciusban előterjesztett javaslatait, és sikerült jobban megérteni azok szándékát (1996 Magyar Hírlap CD09) | átbeszélhetnénk a kérdést (1998 Magyar Hírlap CD09) | egy térség katona- és biztonságpolitikával foglalkozó emberei időszakonként összeülnek és átbeszélik a problémákat (1999 Magyar Hírlap CD09).
Sz: átbeszélget.
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.