átfog ts ige 2a6
1. ’〈kéz(zel), kar(ral)〉 teljesen körülfog, átölel(ve tart) vmit, vkit’ ❖ A’ két markommal át foghatom, ollyan kartsu a’ dereka (1794 Magyar nyelvmester C1947, 228) | Mint a’ gyenge virág haldokló fára fonódik, ’S repkény karjaival tartja ölelve hiven: Úgyan fogjanak át, lánykám, hű karjaid engem (1833 Vörösmarty Mihály 8524236, 120) | a’ birkozók egymást átfogták (1854 Hunfalvy Pál ford.–Platón C2146, 271) | [Valentine] a lábait keresztbe kapta, átfogta két kézzel a térdét (1927 Szép Ernő 9665043, 57) | A balkar átfogta a leány vállát, a jobbkéz megragadta állát (1943 e. Harsányi Zsolt 9226003, 87) | Laci átfogta Bogyó derekát, áhitatos, immár a nyár eleje óta égő szerelemmel (1968 Thury Zsuzsa 9709003, 212).
1a. (ritk) ’〈állat testével v. vmelyik testrészével〉 teljesen körülfog’ ❖ Megkapta lányát s gyorsan elragadta, S […] vasmarokkal fogta derekát […] Haidée hiába tépi most magát, Hiába küzd … e két kar ki nem adja, Minthogyha kígyó fogta volna át (1885 Ábrányi Emil ford.–Byron C0509, 217) | [A kutya] az első két lábával egy, a pernyés földből előkapart üstöt fogott át, mintha féltékenyen őrizné (1885 Mikszáth Kálmán 8312004, 101) | [a hím szitakötő] potrohát kissé begörbítve fogóival [= fogószerveivel] a nőstény potrohát jól átfogja (1933 Az állatok világa ford. CD46).
1b. ’〈vmilyen közeg, ill. hangulat, érzelem〉 teljesen körülvesz, körülölel vmit, vkit’ ❖ [a fák sudarait] rendszerint köd fogja át (1838 Természet C0405, 28) | levertség fogta át lelkemet (1860 Debreceni Emlény C1371, 94) | Az a sivárság, mely átfogta a mi társadalmi életünket, nem mai keletü (1892 Nyírvidék 8653001, 1) | Most rezge megbánás fog át (1937 József Attila 9282191, 417) | Istar szívét átfogta a mélység (1943 Weöres Sándor 9788060, 8).
1c. ’〈egyetlen pillantás(sal), tekintet(tel)〉 körülfog, körülölel vmit, vkit’ ❖ mindaz, amit látott és néha egy pillantással átfogott, alig fér bele a mondatokba (1916 Színi Gyula CD10) | [Romain Rolland] pillantása, amely átfogta a két félgömböt, meglátta Kelet és Nyugat szintézisének lehetőségét és szükségességét (1955 Benedek Marcell 9042006, 206) | Az Egészet [ti. az asszony egész testét] szerette volna átfogni tekintetével, de izgalmában csak a Részletek „őrjítő egymásutánjának” szemtanúja lehetett (1985 Krasznahorkai László 1084003, 160).
2. (átv is) ’〈szorításra való v. arra alkalmas eszköz〉 szorosan körülvesz, ill. összetart vmit (vmivel)’ ❖ [a mesztic nők derekát] két-háromszor átfogva vörös selyemöv szorítja, fejükön pedig a főöltözék – a rebozo [= nagyméretű kendő] lebeg (1861 Rosty Pál 8397007, 133) | mindenhatóságod gyötrő koronád, Mely mint izzó arany, velődet fogja át (1961 Weöres Sándor ford.–Shelley 9788001, 28) | a valóság mögötti valóság szempontja, mint azt például Weöres Bolond Istók-ja mutatja, sohasem teremthet valódi epikai egységet: vagy szétveti az epikai formát, vagy külsődleges – például mesei – egységgel fogja át (1975 Szilágyi Ákos 9670001, 118).
3. (átv is) ’〈vmely építmény (folyó)medret, árkot〉 átível’ ❖ A sarkantyúk a meder egyik partjától kiindulva, a víz folyását többé-kevésbbé merőleges irányban átszelő építmények, anélkül azonban, hogy az egész medret átfognák (1913 RévaiNagyLex. C5703, 649) | A kert hosszában, a kerítés mentén egy csalánnal benőtt széles árok futott, melyet a kapu előtt egy kis fahíd fogott át (1956 Déry Tibor 2051030, 3).
4. (vál) ’vmennyi ideig tart, vmennyi időt felölel’ ❖ Mind a kettőnek [ti. Kemény Zsigmondnak és Deák Ferencnek] politikai pályája két nagy korszakot fog át (1883 Beksics Gusztáv C0903, 216) | Átfogják […] e levelek [ti. Mikes Kelemen levelei] a törökországi tartózkodás egész idejét (1897 PallasLex. CD02) | a valóságos időnek, még ha az esztendőket fog is át, úgy kell beáramlania a drámai időtartam […] háromórás keretébe, hogy a kétféle idő meg ne hasadjon, hanem eggyé forrjon össze (1935 Hevesi Sándor 9247003, 77) | A középkori örmény állam virágkora még két évszázadot sem fogott át (1990 Rubicon CD17).
5. (vál) ’〈ember(i tevékenység)〉 magában foglal vmit, kiterjed vmire’ ❖ Csak a vallásos világnézet az a magasba emelkedett gondolat, mely átfog létet, életet, végtelent és örökkévalót s lendületet vesz a halhatatlan életbe (1903 Prohászka Ottokár 1125018, 28) | Az irodalom, miként azelőtt a vallás, kezdi átfogni az egész szellemi életet, uralomra tör, önmagáért való szellemi nagyhatalommá növekedik és átveszi az egyházak szerepét a szellemi élet irányításában (1927–1930 Thienemann Tivadar 9707003, 157) | Az ókori törvényhozókra nemcsak az hárult, hogy meghatározzák a közélet formáit és az egyes polgár jogait és kötelességeit a közösséggel, továbbá a közösség jogait és kötelességeit az egyénnel szemben. A polgár teljes létét kellett együttesen és egyszerre átfogniok (1978 Kajtár Mária ford.–Eötvös 8126046, 470) | Vajon racionális gondolkodásunk jelenlegi fejlettségi szintjén át tudja-e fogni a psziché valamennyi tartományát? (1981 Popper Péter 1122003, 126) | Egyedül Seprődi János (1909) munkájában érvényesült abban az időben a népi tánckultúra minden alkotóelemét átfogó, teljességre törekvő történeti szemlélet (1990 Magyar Néprajz CD47).
6. (átv is) ’〈területet〉(egyszerre) belát, áttekint’ ❖ [Az emberiség pályájának] csak is [!] darabját foghatjuk át tekintetünkkel (1869 Greguss Gyula C1918, 360) | Dickens […] tekintete […] annyit fog át egyszerre […] hogy az olvasóban sorra föltámadnak ugyanazok a képzetek, amelyek az iróban életre keltek (1913 Ambrus Zoltán C0606, 8) | Szeme végtelen távolságokat fog át (1925 Molnár Ákos CD10).
7. (tárgy n. is) ’〈igásállatot〉 másik kocsiba, szekérbe stb. fog be’ ❖ Varga Nagy András, a mezőre indulván szénagyüjteni, átfogott a hosszabbik kocsijába (1904 Rákosi Viktor 8387013, 14).
8. (ritk) ’egyik kezéből a másikba vesz át vmit’ ❖ Átfogtam a verőt a balkezembe (amitől persze annak a fogója is csupa zöld lett) és jobbkézzel megvakartam az orrom (1913 Babits Mihály C0694, 43).
Vö. CzF. általfog vagy átfog; ÉrtSz.; ÉKsz.