átfúj ige 1a6

1. tn ’〈szél〉 vhonnan v. vhova átáramlik’ ❖ a Timok tulsó partján levő hegységből éles szél fujt át az izvori magaslatra (1877 Márkus István¹ C3034, 55) | [a naturalizmusnak] egy szellővé halkult árama mi hozzánk is átfújt (1909 Kosztolányi Dezső CD10).

2. tn ’〈szél, levegő〉 vhol áthalad, átáramlik’ ❖ [a szellő] a bús tájon fújt át (1868 Tompa Mihály CD01) | Átfúj [a szél] az út tetején, a hó csak úgy repűl lefelé (1893 Szilágy 8665001, 2) | valami új sivárság arcba-tapadni nem tudó szele fúj át közöttetek (1974 Fodor András 2025010, 575) | a gyönki dombok fölött átfúj a szél (2000 Szilágyi Mihály CD36).

3. ts (átv is) ’〈szél〉(vmin keresztül) vhova juttat, sodor vmit’ ❖ Az a szél [hozott engem], amely átfújta hozzánk Lengyelországba a hírét, hogy az új magyar király a hazatérőknek amnesztiát adott (1884 Jókai Mór CD18) | az illatos szél […] átfújja a márvány törmeléket s a vad növésű repkényeket [a romokon] (1911 Szomory Dezső CD10) | A Fertő sajátossága, hogy a hirtelen támadt szél átfújja a vizet a másik oldalra (2000 Hárs József CD36).

4. ts ’〈(hideg) szél〉 teljesen átjár vkit, vmit’ ❖ Ah! a Karpátokon veszélybe’ vagy! Az út sikamlós, bércze tiszta fagy; Átfúnak a hideg szelek, Szerelmem, én úgy féltelek! (1846 Tompa Mihály C4235, 5) | a magyarság is tán egészen új életre virúlna fel, ha valami erősebb északi szél átfujná Neuöstreichot (1857 Széchenyi István C3885, 511) | Alekszej Brovkin a széltől átfújva, farkas-éhesen járkált a sáncon (1953 Németh László² ford.–Tolsztoj¹ 9485068, 513) | Ki a természetbe! Fújja át a jó szagú, friss szél a sapka alá gyötört hajat […]! (1997 Magyar Hírlap CD09).

4a. tn átfúj vmin, vkin ’ua.’ ❖ valjon miért, mi okbul kedvelje az okos ember házát, lakát, ha az nedves, télen hideg, nyáron meleg, melyen átfúj szél (1858 Széchenyi István CD1501) | a friss mezei szél átfújna rajtuk s az arcuk kipirosodna (1922 Móricz Zsigmond 9462049, 53) | Átfúj rajtam a szél (1975 Kiss Dénes 9337030, 41).

4b. ts (ritk) ’〈érzés〉 teljesen átjár vkit’ ❖ Valami kellemes érzet fujta át az ember egész lényét (1879 Ligárt János 8644001, 103).

5. tn átfúj vmin ’〈szél〉 vmin keresztülhatol, áthatol’ ❖ szürke katonaköpenyegén kénye szerínt fújhata-át a’ szél (1833 Szalay László C3807, 9).

6. ts ’vki fújva vhova juttat vmit’ ❖ Kis virágok, gyöngyvirágok, Hű szikrái életemnek! Lelkem fúttam át belétek (1846 Pesti Divatlap C5839, 609) | nem tagadhattam meg, hogy mikor a szivarfüsttel a pofácskáját teleszítta, azt az én szájamba át ne fújja (1898 Jókai Mór CD18) | a gonosz börtönőr […] túl közel megy Coffey cellájához, ekkor a fegyenc megragadja és „átfújja” belé a börtönigazgató feleségéből „kivett” betegséget (1997 Új Könyvek CD29).

6a. átfúj vmin ’〈levegőt v. áramló levegővel vmit〉 vmin keresztül fújva átáramoltat’ ❖ Az ömledéken átfújt levegő szénsavvá égeti a vas grafittartalmát (1897 PallasLex. CD02) | el volt foglalva azzal, hogy ha egy füstkarikát sikerült kieresztenie ajkain szivarkájából, mint lehetne azon átfújni egy vékony füstfonalat (1921 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | [a szerkezet] meleg, azaz testhőmérsékletű levegőt fúj át a homokon (1996 Magyar Hírlap CD09).

7. ts ’〈üreges tárgyat〉 belefújva üressé, ill. tisztává tesz’ ❖ Beleszagolt [a lopóba], átfujta, vizet öblített belé (1928 Bohuniczky Szefi CD10) | Európai és amerikai barlangsírokban, elejtett madarak csontjaiból készült sípokat találtak: ha a csontot tisztítás közben „átfújják”, hang keletkezik (1931 ZeneiLex. CD49).

8. ts (kissé biz) ’〈autót〉 porlasztott festéket ráfújva más színűre fest’ ❖ Tizenegy éves volt a fehérre átfújt, korábban narancssárga kocsi (1998 Magyar Hírlap CD09).

9. tn átfúj vmibe (Zene) ’〈fúvós hangszer az alaphanghoz képest vmekkora hangközre levő felhango(ka)t〉 megszólaltat’ ❖ [a kvintelő hangszerek] nem az oktávába fújnak át […], hanem közvetlenül a quintbe (1931 ZeneiLex. CD49).

Vö. ÚMTsz.

átfúj ige 1a6
1. tárgyatlan
〈szél〉 vhonnan v. vhova átáramlik
a Timok tulsó partján levő hegységből éles szél fujt át az izvori magaslatra
(1877 Márkus István¹)
[a naturalizmusnak] egy szellővé halkult árama mi hozzánk is átfújt
(1909 Kosztolányi Dezső)
2. tárgyatlan
〈szél, levegő〉 vhol áthalad, átáramlik
[a szellő] a bús tájon fújt át
(1868 Tompa Mihály)
Átfúj [a szél] az út tetején, a hó csak úgy repűl lefelé
(1893 Szilágy)
valami új sivárság arcba-tapadni nem tudó szele fúj át közöttetek
(1974 Fodor András)
a gyönki dombok fölött átfúj a szél
(2000 Szilágyi Mihály)
3. tárgyas (átv is)
〈szél〉 (vmin keresztül) vhova juttat, sodor vmit
Az a szél [hozott engem], amely átfújta hozzánk Lengyelországba a hírét, hogy az új magyar király a hazatérőknek amnesztiát adott
(1884 Jókai Mór)
az illatos szél […] átfújja a márvány törmeléket s a vad növésű repkényeket [a romokon]
(1911 Szomory Dezső)
A Fertő sajátossága, hogy a hirtelen támadt szél átfújja a vizet a másik oldalra
(2000 Hárs József)
4. tárgyas
(hideg) szél〉 teljesen átjár vkit, vmit
Ah! a Karpátokon veszélybe’ vagy! Az út sikamlós, bércze tiszta fagy; Átfúnak a hideg szelek, Szerelmem, én úgy féltelek!
(1846 Tompa Mihály)
a magyarság is tán egészen új életre virúlna fel, ha valami erősebb északi szél átfujná Neuöstreichot
(1857 Széchenyi István)
Alekszej Brovkin a széltől átfújva, farkas-éhesen járkált a sáncon
(1953 Németh László² ford.Tolsztoj¹)
Ki a természetbe! Fújja át a jó szagú, friss szél a sapka alá gyötört hajat […]!
(1997 Magyar Hírlap)
4a. tárgyatlan átfúj vmin, vkin
ua.
valjon miért, mi okbul kedvelje az okos ember házát, lakát, ha az nedves, télen hideg, nyáron meleg, melyen átfúj szél
(1858 Széchenyi István)
a friss mezei szél átfújna rajtuk s az arcuk kipirosodna
(1922 Móricz Zsigmond)
Átfúj rajtam a szél
(1975 Kiss Dénes)
4b. tárgyas (ritk)
〈érzés〉 teljesen átjár vkit
Valami kellemes érzet fujta át az ember egész lényét
(1879 Ligárt János)
5. tárgyatlan átfúj vmin
〈szél〉 vmin keresztülhatol, áthatol
szürke katonaköpenyegén kénye szerínt fújhata-át a’ szél
(1833 Szalay László)
6. tárgyas
vki fújva vhova juttat vmit
Kis virágok, gyöngyvirágok, Hű szikrái életemnek! Lelkem fúttam át belétek
(1846 Pesti Divatlap)
nem tagadhattam meg, hogy mikor a szivarfüsttel a pofácskáját teleszítta, azt az én szájamba át ne fújja
(1898 Jókai Mór)
a gonosz börtönőr […] túl közel megy Coffey cellájához, ekkor a fegyenc megragadja és „átfújja” belé a börtönigazgató feleségéből „kivett” betegséget
(1997 Új Könyvek)
6a. átfúj vmin
〈levegőt v. áramló levegővel vmit〉 vmin keresztül fújva átáramoltat
Az ömledéken átfújt levegő szénsavvá égeti a vas grafittartalmát
(1897 PallasLex.)
el volt foglalva azzal, hogy ha egy füstkarikát sikerült kieresztenie ajkain szivarkájából, mint lehetne azon átfújni egy vékony füstfonalat
(1921 Tersánszky Józsi Jenő)
[a szerkezet] meleg, azaz testhőmérsékletű levegőt fúj át a homokon
(1996 Magyar Hírlap)
7. tárgyas
〈üreges tárgyat〉 belefújva üressé, ill. tisztává tesz
Beleszagolt [a lopóba], átfujta, vizet öblített belé
(1928 Bohuniczky Szefi)
Európai és amerikai barlangsírokban, elejtett madarak csontjaiból készült sípokat találtak: ha a csontot tisztítás közben „átfújják”, hang keletkezik
(1931 ZeneiLex.)
8. tárgyas (kissé biz)
〈autót〉 porlasztott festéket ráfújva más színűre fest
Tizenegy éves volt a fehérre átfújt, korábban narancssárga kocsi
(1998 Magyar Hírlap)
9. tárgyatlan átfúj vmibe (Zene)
〈fúvós hangszer az alaphanghoz képest vmekkora hangközre levő felhango(ka)t〉 megszólaltat
[a kvintelő hangszerek] nem az oktávába fújnak át […], hanem közvetlenül a quintbe
(1931 ZeneiLex.)
Vö. ÚMTsz.

Beállítások