átfúj ige 1a6
1. tn ’〈szél〉 vhonnan v. vhova átáramlik’ ❖ a Timok tulsó partján levő hegységből éles szél fujt át az izvori magaslatra (1877 Márkus István¹ C3034, 55) | [a naturalizmusnak] egy szellővé halkult árama mi hozzánk is átfújt (1909 Kosztolányi Dezső CD10).
2. tn ’〈szél, levegő〉 vhol áthalad, átáramlik’ ❖ [a szellő] a bús tájon fújt át (1868 Tompa Mihály CD01) | Átfúj [a szél] az út tetején, a hó csak úgy repűl lefelé (1893 Szilágy 8665001, 2) | valami új sivárság arcba-tapadni nem tudó szele fúj át közöttetek (1974 Fodor András 2025010, 575) | a gyönki dombok fölött átfúj a szél (2000 Szilágyi Mihály CD36).
3. ts (átv is) ’〈szél〉(vmin keresztül) vhova juttat, sodor vmit’ ❖ Az a szél [hozott engem], amely átfújta hozzánk Lengyelországba a hírét, hogy az új magyar király a hazatérőknek amnesztiát adott (1884 Jókai Mór CD18) | az illatos szél […] átfújja a márvány törmeléket s a vad növésű repkényeket [a romokon] (1911 Szomory Dezső CD10) | A Fertő sajátossága, hogy a hirtelen támadt szél átfújja a vizet a másik oldalra (2000 Hárs József CD36).
4. ts ’〈(hideg) szél〉 teljesen átjár vkit, vmit’ ❖ Ah! a Karpátokon veszélybe’ vagy! Az út sikamlós, bércze tiszta fagy; Átfúnak a hideg szelek, Szerelmem, én úgy féltelek! (1846 Tompa Mihály C4235, 5) | a magyarság is tán egészen új életre virúlna fel, ha valami erősebb északi szél átfujná Neuöstreichot (1857 Széchenyi István C3885, 511) | Alekszej Brovkin a széltől átfújva, farkas-éhesen járkált a sáncon (1953 Németh László² ford.–Tolsztoj¹ 9485068, 513) | Ki a természetbe! Fújja át a jó szagú, friss szél a sapka alá gyötört hajat […]! (1997 Magyar Hírlap CD09).
4a. tn átfúj vmin, vkin ’ua.’ ❖ valjon miért, mi okbul kedvelje az okos ember házát, lakát, ha az nedves, télen hideg, nyáron meleg, melyen átfúj szél (1858 Széchenyi István CD1501) | a friss mezei szél átfújna rajtuk s az arcuk kipirosodna (1922 Móricz Zsigmond 9462049, 53) | Átfúj rajtam a szél (1975 Kiss Dénes 9337030, 41).
4b. ts (ritk) ’〈érzés〉 teljesen átjár vkit’ ❖ Valami kellemes érzet fujta át az ember egész lényét (1879 Ligárt János 8644001, 103).
5. tn átfúj vmin ’〈szél〉 vmin keresztülhatol, áthatol’ ❖ szürke katonaköpenyegén kénye szerínt fújhata-át a’ szél (1833 Szalay László C3807, 9).
6. ts ’vki fújva vhova juttat vmit’ ❖ Kis virágok, gyöngyvirágok, Hű szikrái életemnek! Lelkem fúttam át belétek (1846 Pesti Divatlap C5839, 609) | nem tagadhattam meg, hogy mikor a szivarfüsttel a pofácskáját teleszítta, azt az én szájamba át ne fújja (1898 Jókai Mór CD18) | a gonosz börtönőr […] túl közel megy Coffey cellájához, ekkor a fegyenc megragadja és „átfújja” belé a börtönigazgató feleségéből „kivett” betegséget (1997 Új Könyvek CD29).
6a. átfúj vmin ’〈levegőt v. áramló levegővel vmit〉 vmin keresztül fújva átáramoltat’ ❖ Az ömledéken átfújt levegő szénsavvá égeti a vas grafittartalmát (1897 PallasLex. CD02) | el volt foglalva azzal, hogy ha egy füstkarikát sikerült kieresztenie ajkain szivarkájából, mint lehetne azon átfújni egy vékony füstfonalat (1921 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | [a szerkezet] meleg, azaz testhőmérsékletű levegőt fúj át a homokon (1996 Magyar Hírlap CD09).
7. ts ’〈üreges tárgyat〉 belefújva üressé, ill. tisztává tesz’ ❖ Beleszagolt [a lopóba], átfujta, vizet öblített belé (1928 Bohuniczky Szefi CD10) | Európai és amerikai barlangsírokban, elejtett madarak csontjaiból készült sípokat találtak: ha a csontot tisztítás közben „átfújják”, hang keletkezik (1931 ZeneiLex. CD49).
8. ts (kissé biz) ’〈autót〉 porlasztott festéket ráfújva más színűre fest’ ❖ Tizenegy éves volt a fehérre átfújt, korábban narancssárga kocsi (1998 Magyar Hírlap CD09).
9. tn átfúj vmibe (Zene) ’〈fúvós hangszer az alaphanghoz képest vmekkora hangközre levő felhango(ka)t〉 megszólaltat’ ❖ [a kvintelő hangszerek] nem az oktávába fújnak át […], hanem közvetlenül a quintbe (1931 ZeneiLex. CD49).
Vö. ÚMTsz.