áthárít ts ige 4a4

1. áthárít vmire (rég) ’〈erőt, munkát (berendezés segítségével)(átalakítva) máshova juttat, irányít; átvisz’ ❖ [ha] a két fogaskerék elkezd forogni, forgásukat […] áthárítjuk a […] hengerpárra (1895 PallasLex. CD02).

2. áthárít vkire (vonzat n. is) ’〈vkit illető, vkire háruló terh(ek)et〉 mással viseltet, ill. 〈kellemetlen következményt〉 másra hárít’ ❖ a bűn terhe Miriámra volt szépen áthárítva (1855 Jókai Mór C2258, 43) | Legtöbb szitkunk és káromkodásunk átkozódásból áll, mely a betegséget másra akarja áthárítani (1935 Kosztolányi Dezső 9359453, 114) | [A rablóháborúk a 10. században] a földművelő munka terhét a magyar népről a rablott idegen munkaerőre hárították át (1949 Molnár Erik 9452001, 118) | [A gyermeki én] szidásra, vádakra nagy indulattal válaszol; áthárítja a felelősséget, mentegetőzik, visszavág (1986 F. Várkonyi Zsuzsa 1044008, 119).

2a. ’〈vkit illető, felé irányuló tiszteletet, megbecsülést〉 magától elhárít(va vki másnak továbbít)’ ❖ [Nagy Bálint gazda] restellte nyilvánosan a dicsőséget érte [ti. azért, hogy Kossuthnak Torinóba pénzadományt küldött] s furfangosan áthárította inkább az anyjukra (1882 Mikszáth Kálmán CD04) | mikor Wekerlét éljenezték, ő áthárítá szerényen (1896 Mikszáth Kálmán C3147, 196) | legyen szabad a nekem adott tisztességet áthárítanom arra a nagy magyar közönségre, amely úgyszólván az első kopogtatásomra ajtót nyitott nekem (1934 Móra Ferenc C3204, 145).

3. áthárít vmire, vkire ’másra tol, másra fog vmit’ ❖ Montecuccoli katonai kudarcát egy röpiratban igyekezett áthárítani a magyarokra (1983 Szalay Károly 1144011, 152) | Könnyebb dolgom volna, ha most a gyávaságomra háríthatnám át az egészet (1991 Csoóri Sándor 9090056, 247).

4. áthárít vkire (rég, ritk) ’〈ismeretet〉 átad, továbbad’ ❖ Az anyanyelvnek használtatása a’ tanitásnál igen könnyíti a’ tanulást, szeretteti magát a’ nyelvet ’s az utókorra ált hárítja az isméreteket (1833 Jelenkor C0225, 300).

Vö. CzF. általhárít vagy áthárít; ÉrtSz.; ÉKsz.

áthárít tárgyas ige 4a4
1. áthárít vmire (rég)
〈erőt, munkát (berendezés segítségével) (átalakítva) máshova juttat, irányít; átvisz
[ha] a két fogaskerék elkezd forogni, forgásukat […] áthárítjuk a […] hengerpárra
(1895 PallasLex.)
2. áthárít vkire (vonzat n. is)
〈vkit illető, vkire háruló terh(ek)et〉 mással viseltet, ill. 〈kellemetlen következményt〉 másra hárít
a bűn terhe Miriámra volt szépen áthárítva
(1855 Jókai Mór)
Legtöbb szitkunk és káromkodásunk átkozódásból áll, mely a betegséget másra akarja áthárítani
(1935 Kosztolányi Dezső)
[A rablóháborúk a 10. században] a földművelő munka terhét a magyar népről a rablott idegen munkaerőre hárították át
(1949 Molnár Erik)
[A gyermeki én] szidásra, vádakra nagy indulattal válaszol; áthárítja a felelősséget, mentegetőzik, visszavág
(1986 F. Várkonyi Zsuzsa)
2a.
〈vkit illető, felé irányuló tiszteletet, megbecsülést〉 magától elhárít(va vki másnak továbbít)
[Nagy Bálint gazda] restellte nyilvánosan a dicsőséget érte [ti. azért, hogy Kossuthnak Torinóba pénzadományt küldött] s furfangosan áthárította inkább az anyjukra
(1882 Mikszáth Kálmán)
mikor Wekerlét éljenezték, ő áthárítá szerényen
(1896 Mikszáth Kálmán)
legyen szabad a nekem adott tisztességet áthárítanom arra a nagy magyar közönségre, amely úgyszólván az első kopogtatásomra ajtót nyitott nekem
(1934 Móra Ferenc)
3. áthárít vmire, vkire
másra tol, másra fog vmit
Montecuccoli katonai kudarcát egy röpiratban igyekezett áthárítani a magyarokra
(1983 Szalay Károly)
Könnyebb dolgom volna, ha most a gyávaságomra háríthatnám át az egészet
(1991 Csoóri Sándor)
4. áthárít vkire (rég, ritk)
〈ismeretet〉 átad, továbbad
Az anyanyelvnek használtatása a’ tanitásnál igen könnyíti a’ tanulást, szeretteti magát a’ nyelvet ’s az utókorra ált hárítja az isméreteket
(1833 Jelenkor)
Vö. CzF. általhárít vagy áthárít; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások