átjár ige 1a6 

1. tn ’〈ember, közlekedési eszköz, ill. ember közlekedési eszközön〉 más, közeli helyre rendszeresen megy, jár’ ❖ Hajónn járnak át’ Gyevi Rév Fokjánál (1800 u. Farkas András C1671, 22) | a járművek partra vontatva, az egész víz színe járatlan, még csak az egyik partról a másikra átjáró komp sem próbálkozik a víz erejével (1862 Jókai Mór CD18) | Hiresztelték, átjár a szomszéd Bácskába korhelykedni (1893 Mikszáth Kálmán C3150, 23) | Andriána ugyanis gyermekkorában sokat járt át Adéla asszonyhoz (1925 Berde Mária 9047016, 28) | van, aki éjjel háromkor kel és vonattal átjár Akaliba kapálni (1951 Örkény István 9500001, 147) | A várossal mindössze annyi kapcsolatuk volt az úgynevezett „árvaházistáknak”, hogy a bencés gimnáziumba jártak át tanításra (1999 Kiss Lajos² CD30).

1a. ’két v. több hely, csoport, kategória között (az összeköttetést fenntartva) szabadon mozog vki v. vmi’ ❖ ezen két eszközből előállított vezetéken szabadon átjárhasson […] a rudazat (1865 Zsigmondy Vilmos 8542005, 96) | A gerendák mérete a hordók súlyától függ, de hogy a levegő alúl jól átjárhasson, 20 cm.-nél alacsonyabbra nem csinálják (1893 PallasLex. CD02) | Magyarországon a hatvanas, hetvenes évek fordulójától kezdve, a művészetben is, a tudományos életben is, minden, ami új és aktuális volt, – szubkulturális formákba szerveződött. […] Ő [ti. Bódy Gábor] volt az, aki próbált átjárni ezek között a kis csoportok között (1990 Filmvilág 2011001, 8) | A magyar társadalmat a nyugati államok mintájára olyan korszerű társadalommá kell átalakítani, amelyben a különféle társadalmi csoportok, etnikumok, felekezetek „átjárhatnak egymásba” (1999 Magyar Hírlap CD09).

2. tn átjár vmin (átv is) ’vmin keresztül (rendszeresen) átmegy, áthalad vki, vmi’ ❖ a’ Dunán kell e’ házba átjárnom (1834 Vajda Péter 8504015, 54) | [a bernátfalviak] mindig a hegyen járnak át, és be szoktak térni házamba (1857 Eötvös József 8126015, 37) | Megálltak a vasút külső oldalán, ott, a hol a pályán keresztül átjárni lehet (1885 Pálffy Albert 8349002, 216) | Visszakerülnek a folyó környékére, a hid mellé, amin falusi szekerek járnak át szénával (1927 Remenyik Zsigmond 9561002, 18) | nem törődött azzal sem, hogy a konyhán kell átjárnia (1955 Tatay Sándor 9704003, 349).

3. ts ’〈kemény tárgy, kül. szúrófegyver, lövedék〉 áthatol vkin, vmin’ ❖ Golyobis ált járta mind tüdejét máját (1790 Gvadányi József C1924, 132) | a lapoczkánál befuródott golyó a tüdőt átjárva, a szivtől két hüvelyknyire állott meg a bőr alatt (1870 Orbán Balázs 8340017, 173) | lőttem egy cerkófmajmot, amelynek bőrében egy mimóza-tüskét találtam, amely alulról nyomult belé és átjárta a kezét (1929 Az állatok világa ford. CD46) | [Pándu király] célbavette az őzpárt, félelmetes nyila átjárta a boldogtalan állatokat (1960 Baktay Ervin ford. 9018002, 401).

3a. tn átjár vmin (rég, átv is) ’ua.’ ❖ megállj! Vagy e hideg vas átjár testeden (1823 Vörösmarty Mihály 8524392, 232) | Okos, fürge kis szemei átjártak az embereken (1895 Malonyay Dezső C3017, 58) | [a templom] felszakadt fedelét mutatja, amelyen átjárt a gránát (1915 Szomory Dezső CD10).

4. ts ’〈(fizikai) hatás, nedvesség, levegő, fény stb.〉 a részeibe, részei közé v. belsejébe jutva és ott szétterjedve mindenhol ér, teljesen áthat vkit, vmit’ ❖ Ált-jár a’ vék’nyabb leveg mély fldet-is (1794 Baróti Szabó Dávid ford.–Vanière C0829, 151) | a gazda sokszor feloldozni kénytelen a kévéket, hogy a gabonát a nap melege és a szél jobban átjárhassa (1856 Benkő Dániel ford.–Stephens 8045014, 432) | Ejnye milyen erős pálinka ez, – igazán átjárja az embernek egész belső-részet (1864 Zilahy Károly 8539018, 118) | e mély életet átjárja a fény (1903 Prohászka Ottokár 1125023, 124) | Azt írja édesanyám, hogy kenőcsöt csinált, azzal kenjem a kezemet, ha a szél kifújja, meg a cipőmet is itassam által vele, akkor nem járja át a víz (1920 Móricz Zsigmond 9462009, 32) | Átjárta a füst a tüdőmet is (1962 Galambos Lajos 9166001, 86).

4a. ’〈érzés, gondolat stb.〉 vkit, vmit (kissé átalakítva) betölt, áthat’ ❖ [a beszéd] úgy ált járta, minnyájunknak szívét, Hogy újra szemünkbl ontánk öröm könyvét (1790 Gvadányi József C1924, 244) | Egy gondolat járta át lelkét (1852 Jókai Mór C2241, 148) | Százféle baj, gond járja át fejem (1881 Perényi István ford.–Molière C3178, 85) | Szikrák táncoltak a szeme előtt és egész testét átjárta az égő fájdalom (1949 Radó György ford.–Osztrovszkij 9544004, 21) | A nagy, csontos ember hirtelen felállt, hangját átjárta az indulat (1979 Vészi Endre 9776030, 181) | Még az az ólmos fáradtságérzet is elviselhető volt, ami átjárta az ember minden porcikáját úgy naplemente felé (1995 Magyar Hírlap CD09).

5. ts (kissé rég, átv is) ’〈helyet, területet〉 egyik végétől a másikig v. keresztül-kasul bejár’ ❖ kevélyen átjárja deszkátlan szobáját (1804 Verseghy Ferenc CD01) | A kertnek középutját összemért léptekkel járta át a két főpap (1855 Vas Gereben C4375, 20) | a világot átjáró hir (1913 Ambrus Zoltán C0606, 51) | Én átkozott, így járom át Pestet, szerelmem városát a lassú hóesésben (1916 Somlyó Zoltán CD01).

6. ts ’vmit a felületén, részei között, ill. belsejében behálóz, átsző vmi’ ❖ Más rostok e belső tokot harántul átjárván, az úgynevezett lencsemaghoz mennek az agy belsejébe (1893 PallasLex. CD02) | folyóktól átjárt erdőségeket (1929 Az állatok világa ford. CD46) | A lélekzés feladatát ezekben [a szárazföldi életmódhoz alkalmazkodott csigákban] a köpeny igen gazdag véredényhálózattal átjárt fala vette át (1943 Soós Lajos CD25) | A szelektív ércdúsulásra a – thüringiai típuslelőhelyről elnevezett – ún. mansfeldi rézpalát […], illetve az azt átjáró hidrotermás erecskéket említhetjük (1997 Magyarország földje CD05).

Fr: ész.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.