átjáró mn-i ign, mn és fn 

I. mn-i ign → átjár.

II. mn 1A

1. (kissé rég) ’vhova, ill. vmin keresztül való átjárásra haszn., ill. arra alkalmas 〈hely(iség), eszköz, építmény〉’ ❖ a Tiszán minden átjáró eszközök elrontattak és elsülyesztettek (1849 Kossuth Lajos CD32) | A 197-iki számú mai „zöld háznak” nevezett átjáró épületet […] 1740-ben 2800 frton vette meg […] Ziegler Károly (1873 Rómer Flóris 8395001, 141) | A bérczes Tirol volt az átjáró híd Németország és Italia közt (1893 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | A középső, átjáró szobában én dolgoztam (1956 Gergely Viola ford.–Drapkina 2025097, 681).

2. (ritk) ’utazás közben vhol áthaladó (és rövid ideig ott tartózkodó) 〈személy〉; átutazó’ ❖ Az Új tér földbe könyöklő, dűlt falú és apró házainak lakói csak amolyan átjáró vendégek itt, állandó mozgásban, költözésben, mert innen csupán lejjebb vagy feljebb lehet jutni, de megállapodni nem (1940 Méliusz József 9433009, 200).

3. (rég) ’a másik ember lelkébe szinte behatoló, kutató, fürkésző 〈tekintet, szem〉; átható’ ❖ ’s élénk, átjáró szemeivel vizsgált (1837 Athenaeum C0015, 700) | [nagynéném] szemöldeit összevonva, oly átjárólag függeszté rám tekintetét, mintha egyenesen lelkemen akart volna keresztül látni (1859 Vachott Sándorné 8500005, 174).

3a. (rég) ’éles, messzire hangzó 〈hang〉; átható’ ❖ egy átjáró sikoltással eszmélet nélkül rogyott össze (1847 Degré Alajos C1399, 47).

III. fn 1A

1. (átv is) ’vhova, ill. vmin keresztül való átjárásra haszn. v. kijelölt, ill. arra alkalmas hely(iség) v. építmény’ ❖ nem kerülhetek az átjáróig; át kell gázolnom [a folyón] (1854 Szathmáry Károly C3871, 219) | A nap már jól lehajlott a zenitről, midőn a vonat a fekete-hegység déli átjárójából kibukkant (1880 Beksics Gusztáv C0901, 116) | sikátorszerű átjárón (1906–1907 Mikszáth Kálmán C3118, 257) | Kaposvárt kettévágja a vasút. A két városrészt a sínek fölött átjáró köti össze (1956 Bernáth Aurél 9052012, 348) | a biharkeresztesi közúti átjáró le van zárva, csak Nagylaknál lehet átlépni a határt (1990 Lovass Zoltán 1097001, 164) | [A lakás] eredetileg két szobából állt, az egyik csak átjáróként működött (1997 Lakáskultúra CD39).

2. (Inf) ’különböző felépítésű számítógép-hálózatokat összekötő, a köztük levő kapcsolatot biztosító hálózati eszköz’ ❖ Az eltérő hálózatokkal kiépített kapcsolatokat és a speciális átviteli rendszerek segítségével történő nagy távolságú összeköttetést ún. átjárók (gateways [= kapuk]) segítik. Ezzel az egész Földet átfogó hálózatok valósíthatók meg (1988 Tények könyve CD37) | Az átjáró többnyire 1 vagy 2 másodperc alatt felépíti a kapcsolatot (1997 Byte Magazin ford. CD38) | Az átjáró hálózatvédelmet is nyújt, megakadályozza, hogy illetéktelen behatolók elérjék és károsítsák a személyes adatokat (2000 Byte Magazin CD38).

Fr: vasúti.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

átjáró melléknévi igenév, melléknév és főnév
I. melléknévi igenévátjár
II. melléknév 1A
1. (kissé rég)
vhova, ill. vmin keresztül való átjárásra haszn., ill. arra alkalmas 〈hely(iség), eszköz, építmény〉
a Tiszán minden átjáró eszközök elrontattak és elsülyesztettek
(1849 Kossuth Lajos)
A 197-iki számú mai „zöld háznak” nevezett átjáró épületet […] 1740-ben 2800 frtforinton vette meg […] Ziegler Károly
(1873 Rómer Flóris)
A bérczes Tirol volt az átjáró híd Németország és Italia közt
(1893 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
A középső, átjáró szobában én dolgoztam
(1956 Gergely Viola ford.Drapkina)
2. (ritk)
utazás közben vhol áthaladó (és rövid ideig ott tartózkodó) 〈személy〉; átutazó
Az Új tér földbe könyöklő, dűlt falú és apró házainak lakói csak amolyan átjáró vendégek itt, állandó mozgásban, költözésben, mert innen csupán lejjebb vagy feljebb lehet jutni, de megállapodni nem
(1940 Méliusz József)
3. (rég)
a másik ember lelkébe szinte behatoló, kutató, fürkésző 〈tekintet, szem〉; átható
’s élénk, átjáró szemeivel vizsgált
(1837 Athenaeum)
[nagynéném] szemöldeit összevonva, oly átjárólag függeszté rám tekintetét, mintha egyenesen lelkemen akart volna keresztül látni
(1859 Vachott Sándorné)
3a. (rég)
éles, messzire hangzó 〈hang〉; átható
egy átjáró sikoltással eszmélet nélkül rogyott össze
(1847 Degré Alajos)
III. főnév 1A
1. (átv is)
vhova, ill. vmin keresztül való átjárásra haszn. v. kijelölt, ill. arra alkalmas hely(iség) v. építmény
nem kerülhetek az átjáróig; át kell gázolnom [a folyón]
(1854 Szathmáry Károly)
A nap már jól lehajlott a zenitről, midőn a vonat a fekete-hegység déli átjárójából kibukkant
(1880 Beksics Gusztáv)
sikátorszerű átjárón
(1906–1907 Mikszáth Kálmán)
Kaposvárt kettévágja a vasút. A két városrészt a sínek fölött átjáró köti össze
(1956 Bernáth Aurél)
a biharkeresztesi közúti átjáró le van zárva, csak Nagylaknál lehet átlépni a határt
(1990 Lovass Zoltán)
[A lakás] eredetileg két szobából állt, az egyik csak átjáróként működött
(1997 Lakáskultúra)
2. (Inf)
különböző felépítésű számítógép-hálózatokat összekötő, a köztük levő kapcsolatot biztosító hálózati eszköz
Az eltérő hálózatokkal kiépített kapcsolatokat és a speciális átviteli rendszerek segítségével történő nagy távolságú összeköttetést ún.úgynevezett átjárók (gateways [= kapuk]) segítik. Ezzel az egész Földet átfogó hálózatok valósíthatók meg
(1988 Tények könyve)
Az átjáró többnyire 1 vagy 2 másodperc alatt felépíti a kapcsolatot
(1997 Byte Magazin ford.)
Az átjáró hálózatvédelmet is nyújt, megakadályozza, hogy illetéktelen behatolók elérjék és károsítsák a személyes adatokat
(2000 Byte Magazin)
Fr: vasúti
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások