átkarol ts ige 1a

1. ’〈vkit v. vkinek vmely testrészét〉 kar, ill. vki a karjával átfogja, átölel(ve tartja)’ ❖ Hideg testét liliommal fedem be, Hadd nyugodjon, úgy mint hajdan, ölembe’. Karjaimat felette kiterjesztem, Deli testét könnyeimmel feresztem. Átkarolnám, átölelném, de nincsen Az a lélek, a ki reám tekintsen (1811 Dukai Takách Judit 8117007, 63) | Dugovits Titus, a török zászlót a vár ormára feltüzni akaró török vitézzel, átkarolván őt, a sáncárkok mélységébe zuhant (1873 Hamary Dániel 8179005, 35) | Állt itt egyszer egy hatalmas fa, harom férfi sem karolhatta át a derekát (1894 Kóbor Tamás C2713, 166) | Márta és Vandál egymást átkarolva alszanak (1939 Sőtér István 9613005, 26) | karold át a vállam, úgy menjünk egymás lépéséhez igazodva (1956 Sarkadi Imre C0091, 470).

1a. (kissé rég) ’körülvesz, körülfog vmit’ ❖ a’ gömöre’ [= Bulbus urethrae, azaz a férfi húgycső barlangos testének végén levő duzzanat] hátulsó leggömbölyegebb részét [az azt körülvevő izom belső rétege] mint egy parittya karolja át (1848 Pólya József 8371002, 21) | Virágfüzér sötét hajába fonva Szép homlokát szeliden átkarolja (1884 Somló Sándor C3753, 27) | Három tenger karolta át Hatalmasan ez országot (1894 Várossy Mihály 8513035, 17).

1b. (irod) ’〈vmely érzés〉 betölt, elborít vmit, vkit’ ❖ az egész világot átkaroló jóakarat (1838 Lombok C0263, 14) | Az álom átkarolt (1839 Remény C3611, 80) | sokszor látlak ágyadon, Ha átkarol a fájdalom (1912 Kosztolányi Dezső 9359026, 14).

1c. (rég) ’átfog, felölel, magába foglal vmit’ ❖ Az isteni gondviselésnek müveletei az egész mindenséget átkarolják (1867 Vas Gereben C4385, 161) | A folyóirat a class. philologia egész mezejét fogja átkarolni (1879 Egyetemes Filológiai Közlöny C0098, 573).

1d. (rég) ’(szeretetével) támogat, felkarol, pártfogol vmit, vkit’ ❖ itt a’ bosszu’ ideje, mellyet én hőbben karolok át (1836 Gaal József C1790, 36) | az ellenzék vonakodék átkarolni az átalános szavazatjogot (1850 Kemény Zsigmond 8235037, 67) | Ki szívborúmban engem Nyíltan karoljon át, Őszinte kis körömben Elég a hű barát (1858 Sárosi Gyula C3704, 258) | [II. Józsefnek] korával együtt látszék nőni szenvedélye is ama tevékenységben, melylyel nemcsak a közügyeket karolta át, hanem alattvalóinak magán, családi viszonyaiba is oly örömest avatkozék (1863 Horváth Mihály 8189007, 220) | sok volt, a ki eltaszított, Ki ellenem tüzet szított, Csak egy, a ki átkarolt (1889 Rudnyánszky Gyula C3649, 13).

2. (Kat) ’〈katonai egység más katonai egységet v. vmely területet〉 bekerítő hadmozdulattal körülzár’ ❖ A hellének az ostromlók mozdulatain akartak uralkodni, mi pedig átkarolni akarjuk az ellenséget (1895 Bárczay Oszkár C0792, 121) | [Ali pasa szándéka] abból állott, hogy a török sereg számbeli túlerejére támaszkodva, a császáriak mindkét szárnyát átkarolja (1940 Bánlaky József CD16) | [Az orosz csapatok a Groznijtól keletre fekvő Argunnál] is csak átkarolták a várost, mintegy felkínálva az osztagoknak, hogy az utcai harcokat elkerülendő távozzanak a déli hegyvidék irányában (1999 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF. általkarol vagy átkarol; ÉrtSz.; ÉKsz.

átkarol ❖ tárgyas ige ◦ 1a ◦
permalink
1.
〈vkit v. vkinek vmely testrészét〉 kar, ill. vki a karjával átfogja, átölel(ve tartja)
Hideg testét liliommal fedem be, Hadd nyugodjon, úgy mint hajdan, ölembe’. Karjaimat felette kiterjesztem, Deli testét könnyeimmel feresztem. Átkarolnám, átölelném, de nincsen Az a lélek, a ki reám tekintsen
(1811 Dukai Takách Judit)
Dugovits Titus, a török zászlót a vár ormára feltüzni akaró török vitézzel, átkarolván őt, a sáncárkok mélységébe zuhant
(1873 Hamary Dániel)
Állt itt egyszer egy hatalmas fa, harom férfi sem karolhatta át a derekát
(1894 Kóbor Tamás)
Márta és Vandál egymást átkarolva alszanak
(1939 Sőtér István)
karold át a vállam, úgy menjünk egymás lépéséhez igazodva
(1956 Sarkadi Imre)
1a. (kissé rég)
körülvesz, körülfog vmit
a’ gömöre’ [= Bulbus urethrae, azaz a férfi húgycső barlangos testének végén levő duzzanat] hátulsó leggömbölyegebb részét [az azt körülvevő izom belső rétege] mint egy parittya karolja át
(1848 Pólya József)
Virágfüzér sötét hajába fonva Szép homlokát szeliden átkarolja
(1884 Somló Sándor)
Három tenger karolta át Hatalmasan ez országot
(1894 Várossy Mihály)
1b. (irod)
〈vmely érzés〉 betölt, elborít vmit, vkit
az egész világot átkaroló jóakarat
(1838 Lombok)
Az álom átkarolt
(1839 Remény)
sokszor látlak ágyadon, Ha átkarol a fájdalom
(1912 Kosztolányi Dezső)
1c. (rég)
átfog, felölel, magába foglal vmit
Az isteni gondviselésnek müveletei az egész mindenséget átkarolják
(1867 Vas Gereben)
A folyóirat a class.classica philologia egész mezejét fogja átkarolni
(1879 Egyetemes Filológiai Közlöny)
1d. (rég)
(szeretetével) támogat, felkarol, pártfogol vmit, vkit
itt a’ bosszu’ ideje, mellyet én hőbben karolok át
(1836 Gaal József)
az ellenzék vonakodék átkarolni az átalános szavazatjogot
(1850 Kemény Zsigmond)
Ki szívborúmban engem Nyíltan karoljon át, Őszinte kis körömben Elég a hű barát
(1858 Sárosi Gyula)
[II. Józsefnek] korával együtt látszék nőni szenvedélye is ama tevékenységben, melylyel nemcsak a közügyeket karolta át, hanem alattvalóinak magán, családi viszonyaiba is oly örömest avatkozék
(1863 Horváth Mihály)
sok volt, a ki eltaszított, Ki ellenem tüzet szított, Csak egy, a ki átkarolt
(1889 Rudnyánszky Gyula)
2. (Kat)
〈katonai egység más katonai egységet v. vmely területet〉 bekerítő hadmozdulattal körülzár
A hellének az ostromlók mozdulatain akartak uralkodni, mi pedig átkarolni akarjuk az ellenséget
(1895 Bárczay Oszkár)
[Ali pasa szándéka] abból állott, hogy a török sereg számbeli túlerejére támaszkodva, a császáriak mindkét szárnyát átkarolja
(1940 Bánlaky József)
[Az orosz csapatok a Groznijtól keletre fekvő Argunnál] is csak átkarolták a várost, mintegy felkínálva az osztagoknak, hogy az utcai harcokat elkerülendő távozzanak a déli hegyvidék irányában
(1999 Magyar Hírlap)
Vö. CzF. általkarol vagy átkarol; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások