átkiabál ige 1a

1. tn ’úgy kiabál (vmin keresztül), hogy hangja átjut vhova v. vhonnan, kiabálva átszól vkinek’ ❖ A szomszéd dombról, a sürüségből egy kakuk kiabál át (1877 Vértesi Arnold C4451, 128) | A hova a városi ember már levelet küldene, a szegedi tanyás oda még átkiabál (1896 Bársony István C0844, 66) | Az üveges ajtó küszöbére lép és mennydörgő hangon átkiabál az utcán (1899 Ábrányi Emil ford.–Rostand C0508, 117) | [Adrienne] a palánkon átkiabál néha a kertünkbe (1913 Kaffka Margit 9290042, 39) | [A két Oltyán fiú és édesanyjuk] mintha távoli csillagokról kiabálnának át egymásnak (1943 Juhász Géza¹ 9283010, 116) | valaki átkiabál a túlsó szekrénysorból: „Neki szabad késni, ő gyártulajdonos!” (1979 Haraszti Miklós 9814005, 144).

1a. ts ’így mond vmit vkinek’ ❖ Francia tisztek is voltak a [nagyvezér] seregénél, amit ők maguk átkiabáltak a keresztyén táborba (1860 Jókai Mór CD18) | a nyalka lovú palócok vágtatnak, mint a szél, s előzködnek egymással, mindenféle csúfságot átkiabálva az egymás lovaira (1899 Mikszáth Kálmán CD04).

2. ts (ritk) ’〈vmely más hangot〉 erősen kiabálva elnyom; túlkiabál’ ❖ a szíve hangosan dobogott, mintha a mokány lovacska patkóit akarta volna átkiabálni (1916 Kassák Lajos CD10) | Csak nézzél, csak nézzél belém a szemeddel, üvöltötte nekem torka szakadtából az állomásra bezúduló szerelvény zaját is átkiabálva (1986 Nádas Péter 9466005, 521).

3. ts (ritk) ’kiabálva áthív vkit vhonnan v. vhova’ ❖ Bányaváry átkiabálta a műhelyből Tseresnyés uramat, ki jött a szokott bőrkötényével, és az orrán nagy kerek ablakú pápaszemével (1871 Jókai Mór CD18).

3a. tn átkiabál vkiért (ritk) ’ua.’ ❖ Átkiabáltak a szomszéd szobába Barabás Tamásért (1999 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF. általkiabál vagy átkiabál; ÉrtSz.; ÉKsz.

átkiabál ige 1a
1. tárgyatlan
úgy kiabál (vmin keresztül), hogy hangja átjut vhova v. vhonnan, kiabálva átszól vkinek
A szomszéd dombról, a sürüségből egy kakuk kiabál át
(1877 Vértesi Arnold)
A hova a városi ember már levelet küldene, a szegedi tanyás oda még átkiabál
(1896 Bársony István)
Az üveges ajtó küszöbére lép és mennydörgő hangon átkiabál az utcán
(1899 Ábrányi Emil ford.Rostand)
[Adrienne] a palánkon átkiabál néha a kertünkbe
(1913 Kaffka Margit)
[A két Oltyán fiú és édesanyjuk] mintha távoli csillagokról kiabálnának át egymásnak
(1943 Juhász Géza¹)
valaki átkiabál a túlsó szekrénysorból: „Neki szabad késni, ő gyártulajdonos!”
(1979 Haraszti Miklós)
1a. tárgyas
így mond vmit vkinek
Francia tisztek is voltak a [nagyvezér] seregénél, amit ők maguk átkiabáltak a keresztyén táborba
(1860 Jókai Mór)
a nyalka lovú palócok vágtatnak, mint a szél, s előzködnek egymással, mindenféle csúfságot átkiabálva az egymás lovaira
(1899 Mikszáth Kálmán)
2. tárgyas (ritk)
〈vmely más hangot〉 erősen kiabálva elnyom; túlkiabál
a szíve hangosan dobogott, mintha a mokány lovacska patkóit akarta volna átkiabálni
(1916 Kassák Lajos)
Csak nézzél, csak nézzél belém a szemeddel, üvöltötte nekem torka szakadtából az állomásra bezúduló szerelvény zaját is átkiabálva
(1986 Nádas Péter)
3. tárgyas (ritk)
kiabálva áthív vkit vhonnan v. vhova
Bányaváry átkiabálta a műhelyből Tseresnyés uramat, ki jött a szokott bőrkötényével, és az orrán nagy kerek ablakú pápaszemével
(1871 Jókai Mór)
3a. tárgyatlan átkiabál vkiért (ritk)
ua.
Átkiabáltak a szomszéd szobába Barabás Tamásért
(1999 Magyar Hírlap)
Vö. CzF. általkiabál vagy átkiabál; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások