átkiált ige 4a3

1. tn ’kiáltva, ill. hangosan (vmin keresztül) átszól vkinek vhonnan v. vhova’ ❖ egy rabló, kiállva a hajó orrára, átkiálta iszonyú dörgő hangjával a szócsövön keresztül: – Hahó! (1851 Jókai Mór CD18) | Flóris már messziről intett neki s átkiáltott az utcán (1884 Bródy Sándor C1199, 135) | Már én is azt hiszem, hogy nemsokára hurcolkodunk! – kiáltott át Borzsák tiszteletes a szomszéd asztaltól (1926 Babits Mihály 9014127, 123) | átkiáltunk a túlsó partra (1974 Várkonyi Anikó 2049033, 49) | [Erik] átkiáltott a másik szobába a lányokhoz (1989 Annus József 2015018, 20).

1a. ts ’így mond vkinek vmit’ ❖ átkiálták Árpád tudósitását, mellyet Álmos a tulparton … meghallott (1840 Gaal József C5749, 346) | Tekintélyes férfiak az utca túlsó végéről átkiáltják hozzád az alászolgáját (1871 Jókai Mór CD18) | „Mőte [= mióta] világ a világ!” kajátotta át a sövényen … özvegy Savadiné (1892 Ágai Adolf C0545, 39) | a határőrök – hivatalos kapcsolatok híján – átkiáltották magyar kollégáiknak, hogy a férfiakat valószínűleg öt nap szabálysértési elzárással sújtják, majd kitoloncolják (1994 Magyar Hírlap CD09).

1b. tn (irod) ’vmi hangjával elhat vhova’ ❖ Isteni hangverseny, mely átkiált a szomszéd csillagokba (1869 Jókai Mór C2269, 155) | A Jura dörgve küldi válaszát A vidám Alptetőnek, mely hozzá átkiált! (1900 Jánosi Gusztáv ford. C2216, 38).

2. ts (ritk) ’〈távolságot, teret〉 kiáltással betölt’ ❖ német vezényszavak [röpködnek], zord parancsok olyan energikus akcentusokkal, hogy az ember kíváncsi volna arra a kemény tenoristára, aki az utcát átkiáltja (1914 Szomory Dezső CD10).

3. ts (ritk) ’kiáltva áthív vkit vhonnan v. vhova’ ❖ most oda kell menned [a Duna-partra], hogy Drapcseket átkiáltsad a tulsó partról (1927 Krúdy Gyula C2840, 246).

Vö. CzF. általkiált vagy átkiált; ÉrtSz.; ÉKsz.

átkiált ige 4a3
1. tárgyatlan
kiáltva, ill. hangosan (vmin keresztül) átszól vkinek vhonnan v. vhova
egy rabló, kiállva a hajó orrára, átkiálta iszonyú dörgő hangjával a szócsövön keresztül: – Hahó!
(1851 Jókai Mór)
Flóris már messziről intett neki s átkiáltott az utcán
(1884 Bródy Sándor)
Már én is azt hiszem, hogy nemsokára hurcolkodunk! – kiáltott át Borzsák tiszteletes a szomszéd asztaltól
(1926 Babits Mihály)
átkiáltunk a túlsó partra
(1974 Várkonyi Anikó)
[Erik] átkiáltott a másik szobába a lányokhoz
(1989 Annus József)
1a. tárgyas
így mond vkinek vmit
átkiálták Árpád tudósitását, mellyet Álmos a tulparton … meghallott
(1840 Gaal József)
Tekintélyes férfiak az utca túlsó végéről átkiáltják hozzád az alászolgáját
(1871 Jókai Mór)
„Mőte [= mióta] világ a világ!” kajátotta át a sövényen … özvegy Savadiné
(1892 Ágai Adolf)
a határőrök – hivatalos kapcsolatok híján – átkiáltották magyar kollégáiknak, hogy a férfiakat valószínűleg öt nap szabálysértési elzárással sújtják, majd kitoloncolják
(1994 Magyar Hírlap)
1b. tárgyatlan (irod)
vmi hangjával elhat vhova
Isteni hangverseny, mely átkiált a szomszéd csillagokba
(1869 Jókai Mór)
A Jura dörgve küldi válaszát A vidám Alptetőnek, mely hozzá átkiált!
(1900 Jánosi Gusztáv ford.)
2. tárgyas (ritk)
〈távolságot, teret〉 kiáltással betölt
német vezényszavak [röpködnek], zord parancsok olyan energikus akcentusokkal, hogy az ember kíváncsi volna arra a kemény tenoristára, aki az utcát átkiáltja
(1914 Szomory Dezső)
3. tárgyas (ritk)
kiáltva áthív vkit vhonnan v. vhova
most oda kell menned [a Duna-partra], hogy Drapcseket átkiáltsad a tulsó partról
(1927 Krúdy Gyula)
Vö. CzF. általkiált vagy átkiált; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások