affektus fn 4A (vál)

’érzelem, indulat, szenvedély’ ❖ az így (érzetekből) megkonstruált világhoz mint új kombináció-elemet vesszük a kísérő affektusokat (1905 Babits Mihály C0697, 12) | Shakespearenél a legmélyebben járó, legköltőibb hasonlat, a legnagyobb esztétikai érték is csak költői dísz, a lényeg mindig az emberi affektus, maga az ember (1948 Bárdos Artúr 2002010, 30) | a zene fejezze ki az „affektus”-t, tehát az érzelmet, a kedélyállapotot, illetve az érzelmi folyamatot (1974 Pernye András 9527002, 280).

Sz: affektusos.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

affektus főnév 4A (vál)
érzelem, indulat, szenvedély
az így (érzetekből) megkonstruált világhoz mint új kombináció-elemet vesszük a kísérő affektusokat
(1905 Babits Mihály)
Shakespearenél a legmélyebben járó, legköltőibb hasonlat, a legnagyobb esztétikai érték is csak költői dísz, a lényeg mindig az emberi affektus, maga az ember
(1948 Bárdos Artúr)
a zene fejezze ki az „affektus”-t, tehát az érzelmet, a kedélyállapotot, illetve az érzelmi folyamatot
(1974 Pernye András)
Sz: affektusos
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások