átkos mn és fn 

I. mn 15A

1. ’(szörnyű) bajt, csapást előidéző, szenvedést okozó’ ❖ [Ausztria] visszatérne Metternich átkos politikájára (1848 Kossuth Hírlapja C0235, 321) | Talán megszállott már titeket is Az újításnak átkos szelleme? (1863 Madách Imre 8284009, 601) | Legyen átkos minden betevő falatja (1879 Arany János C0657, 168) | Ó szörnyü, átkos szerelem! (1881 Vészi József C4464, 86) | szokjék le átkos szenvedélyéről [ti. az italozásról]! (1955 Tabi László C4079, 274) | átkos testvérháború (1989 Páskándi Géza 2001007, 36).

1a. ’elvetemült, gonosz 〈szándék, terv stb.〉’ ❖ Átkos szándékkal ’s tzéllal fel másztok az Égre (1805 Kováts Sámuel C2784, 29) | egy Hazafi látván Hazája’ térein a’ sok Magyart, kit átkosan teríte le külső segéddel a’ Magyar (1820 Vörösmarty Mihály 8524064, 147) | [Ourriast] hajszolja egy átkos terve; […] Vas nyársát kapta fel s azzal Vincére tör (1916 Gábor Andor ford.–Mistral 9163015, 90).

1b. (irod) ’veszedelmet hozó, végzetes 〈időszak〉’ ❖ Légy átkozott, te átkos pillanat, Melyben fogantatám (1845 Petőfi Sándor C3501, 226) | Tudd meg: ez az éj átkos éjszaka Minden veszély, baj most fogantatik (1851 Tompa Mihály 8484073, 273) | Egy átkos órán neki szántam [a mérget] (1865 Szigligeti Ede C3983, 83) | most hogy átkozza ezt az átkos napot, ezt a kárhozatos órát, melyet okozott (1881 Abonyi Lajos C0484, 105).

1c. ’a(z aktuális) jelen társadalmi rendet megelőző, ez által elítélt, nagyon rossznak tartott 〈korszak, rendszer〉’ ❖ lassan feledésbe mennek az átkos múlt sok szenvedést és méltatlan megalázást jelentő napjai (1986 Hegyi Béla 2001012, 63) | [1954-ben Nagy Imre] harcot hirdet […] az átkos múlt, a tőkés közgazdasági eszmék maradványai ellen (1990 Sipos Béla CD30) | a „forradalmi” lendület szertefoszlása után 1992-től a társadalom egyre szélesebb rétegeiben ébredt fel a Kádár-rendszer iránt érzett nosztalgia, az „átkos pártállami rendszerbe” való visszavágyódás (1999 Magyar Hírlap CD09).

2. (rég) ’átokkal sújtott, átok terhét viselő’ ❖ átkos élet (1839 Vörösmarty Mihály C4533, 215) | [sötét fergeteg] borong a két átkos hegy felett (1845 Petőfi Sándor C3500, 128) | [számos mondánk] az elsülyedt átkos kincsekről [szól] (1854 Ipolyi Arnold 8197008, 183) | harcz riad, ímé! Kelem átkos földén (1855 Arany János C0080, 394) | nincs nála szerencsétlenebb, átkosabb ember (1898 Péterfy Jenő C0064, 346) | be átkos sorsot kaptam (1909 Ady Endre C0536, 308).

3. (vál) ’átokra, megvetésre méltó, gyűlöletes’ ❖ Hah! gonosz! Atyámnak átkos ördöge, te elfajult Boros (1819 Vörösmarty Mihály 8524390, 87) | Hedvig engem megvete, anyja pedig, miként átkos előtt, becsuká előttem ajtaját (1839 Fáy András¹ C1713, 39) | Salamon az átkos emlékű, ki uralkodása egész ideje alatt csak mint gonosz anyja veszélyes tanácsainak követője tünik elő (1847 Remellay Gusztáv 8391001, 47) | Átkos király, érezted hát Vesztedet, Az ördögnek, hogy megmentsen, Eladtad a lelkedet (1849 Petőfi Sándor C3502, 463) | Eckhardt Tibor élénk derültség közben szidta az átkos kormány adópolitikáját (1924 Juhász Gyula¹ 9284944, 157) | [a magyarok a kettős fejedelemséget] nem tekintették azt a kazár függés „átkos emlékének” (1996 Kristó Gyula CD17).

4. (rég) ’átkot mondó, (rendszeresen) átkozódó 〈személy〉’ ❖ én tégedet meg-bántottalak […] szitkos átkos voltommal (1787 Kármán József¹ C2493, 27) | Nem vagyok én átkos ember; De – meglásd! – az Isten megver (1840 Remény C3610, 159).

4a. (rég) ’át(k)okból álló, ill. átkot tartalmazó 〈szóbeli megnyilatkozás〉’ ❖ habozó hörgéssel akarván Átkos imádságot [mondani] (1831 Vörösmarty Mihály 8524388, 239) | [a bérkocsis] veri és feszegeti az ajtót átkos kiabálások közt (1866 Budai kalendáriom C0052, 32) | szenvedélyes átkos esküjöket forró csókokkal pecsételték (1872 Abonyi Lajos C0486, 51).

4b. (kissé rég, ritk) ’átkot osztó 〈pl. kéz〉, ill. az átok kimondását kísérő szertartáshoz haszn. 〈eszköz〉’ ❖ Bar Noémi nyolczadizben emelte fel átkos kezét és mondta, szomorú hangon: – Legyen halál.... (1856 Jókai Mór C2259, 283) | [A szentséget bitorló] rettentő karját átokra kinyújtva: …„Légy átkozott, örökre átkozott!” De óh, a porban fetrengő tömeg Átkos kezét már nem csókolja meg… (1904 Gyóni Géza C6237, 91) | Pusztulj átkos szereiddel! […] Hívd a sátánt segítségül! […] Nincs varázslat őnélküle (1935 Berczeli Anzelm Károly 9045012, 157).

5. (-n raggal, hsz-szerűen) (kissé rég, túlzó) ’nagyon, szerfölött, szörnyen’ ❖ Higgadt, bölcs, okos, átkosan nagy megfigyelő (1914 Budapesti Hírlap febr. 7. C4702, 27).

II. fn 4A (sajtó, gúny is)

’a(z aktuális) jelen társadalmi rendet megelőző, ez által elítélt, nagyon rossznak tartott korszak, rendszer’ ❖ az „átkosban” itt élt és dolgozott (1991 Heti Világgazdaság 2014030, 70) | az átkos által bevezetett hivatás–háztartás–gyereknevelés három műszakja helyett végre dereng már a „vissza a fakanálhoz” egyműszakos boldogsága (1992 Almási Miklós 2027030, 26) | a háború előtti átkosban (2000 Magyar Hírlap CD09) | A mi generációnk – amely még kicsit élt az átkosban – még tapasztalhatta, hogy a művészi érték fontos (2000 Magyar Hírlap CD09).

J: átkozott.

Sz: átkosság.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. átkoz; ÉKsz.