átkulcsol ts ige 1a

1. ’〈kar(ral), kéz(zel), es. egyéb testrész v. testrésszel〉 erősen átölel, körülfog, átfog vkit, vmit’ ❖ Ált kócsoltam tett, ’s fel kaptam a’ fldrl (1791 Gvadányi József C1924, 132) | Üldögélt a földön, átkulcsolva térdét (1866 Barina Vendel C0797, 267) | [Luthert] így festette a fiatal Holbein, amint két kézzel átkulcsolva tart egy könyvet: a bibliát (1927–1930 Thienemann Tivadar 9707003, 148) | [a majom a] rudat kulcsolja át a fark végével (1929 Az állatok világa ford. CD46) | Akadnak elszánt hátvédek [a vízilabdában], akik … nem átallják a víz alatt lefogni a [center] kezét, combjukkal átkulcsolni derekát (1956 Karinthy Ferenc C0091, 492).

1a. ’〈kezet, kart〉 vmi körül szorosan összekulcsol, összefon’ ❖ Karjaimat átkócsoltam nyakadra (1847 Népdalok és mondák C2982, 57) | A két karját átkulcsolja a nyakamon (1897 Kabos Ede C2468, 232) | [Mária Jézusnak a] lábainál ült, térdén átkulcsolt kezekkel (1917 Kaffka Margit 9290049, 186).

1b. ’〈egyik kezét a másikkal〉 összekulcsolja’ ❖ Kezeimet átkulcsolva Imádkozom értetek (1872 Kontra Lajos C2742, 200).

2. (átv is) ’vmi szorosan körülfon, körülvesz vmit’ ❖ Szived nem tudta szivem átkulcsolni? (1888 Endrődi Sándor ford.–Heine C1575, 109) | brilliánsbilincstől átkulcsolt, kényelemtől, pompától konzervált szerelem (1914 Budapesti Hírlap jan. 16. C4702, 2).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

átkulcsol tárgyas ige 1a
1.
〈kar(ral), kéz(zel), es. egyéb testrész v. testrésszel〉 erősen átölel, körülfog, átfog vkit, vmit
Ált kócsoltam tett, ’s fel kaptam a’ fldrl
(1791 Gvadányi József)
Üldögélt a földön, átkulcsolva térdét
(1866 Barina Vendel)
[Luthert] így festette a fiatal Holbein, amint két kézzel átkulcsolva tart egy könyvet: a bibliát
(1927–1930 Thienemann Tivadar)
[a majom a] rudat kulcsolja át a fark végével
(1929 Az állatok világa ford.)
Akadnak elszánt hátvédek [a vízilabdában], akik … nem átallják a víz alatt lefogni a [center] kezét, combjukkal átkulcsolni derekát
(1956 Karinthy Ferenc)
1a.
〈kezet, kart〉 vmi körül szorosan összekulcsol, összefon
Karjaimat átkócsoltam nyakadra
(1847 Népdalok és mondák)
A két karját átkulcsolja a nyakamon
(1897 Kabos Ede)
[Mária Jézusnak a] lábainál ült, térdén átkulcsolt kezekkel
(1917 Kaffka Margit)
1b.
〈egyik kezét a másikkal〉 összekulcsolja
Kezeimet átkulcsolva Imádkozom értetek
(1872 Kontra Lajos)
2. (átv is)
vmi szorosan körülfon, körülvesz vmit
Szived nem tudta szivem átkulcsolni?
(1888 Endrődi Sándor ford.Heine)
brilliánsbilincstől átkulcsolt, kényelemtől, pompától konzervált szerelem
(1914 Budapesti Hírlap jan. 16.)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások