átnyújt ts ige 4a3

1. (kissé vál) ’odanyújtva (vmi fölött v. vmin keresztül) kezébe ad, odaad vkinek vmit’ ❖ átád, átnyújt: er berreicht (1805 Verseghy Ferenc C4436, 346) | Adok magának egy virágot – mondom neki egy szál rózsabimbót nyújtva át (1879 Mikszáth Kálmán 8312065, 74) | Egy csomó kikészített munkakönyv közül a portás előkereste az enyémet és átnyújtotta a rácson (1926 Kassák Lajos CD10) | az asztalka fölött átnyújtotta a cipőt (1964 Berkesi András 9050001, 108) | [A lány] átnyújtotta az étlapot a fiúnak (1979 Hajnóczy Péter 9215002, 105).

1a. ’hivatalosan, ill. ünnepélyes keretek között átad vmit vkinek’ ❖ e’ Tekintetes Megye függésének jeléül a’ Megye pecsétjét ezennel alázatosan áltnyújtsam (1832 Thewrewk József C4151, 88) | A turócszentmártoniak küldöttsége járt Srobár miniszternél, akinek memorandumot nyujtottak át (1919 Világ 2115001, 1) | a közjegyző a végrendeletet átnyújtotta a rendőrségnek (1985 Hegedüs Géza 9233001, 97) | Az én híreim szerint a svéd Királyi Akadémia Méliusz Józsefnek nyújtotta át a legfőbb díjat (1985 Bodor Pál 1019008, 30).

1b. (ritk) ’〈művet〉 ajánl, szán vkinek’ ❖ Ennek a néhány versnek megkegyelmeztem. Engedtem őket életre jönni, s átnyújtom őket Léda asszonynak (1906 Ady Endre CD0802) | Czerny rövid utószavában szeretettel átnyújtja művét a tehetséges fiatal zongoristáknak (1974 Pernye András 9527003, 380).

1c. (ritk) ’átad, továbbít vmit’ ❖ a grófnénak kézcsókomat legyen szíves átnyujtani (1852 Arany János 8014018, 102) | [a nyelv] nemcsak az ismereteinket őrzi és nyújtja át korról korra, emberről emberre – hanem ő maga ösztökél arra, hogy többet ismerjünk meg a világból: több dolognak adjunk nevet (1978 Wacha Imre 9783001, 163).

2. ’〈vmely (test)részét〉 úgy tartja, úgy nyújtja vmi felé, hogy az vmin v. vhova átérjen’ ❖ áltnyújtá liliomfejérségü karját Szerelmese’ nyakán (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner C2524, 11) | Mikor egyedül voltak, Pálma egészen odazárt a lovával kísérőjéhez, s a kezét átnyújtá hozzá (1880 Jókai Mór CD18) | Az idegen átnyujtotta a kezét az alacsony kerítésen (1941 Tatay Sándor 9704004, 6).

3. (ritk) ’〈hangot〉 addig nyújt, addig tart ki, hogy időben vmeddig elérjen’ ❖ az akkord valamelyik hangját átnyujtjuk, átkötjük a következő akkordba (1927 Kesztler Lőrinc C7810, 256).

J: átad.

Vö. CzF. általnyujt vagy átnyujt; ÉrtSz.; ÉKsz.

átnyújt tárgyas ige 4a3
1. (kissé vál)
odanyújtva (vmi fölött v. vmin keresztül) kezébe ad, odaad vkinek vmit
átád, átnyújt: er berreicht
(1805 Verseghy Ferenc)
Adok magának egy virágot – mondom neki egy szál rózsabimbót nyújtva át
(1879 Mikszáth Kálmán)
Egy csomó kikészített munkakönyv közül a portás előkereste az enyémet és átnyújtotta a rácson
(1926 Kassák Lajos)
az asztalka fölött átnyújtotta a cipőt
(1964 Berkesi András)
[A lány] átnyújtotta az étlapot a fiúnak
(1979 Hajnóczy Péter)
1a.
hivatalosan, ill. ünnepélyes keretek között átad vmit vkinek
e’ Tekintetes Megye függésének jeléül a’ Megye pecsétjét ezennel alázatosan áltnyújtsam
(1832 Thewrewk József)
A turócszentmártoniak küldöttsége járt Srobár miniszternél, akinek memorandumot nyujtottak át
(1919 Világ)
a közjegyző a végrendeletet átnyújtotta a rendőrségnek
(1985 Hegedüs Géza)
Az én híreim szerint a svéd Királyi Akadémia Méliusz Józsefnek nyújtotta át a legfőbb díjat
(1985 Bodor Pál)
1b. (ritk)
〈művet〉 ajánl, szán vkinek
Ennek a néhány versnek megkegyelmeztem. Engedtem őket életre jönni, s átnyújtom őket Léda asszonynak
(1906 Ady Endre)
Czerny rövid utószavában szeretettel átnyújtja művét a tehetséges fiatal zongoristáknak
(1974 Pernye András)
1c. (ritk)
átad, továbbít vmit
a grófnénak kézcsókomat legyen szíves átnyujtani
(1852 Arany János)
[a nyelv] nemcsak az ismereteinket őrzi és nyújtja át korról korra, emberről emberre – hanem ő maga ösztökél arra, hogy többet ismerjünk meg a világból: több dolognak adjunk nevet
(1978 Wacha Imre)
2.
〈vmely (test)részét〉 úgy tartja, úgy nyújtja vmi felé, hogy az vmin v. vhova átérjen
áltnyújtá liliomfejérségü karját Szerelmese’ nyakán
(1815 Kazinczy Ferenc ford.Gessner)
Mikor egyedül voltak, Pálma egészen odazárt a lovával kísérőjéhez, s a kezét átnyújtá hozzá
(1880 Jókai Mór)
Az idegen átnyujtotta a kezét az alacsony kerítésen
(1941 Tatay Sándor)
3. (ritk)
〈hangot〉 addig nyújt, addig tart ki, hogy időben vmeddig elérjen
az akkord valamelyik hangját átnyujtjuk, átkötjük a következő akkordba
(1927 Kesztler Lőrinc)
J: átad
Vö. CzF. általnyujt vagy átnyujt; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások