atom fn 3A1
1. (Fiz v. Kém, átv is) ’az anyagot alkotó kémiai elemek vegyi úton tovább nem osztható legkisebb alkotórésze, amelynek kémiai tulajdonságai megegyeznek az eleméivel’ ❖ Atom. Oszolhatatlan por (1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez C3667, 16) | És nemsokára a levegőnek által fogom adni azon atomokat, melyekből lételem kapcsoltatott össze (1813 Katona József 8226003, 200) | nem a világ forog e porszemnyi atom körül, mellynek neve föld, hanem e paránycseppet csóválja maga körül a nap (1847 Pesti Divatlap C5840, 713) | az előkelő világ levegőjében úszó súlytalan atomok ezrei (1893 Tóth Béla¹ ford.–Bourget C4265, 44) | A karboxilcsoport melletti szénatomon a hidrogént reakcióképessé teszem, kapcsolom s az atom asszimetrikussá válik (1950 Déry Tibor 9107009, 165) | Elektromos erők forrasztják össze az atommagokat és elektronokat atomokká, elektromos hatások tapasztják az atomokat molekulákká, kristályokká (1969 Marx György 9428003, 84) | Az addig alapegységnek, görög nevéből is következően oszthatatlannak hitt atomról kiderült, hogy bizonyos sugarak hatására többezerszer kisebb tömegű részecskék, elektronok szakadnak le róla, sőt rájöttek arra is, hogy az atom magától is bomlik (1982 Berend T. Iván 9049003, 55).
1a. (jelzőként) (Fiz v. Kém) ’ilyen mennyiségű’ ❖ a szilárd tüzelőt oly bensően össze nem keverhetjük a levegővel, hogy minden atom szénre két atom oxigén jusson (1894 PallasLex. CD02) | A pennsylvaniai egyetem tudósai nemrég a karbon nanocsövecskék, a mindössze egyetlen atom falvastagságú karbon hengerek újabb, meglepő tulajdonságát fedezték fel (2000 Magyar Hírlap CD09).
2. (gyakr. birtokszóként) (vál) ’apró, parányi rész, kis darab’ ❖ annyi idő törekedés [!] atomjaiból (1835 Bárány Boldizsár C0781, VIII) | [Puskin a ceruzát] úgy vágta a földhöz, hogy a nagybecsű ereklye atómokra törve repült szét a padlón (1879 Jókai Mór C2305, 127) | atomokra bomlott ellenzéki frakciók (1921 Bethlen István 9055002, 193) | [Berzsenyi Dániel] minden atomjában fajának és osztályának ősi adottságait hordozta (1934 Szerb Antal 9668029, 266) | [az egyén] csak egy része, sejtje, atomja a nagy közösségnek (1944 Marchis György ford.–Ibsen C3028, 5) | a túlságig analitikus szemlélet […] az atomjaikra bontott élményelemekből bizarr önkénnyel ácsolja szokatlan asszociációit (1980 Rónai Mihály András 9575002, 491).
3. (csak egysz-ban) (biz) ’radioaktív anyag, ill. atomenergia, atomerő’ ❖ a jenkik inkább bombába rakják az atomot (1950 Fehér Klára 9137003, 10) | az atom biológiai hatásáról (1958 Népszabadság jún. 5. C1499, 1) | Sing nem sokat tud az atomról, csak annyit, hogy bombát csináltak belőle államkolosszusok (1980 Sebeők János 1139003, 315) | az atomot bármikor kiváltja a földgáz, az olaj és a szén (2000 Magyar Hírlap CD09).
3a. (csak egysz-ban) (biz) ’atombomba, atomfegyver, atomháború’ ❖ hideglelősen rettegnek, hallom, az új kényesek az apokalipszissé nőtt atomtól, rendcsinálástól, új társadalomtól (1959 Vas István C6868, 882) | közbe megint háború jön, az atomot ledobják, oszt pusztul nép, csak itt-ott marad ember (1973 László-Bencsik Sándor 9383002, 194) | a hirosimai atom nem a második világháború utolsó, hanem a harmadik világháború első akciója volt (1985 Sándor György 1138001, 53).
ÖU: gáz~.
ÖE: ~arzenál, ~betegség, ~biztos, ~bombázás, ~bombázó, ~csapás, ~egyensúly, ~ellenőrzés, ~értekezlet, ~felfegyverzés, ~fenyegetés, ~fölény, ~fúzió, ~gyorsító, ~haderő, ~hasadás, ~hisztéria, ~ipar, ~kérdés, ~kísérlet, ~kor, ~leszerelés, ~mentes, ~monopólium, ~óvóhely, ~robbanás, ~robbanófej, ~stratégia, ~szakértő, ~szerkezet, ~támadás, ~támaszpont, ~tárgyalás, ~távíró.
Sz: atomista, atomizmus, atomnyi.
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.