átömlik tn ige 16c

1. (átv is) ’〈rendsz. folyékony v. gáznemű anyag〉 nagy tömegben egyik helyről a másikra, ill. vmin keresztül átjut, átzúdul’ ❖ Nyájas szerelme szűz Jolám’ szivének, ha ömlesz át az édes ajkakon (1822 Vörösmarty Mihály 8524105, 205) | nincs kebel, hová érzésem’ heve átömöljön (1839 Jósika Miklós C2359, 95) | mellvérten átömöl a hősi vér (1878 Kemény Endre C2589, 10) | Tibor érezte, hogy a leány ujjaiból delejes áram ömlik át a testébe (1899 Herczeg Ferenc 9241013, 81) | a Capitano újra felszabadítá a biztonsági-szellentyűt s elzárta a gőzkürtőt, mire a gőz újból a hajó belsejébe ömlött át (1904 Jókai Mór CD18) | [az oláhság] áradata átömlött már túl ezen a határon is (1908 Móricz Zsigmond C3229, 15) | Az öreg férjbe mintha a Bethlen Kata lelke ömlene át (1942 Németh László² 9485034, 296) | [a kis patak] zubogva ömlött át a fehér köveken (1986 Nádas Péter 9466002, 32) | a Tisza Csetfalva és Mezővári között átömlött a gát fölött (1998 Magyar Hírlap CD09).

2. átömlik vmin (irod) ’〈fény átlátszó anyagon v. résen, nyíláson〉 nagy mennyiségben átjut’ ❖ az üvegtelen ablakokon keresztül dúsan ömlött át a hold szövétnekvilága (1845 Jókai Mór C4101, 150) | Téli napszállat sugára Ömlik át az üvegen (1868 Tompa Mihály CD01) | a színes ablakokon átömlő sugarak vörösre, kékre, zöldre festették Illést (1911 Bálint Aladár CD10) | a résen átömlő erős fényben (1912 Kuncz Aladár CD10) | A kemény és örök nap úgy ébred az ég és a föld színén, mint az idétlen tyúk éretlen tojása. Vörös és sárga fények ömlenek át rajta (1941 Móricz Zsigmond 9462012, 5).

3. átömlik vkin, vmin (vál) ’〈érzelem (megnyilvánulása)〉 elömlik, szétárad vkin, vmin’ ❖ neme az egészen átömlő finomabb körű szellemnek (1843 Jósika Miklós C2437, 117) | az első vallomás mennyei gyönyöre ömlött át lelkén (1863 Báttaszéki Lajos C0889, 140) | Sápadt arcán hirtelen lángpirosság ömlik át (1878 Vértesi Arnold C4448, 137) | a forróság ömlött át rajtam (1905 Petelei István 8361005, 35) | A tiszta őszi délután pihenése, mikor átömlik rajtunk a szétfolyó derültség (1914 Szabó Dezső CD10).

4. átömlik vmibe (ritk, vál) ’fokozatosan átmegy vmibe, átváltozik vmivé’ ❖ bizonyos űgyek feljebbviteli széke a nemzeti gyűles [!] volt; … ma vármegyei modorba ömlött át (1841 Kőváry László C2807, 27) | egész lénye átömleni látszott valami nagy, valami ünnepnapian nagy vágyakozásba (1910 Bán Ferenc CD10) | [Elza] arcán az ábrándos elragadtatás magasztos rajongásba ömlik át (1912 Lányi Viktor ford. CD10).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

átömlik tárgyatlan ige 16c
1. (átv is)
〈rendsz. folyékony v. gáznemű anyag〉 nagy tömegben egyik helyről a másikra, ill. vmin keresztül átjut, átzúdul
Nyájas szerelme szűz Jolám’ szivének, ha ömlesz át az édes ajkakon
(1822 Vörösmarty Mihály)
nincs kebel, hová érzésem’ heve átömöljön
(1839 Jósika Miklós)
mellvérten átömöl a hősi vér
(1878 Kemény Endre)
Tibor érezte, hogy a leány ujjaiból delejes áram ömlik át a testébe
(1899 Herczeg Ferenc)
a Capitano újra felszabadítá a biztonsági-szellentyűt s elzárta a gőzkürtőt, mire a gőz újból a hajó belsejébe ömlött át
(1904 Jókai Mór)
[az oláhság] áradata átömlött már túl ezen a határon is
(1908 Móricz Zsigmond)
Az öreg férjbe mintha a Bethlen Kata lelke ömlene át
(1942 Németh László²)
[a kis patak] zubogva ömlött át a fehér köveken
(1986 Nádas Péter)
a Tisza Csetfalva és Mezővári között átömlött a gát fölött
(1998 Magyar Hírlap)
2. átömlik vmin (irod)
〈fény átlátszó anyagon v. résen, nyíláson〉 nagy mennyiségben átjut
az üvegtelen ablakokon keresztül dúsan ömlött át a hold szövétnekvilága
(1845 Jókai Mór)
Téli napszállat sugára Ömlik át az üvegen
(1868 Tompa Mihály)
a színes ablakokon átömlő sugarak vörösre, kékre, zöldre festették Illést
(1911 Bálint Aladár)
a résen átömlő erős fényben
(1912 Kuncz Aladár)
A kemény és örök nap úgy ébred az ég és a föld színén, mint az idétlen tyúk éretlen tojása. Vörös és sárga fények ömlenek át rajta
(1941 Móricz Zsigmond)
3. átömlik vkin, vmin (vál)
〈érzelem (megnyilvánulása) elömlik, szétárad vkin, vmin
neme az egészen átömlő finomabb körű szellemnek
(1843 Jósika Miklós)
az első vallomás mennyei gyönyöre ömlött át lelkén
(1863 Báttaszéki Lajos)
Sápadt arcán hirtelen lángpirosság ömlik át
(1878 Vértesi Arnold)
a forróság ömlött át rajtam
(1905 Petelei István)
A tiszta őszi délután pihenése, mikor átömlik rajtunk a szétfolyó derültség
(1914 Szabó Dezső)
4. átömlik vmibe (ritk, vál)
fokozatosan átmegy vmibe, átváltozik vmivé
bizonyos űgyek feljebbviteli széke a nemzeti gyűles [!] volt; … ma vármegyei modorba ömlött át
(1841 Kőváry László)
egész lénye átömleni látszott valami nagy, valami ünnepnapian nagy vágyakozásba
(1910 Bán Ferenc)
[Elza] arcán az ábrándos elragadtatás magasztos rajongásba ömlik át
(1912 Lányi Viktor ford.)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások