átövez ts ige 4b
1. (vál) ’〈vkinek a derekát, vkit〉 öv(vel), szalag(gal) stb. átköt’ ❖ éppen a’ Mátyás’ keze Arany ővvel átövezze, Megérdemli Vesselényi (1830 Szőke József 8454034, 26) | Háromszínű vállszalaggal átövezett, sötétkék egyenruhás, kalábriai kalapos alakok töltötték meg e termeket (1869 Jókai Mór CD18) | Hanyagúl átövezi magát a szalaggal (1899 Ábrányi Emil ford.–Rostand C0508, 232) | add rá az éfódot [= felsőruhát] és melldíszt és övezd őt át az éfód fűzőjével (1939 Hertz-Biblia ford. CD1204).
1a. (rég) ’vkinek a derekára kardot köt’ ❖ „Béke véled!” szólt az őszült bajnok, Átövezve hősi karddal őt (1842 Petőfi Sándor C3502, 498).
1b. (rég) ’〈vkit, ill. vmely testrészt〉 átölel, átfog’ ❖ Kigyók övedzik át Baráti kéz helyett (1821 Kisfaludy Károly 8242002, 60) | karjaiddal övezted át testemet (1874 Győry Vilmos ford.–Cervantes Saavedra C1976, 16) | Én szeretlek! s nézd örökké Így tartalak átövezve (1881 Bartók Lajos C0870, 43).
1c. (rég) ’〈koszorú(val)〉 díszít’ ❖ Ezen danáidért majd Rózsákkal átövedzik homlókod a leánykák (1819 Debreczeni Márton C1373, 45) | a győztes homlokát babér övedzi át (1838 Lombok C0263, 111) | Azok, kik egymás iránt vonzalommal viseltetnek, egy koszorút fonnak, azzal egymást átövezik (1891 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | tűnt gyerekség fonnyadt koszorúja Övezi át ez elhantolt szívet (1918 Juhász Gyula¹ C2454, 101).
2. (rég) ’vmi (szorosan) körülvesz, körülfog vmit’ ❖ A’ tenger …, melly földtekénket kék folyadékival átövedzi, számlálhatatlan halsereget nevel (1819 Verseghy Ferenc C4441, 279) | Gömbölyű vállait és karcsu derekát Kékellő zománczos pántzél övezte át (1848 Arany János C0649, 14) | virágos arczuk Sötét sipkákkal s előre omló aranyhajukkal Szerényen átövezve (1881 Vészi József C4464, 97).
2a. (rég) ’〈közeg, hangulat〉 teljesen körülvesz, beborít vmit’ ❖ a gond … keblét övedzi át (1838 Bérczy Károly C3615, 43) | az emberek honát, Mintha ujra most születnék, Békeség övedzi át (1857 Tárkányi Béla József 8465017, 151) | [török jövevényszavak mutatják] azt a sokféle hatást, melylyel a török míveltség a magyart átövezte (1930 Pintér Jenő CD44).
3. (rég) ’ív alakban összeköt, átível vmit’ ❖ Vasból épített karcsu hídak Övedzik át a folyamot (1866 Bérczy Károly ford.–Puskin C1043, 220).
Vö. CzF. általövez vagy átövez; ÉrtSz.; ÉKsz.