átsugároz ts ige 8a1
1. (Műsz) ’〈tárgyat, anyagot〉 vmilyen sugárral átvilágít’ ❖ A sugarak áthatolási képessége szigorúan arányos az átsugárzott anyag atómsúlyával, fajsúlyával és rétegvastagságával (1924 RévaiNagyLex. C5712, 412).
2. ’〈fényt, elektromágneses hullámot, ill. ilyen jelet, képet〉 máshova juttat, bocsát’ ❖ [A 19. századi Karl Reichenbach szerint] az odot [= a természetben észlelhető sugárzást] egyik ember átsugározhatja a másikra (1928 TolnaiÚjLex. C5730, 184) | A lány haján és egy ciprus tetején vöröses-aranyos napfény égett és ez átsugározta tompa rőtségét az árnyék üres foltjába (1934 Szentkuthy Miklós 9664001, 33) | A kutatóintézetben a ’40-es évek elején már Walt Disney-figurákat sikerült az egyik szobából a másikba átsugározni tv-technikával (1996 Magyar Hírlap CD09) | A jeleket ezután átsugározzák egy hasonló vevőantenna-sorhoz (2000 Figyelő CD2601).
2a. ’〈érzést, gondolatot, hangulatot stb.〉 úgy áraszt magából, olyan erőteljesen érzékeltet vkivel, hogy azt neki is átadja, vele is elfogadtatja’ ❖ olyasmiket mondott, hogy majd nemsokára látnak valamit és majd akkor lesznek csak igazán tisztában ővele, – annyi kalóriát sugárzott át a lelkébe, amennyivel a leghidegebb, legzordabb horizont is tavaszi verőfénybe tudta borítani (1919 Cholnoky László 9077002, 198) | Hogy lehet az, hogy ily rövid pillanat annyi erőt, tüzet tud átsugározni egy lélekből a másikba? (1927 Móricz Zsigmond CD10) | azt a szociális szellemet, amelyet vitéz nemzetes urunk, Nagy Miklós egyénisége átsugároz az egész környékre (1942 Függetlenség júl. 5. 2203008, 7) | Rettenetesen ért hozzá, hogy átsugározza a színészeire is azt a szenvedélyt, ami hevíti belülről, ami lendületet ad (1995 Magyar Hírlap CD09).
3. (átv is) ’〈fény, meleg〉 betölt, eláraszt vmit’ ❖ szépségök az aggodalom’ homályát is átsugárzá (1837 Gaal József C0108, 158) | arczain gyengéd és könnyű pirosság terült el, mint az alkony’ biborától átsugárzott liliom (1846 Garay János C1815, 63) | benső melegségtől átsugárzott leirás (1876 Hevesi Lajos C2087, 274) | Az időnkénti fénynyaláboktól átsugárzott árnyékos magyar történelemben (1995 Magyar Hírlap CD09).
3a. (átv is) ’fénnyel, ill. meleggel eláraszt vmit’ ❖ ébredj napom, sugározzad át e’ lélek’ homályait (1839 Eötvös József C1204, 188) | A csillárok tündöklő fényt árasztottak, átsugározva és beszőve az aranyozott tribunt (1894 Abonyi Árpád C0481, 30) | Petruchio nyájasságával, kedvességével, humorával megnemesítse, átlelkesítse és átsugározza a régi bohózat nyers fogásait (1930 Hevesi Sándor CD10).
3b. (rég) ’〈érzés, indulat kül. arcot, tekintetet〉 felderít, rajta tükröződve átjár’ ❖ Adonis arczát öröm sugárzá át (1841 Remény C3612, 59) | János arcát […] derü futotta be, mely versenygett azzal a fönséggel, mely az asszony büszke tekintetét átsugározta (1872 Abonyi Lajos C0487, 62).
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.