átszenved ts ige 2b

1. ’〈idő(szako)t〉 szenvedve, szenvedésben tölt el’ ❖ Ezen arcz […] egy átszenvedett élet romjait mutatta (1839 Fáy András¹ C1713, 24) | [Romain] Rolland hisz a fejlődésben, és érdemesnek tartja az életet arra, hogy fiatalságunkat átszenvedjük a fejlődésért (1917 Benedek Marcell 9042007, 211) | sok ezer [menekült] a telet vasúti teherkocsiban szenvedte át (1952 Horthy Miklós 1067005, 135) | ezer átszenvedett esztendővel vívtunk ki helyet magunknak Európa közepén (1994 Magyar Hírlap CD09).

2. ’〈szenvedést okozó helyzetet, eseményt stb.〉 fájdalmat érezve átél, végigszenved’ ❖ nem szenvedi-e át a gazember egy öröklét kínjait a börtöntől a vesztőhelyig? (1845 Petőfi Sándor 8366449, 195) | édes fiam, … előbb egy műtétet kell átszenvedned (1879 Szentpály Janka C3963, 63) | Buda több ostromot átszenvedett (1928 Szekfű Gyula CD42) | Az elintézetlen élmény, melyet lelke mélyéből felbányász [József Attila] s átszenvedvén, kiteljesít, az anya halála, akit most sirat el fél emberöltővel megtörténte után (1937 Németh Andor 2045002, 14) | [Jézus] a Gecsemáné kertben imádságban tusakodva átéli a halálfélelmet […] és lélekben a haláltusát átszenvedve, agonizálva […] elkezd remegni és gyötrődni (1993–1995 BibliaiLex. CD1207).

2a. ’〈büntetést〉 szenvedve kitölt’ ❖ Tán szellem, égbe szálló a pokolból, Hol büntetését már átszenvedé? (1846 Petőfi Sándor C3500, 131) | Az új épületben szenvedtek át két évi kínos vizsgálati fogságot [Leővey Klára és Teleki Blanka] (1902 Magyar írók élete CD27).

3. (kissé rég) ’〈bánatot, fájdalmat stb.〉 mélyen átérez, és szenved miatta’ ❖ átszenvedém [az élet] bánatjának hosszú sorát (1841 Eötvös József C1208, 331) | Virággal hintik gyermeki, Átszenvedik, mit szíve szenved S együtt repűlnek lelkeik (1890 Komjáthy Jenő 8248024, 139) | A poklok kínjai nem lehetnek nagyobbak, mint amiket én átszenvedtem (1913 Babits Mihály CD10).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

átszenved tárgyas ige 2b
1.
〈idő(szako)t〉 szenvedve, szenvedésben tölt el
Ezen arcz […] egy átszenvedett élet romjait mutatta
(1839 Fáy András¹)
[Romain] Rolland hisz a fejlődésben, és érdemesnek tartja az életet arra, hogy fiatalságunkat átszenvedjük a fejlődésért
(1917 Benedek Marcell)
sok ezer [menekült] a telet vasúti teherkocsiban szenvedte át
(1952 Horthy Miklós)
ezer átszenvedett esztendővel vívtunk ki helyet magunknak Európa közepén
(1994 Magyar Hírlap)
2.
〈szenvedést okozó helyzetet, eseményt stb.〉 fájdalmat érezve átél, végigszenved
nem szenvedi-e át a gazember egy öröklét kínjait a börtöntől a vesztőhelyig?
(1845 Petőfi Sándor)
édes fiam, … előbb egy műtétet kell átszenvedned
(1879 Szentpály Janka)
Buda több ostromot átszenvedett
(1928 Szekfű Gyula)
Az elintézetlen élmény, melyet lelke mélyéből felbányász [József Attila] s átszenvedvén, kiteljesít, az anya halála, akit most sirat el fél emberöltővel megtörténte után
(1937 Németh Andor)
[Jézus] a Gecsemáné kertben imádságban tusakodva átéli a halálfélelmet […] és lélekben a haláltusát átszenvedve, agonizálva […] elkezd remegni és gyötrődni
(1993–1995 BibliaiLex.)
2a.
〈büntetést〉 szenvedve kitölt
Tán szellem, égbe szálló a pokolból, Hol büntetését már átszenvedé?
(1846 Petőfi Sándor)
Az új épületben szenvedtek át két évi kínos vizsgálati fogságot [Leővey Klára és Teleki Blanka]
(1902 Magyar írók élete)
3. (kissé rég)
〈bánatot, fájdalmat stb.〉 mélyen átérez, és szenved miatta
átszenvedém [az élet] bánatjának hosszú sorát
(1841 Eötvös József)
Virággal hintik gyermeki, Átszenvedik, mit szíve szenved S együtt repűlnek lelkeik
(1890 Komjáthy Jenő)
A poklok kínjai nem lehetnek nagyobbak, mint amiket én átszenvedtem
(1913 Babits Mihály)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások