átszól tn ige 1a1

1. ’közeli, szomszédos v. vmin túl levő helyre v. helyről szól, így mond vkinek vmit’ ❖ [a vezér] kijő sátorából, És a lengyeleknek táborába átszól (1854 Vajda János CD01) | [Mravucsánné] átszólt a szomszéd szobából: – Mi baja, kisasszonykám? (1895 Mikszáth Kálmán CD04) | [Eszti] nézte, nézegette a fiatal legényt; aztán majdnem akaratlanul átszólt a palánkon (1899 Jakab Ödön C2193, 26) | Pista – szólt át a szomszéd szobába az asszony (1956 Németh László² 9485043, 424).

2. ’átmegy vkihez v. áttelefonál vkinek, hogy vmit röviden közöljön vele’ ❖ ha csak lehetne, föl fognám őt [ti. Angelikát] keresni a bálban, de minden esetre […] egy óranegyed múlva átszólani (1837 Csató Pál C1266, 157) | Vizynének fölajánlotta, hogy haza is küldhet egyet-mást a kisinassal, csak szóljon át hozzá telefonon (1926 Kosztolányi Dezső 9359002, 89) | Gabi színházba megy. Liánál várj. Amint elment, átszólok (1963 Gáspár Margit 9176001, 36).

3. átszól vkiért ’átmegy vkihez és áthívja magához’ ❖ szójjon át a vájogoson egy pár muzsikus purdéjért (1876 Mátrai Betegh Béla¹ C3057, 8) | Csak mán jönne ez a Juliska. – Mingyán átszólok érte (1937 Móricz Zsigmond 9462030, 65).

4. (ritk) ’〈hang〉 áthallatszik vhonnan v. vhova’ ❖ A nyitott ablakon a halottas házból Virrasztók éneke szomorúan átszól (1886 Jakab Ödön C2194, 239) | Nem alszol egyet, Klári? – szólt át az öregasszony hangja a szomszédos szobákon (1911 Kaffka Margit 9290047, 3).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

átszól tárgyatlan ige 1a1
1.
közeli, szomszédos v. vmin túl levő helyre v. helyről szól, így mond vkinek vmit
[a vezér] kijő sátorából, És a lengyeleknek táborába átszól
(1854 Vajda János)
[Mravucsánné] átszólt a szomszéd szobából: – Mi baja, kisasszonykám?
(1895 Mikszáth Kálmán)
[Eszti] nézte, nézegette a fiatal legényt; aztán majdnem akaratlanul átszólt a palánkon
(1899 Jakab Ödön)
Pista – szólt át a szomszéd szobába az asszony
(1956 Németh László²)
2.
átmegy vkihez v. áttelefonál vkinek, hogy vmit röviden közöljön vele
ha csak lehetne, föl fognám őt [ti. Angelikát] keresni a bálban, de minden esetre […] egy óranegyed múlva átszólani
(1837 Csató Pál)
Vizynének fölajánlotta, hogy haza is küldhet egyet-mást a kisinassal, csak szóljon át hozzá telefonon
(1926 Kosztolányi Dezső)
Gabi színházba megy. Liánál várj. Amint elment, átszólok
(1963 Gáspár Margit)
3. átszól vkiért
átmegy vkihez és áthívja magához
szójjon át a vájogoson egy pár muzsikus purdéjért
(1876 Mátrai Betegh Béla¹)
Csak mán jönne ez a Juliska. – Mingyán átszólok érte
(1937 Móricz Zsigmond)
4. (ritk)
〈hang〉 áthallatszik vhonnan v. vhova
A nyitott ablakon a halottas házból Virrasztók éneke szomorúan átszól
(1886 Jakab Ödön)
Nem alszol egyet, Klári? – szólt át az öregasszony hangja a szomszédos szobákon
(1911 Kaffka Margit)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások