átvevő mn-i ign, mn és fn 1C

I. mn-i ign → átvesz.

II. mn

(Nyelvt) ’olyan 〈nyelv〉, amelybe, ill. 〈nép〉, amelynek nyelvébe vmely jövevényszó egy másik, az átadó nyelvből átkerül’ ❖ Az idegen nyelvből átvett szavak alakja mindig az átvevő nyelv hangrendszeréhez alkalmazkodik (1895 Balassa József 8407008, 50) | Thomsen … az egyezésekből fontos következtetéseket vont le mind az átadó, mind az átvevő nyelvek hangállapotára (1937 Zsirai Miklós C4981, 540) | a jövevényszavak […] azt mutatják, hogy mit tanult az átvevő nép az átadó nyelvtől (1993 A magyarság kézikönyve CD06).

III. fn

1. ’az, aki vki mástól átvesz vmit’ ❖ elkerülhetetlenül szükséges, hogy különös téritvénykönyvet nyissanak, mellybe a kiveendő előiratokat feljegyzik, s az átvevő által aláiratják (1849 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | [a díszalbum átadásakor] mind az átnyújtó szónok, Eötvös, mind az átvevő [ti. Deák Ferenc] remek hazafias beszédekben fejezték ki nemcsak a maguk, de az egész ország érzelmeit (1866 Jókai Mór CD18) | a japán lelkület nem egészen azonos tanítómesterével, a kínaival. Az átvevők sokban tehetségesebbek voltak, mint a példaadó rokonnép (1938 Nádai Pál CD10) | A szokás [ti. hogy a saru átadásával a birtokjog átruházható] a rabbanita zsidóságban feledésbe merült, […] vita tárgyát képezi náluk: ki a saru átadója és ki az átvevője (1961 Scheiber Sándor 9588001, 248).

1a. (Ker is, hiv) ’az a személy, aki 〈árut v. elkészült munkát〉 átvesz’ ❖ [becsomagoltak] számos ízben nem éppen hibátlan terméket, amelyet a megpuhított [ti. lefizetett] átvevők szó nélkül átvettek (1973 László-Bencsik Sándor 9383003, 294) | [A receptre] az átvevő aláírása is szükséges (1998 Tények könyve CD37).

2. (rég) ’örökös, ill. vminek az új tulajdonosa’ ❖ [a szerző azáltal, hogy az írói tulajdont] magát kirekesztőleg át nem ruházhatja, nem rövidíti meg az átvevőt (1874 Mikszáth Kálmán CD04) | [az] átvevők magtalan halála esetén […] e birtok az átadókra vagy utódaikra [szálljon] (1913 Csánki Dezső CD33).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

átvevő melléknévi igenév, melléknév és főnév 1C
I. melléknévi igenévátvesz
II. melléknév
(Nyelvt)
olyan 〈nyelv〉, amelybe, ill. 〈nép〉, amelynek nyelvébe vmely jövevényszó egy másik, az átadó nyelvből átkerül
Az idegen nyelvből átvett szavak alakja mindig az átvevő nyelv hangrendszeréhez alkalmazkodik
(1895 Balassa József)
Thomsen … az egyezésekből fontos következtetéseket vont le mind az átadó, mind az átvevő nyelvek hangállapotára
(1937 Zsirai Miklós)
a jövevényszavak […] azt mutatják, hogy mit tanult az átvevő nép az átadó nyelvtől
(1993 A magyarság kézikönyve)
III. főnév
1.
az, aki vki mástól átvesz vmit
elkerülhetetlenül szükséges, hogy különös téritvénykönyvet nyissanak, mellybe a kiveendő előiratokat feljegyzik, s az átvevő által aláiratják
(1849 Kossuth Lajos összes munkái)
[a díszalbum átadásakor] mind az átnyújtó szónok, Eötvös, mind az átvevő [ti. Deák Ferenc] remek hazafias beszédekben fejezték ki nemcsak a maguk, de az egész ország érzelmeit
(1866 Jókai Mór)
a japán lelkület nem egészen azonos tanítómesterével, a kínaival. Az átvevők sokban tehetségesebbek voltak, mint a példaadó rokonnép
(1938 Nádai Pál)
A szokás [ti. hogy a saru átadásával a birtokjog átruházható] a rabbanita zsidóságban feledésbe merült, […] vita tárgyát képezi náluk: ki a saru átadója és ki az átvevője
(1961 Scheiber Sándor)
1a. (Ker is, hiv)
az a személy, aki 〈árut v. elkészült munkát〉 átvesz
[becsomagoltak] számos ízben nem éppen hibátlan terméket, amelyet a megpuhított [ti. lefizetett] átvevők szó nélkül átvettek
(1973 László-Bencsik Sándor)
[A receptre] az átvevő aláírása is szükséges
(1998 Tények könyve)
2. (rég)
örökös, ill. vminek az új tulajdonosa
[a szerző azáltal, hogy az írói tulajdont] magát kirekesztőleg át nem ruházhatja, nem rövidíti meg az átvevőt
(1874 Mikszáth Kálmán)
[az] átvevők magtalan halála esetén […] e birtok az átadókra vagy utódaikra [szálljon]
(1913 Csánki Dezső)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások