autochton mn és fn 4A

I. mn

1. (/Tud) ’nagyon régi, az ősidőkre visszanyúló; ősi’ ❖ tősgyökeres autochton szavak (1862–1863 Jókai Mór CD18) | A szobrászatnak, mint autochton művészetnek, megvannak a maga önmagából fejlett törvényszerűségei (1917 Elek Artúr CD10) | vitatható, hogy az egyes primitív népek zenéje mai formájában a legősibb autochton tradíciókat őrzi-e változatlanul (1930 ZeneiLex. CD49) | autochton pogány hiedelmek (1974 Dömötör Tekla 1039002, 122) | A román nyelv autochton szókincse (1990 Schütz István ford.–Brâncuș 2004011, 471) | A sajátos szabad életet élő, a társadalom hámjait nem tűrő, autochton hagyományokat követő cigányokat mindig titokzatosság övezte (1995 Magyar Hírlap CD09).

2. (Tud) ’kül. a hagyományokból építkező, külső behatásoktól mentes(en kialakult, fejlődő) 〈szellemi alkotás〉’ ❖ autochthon hellen kultura (1904 ÓkoriLex. CD28) | irodalmunk fejlődése mindinkább autochtonná válik (1927 Babits Mihály CD10) | Autochton szlovák [dallam]alakulatoknak (1931 ZeneiLex. CD49) | az évszázados idegenuralom az autochton magyar műveltséget is elidegenítette (1970 Keresztury Dezső 9326022, 337) | Japán a 19. század második feléig teljességgel elzárkózott a külvilágtól, ennek megfelelően autochton módon fejlődött – többek közt – a művészete is (1994 Új Könyvek CD29).

3. (Tud) ’bennszülött, őslakos 〈személy(ek csoportja)〉’ ❖ a három törzsre oszló népcsalád [ti. a palócok], mint skitha–hun–avar maradvány […] autohton népmaradék (1880 Pintér Sándor CD07) | Autochtón népeknek tekintették magukat az athéniek, arkaszok, latinok, gallok, szittyák stb. (1893 PallasLex. CD02) | Az athéniek nem is bevándorolt őseik hódítói multjából merítik nemzeti büszkeségüket, hanem abból, hogy autochthón-ok, földjük szülöttei (1935 Hóman Bálint munkái CD42) | A magyar erők az autochton lakosság részéről nem is találkoztak semmiféle ellenállással, sőt bevonulásukat a legnagyobb örömmel üdvözölték (1944 Bethlen István 9055003, 109).

3a. (ritk) ’születésétől v. a szóban forgó hely(ség) keletkezésétől fogva az adott hely(ségb)en élő, tősgyökeres 〈személy(ek csoportja)〉’ ❖ a bádogpult mögött készült a közkedvelt keverék, amely spriccernek neveztetik a Józsefváros autochton köreiben (1911 Nagy Endre CD10) | [az épületek] java része még a helyi, autochton, paraszti specialisták munkájaként született (1976 Filep Antal CD52).

4. (Biol) ’létrejöttének, kialakulásának helyén élő, nem betelepített 〈élőlény(ek csoportja)〉, ill. az ezen a helyen való 〈előfordulás〉; őshonos’ ❖ e fülledt, rothadásos atmoszférában olyan bőséges az élet, hogy az élőlényekben, az őserdő autochton lakóiban semmiféle gonosz hajlandóság se fejlődhetik ki (1926 Nagy Endre CD10) | Vörösfenyőnknek főleg a határhoz közeleső részein nagyobb jövőt jósolunk, hiszen itt már autochton előfordulásának határán járunk (1955 Csapody István CD52).

5. (Föld) ’előfordulása helyén keletkezett, létrejött 〈kőzet〉’ ❖ odavaló növényekből keletkezett az autochton szénréteg (1911 RévaiNagyLex. C5698, 321) | [a Dunai lemeztömbrészt] sokáig a stabil kelet-európai aljzathoz tartozó Moesiai-tábla mozdulatlan peremének hitték, de […] kimutatták, hogy maga is több takaróból áll, nem autochton (nem helybenmaradt) (1997 Magyarország földje CD05).

II. fn

1. (rendsz. tbsz-ban) (rég) ’bennszülött, őslakos személy’ ❖ [a tót felekezet] ezen ország autochthonait az ujabb telepedők birtoklása ellen védelmezve (1843 Széchenyi István CD1501) | Mi autochtonokat nem ismerünk Magyarország földén. Históriai múltja e földön nincs másnak, mint a magyar nemzetnek (1848 Jókai Mór CD18) | a Kr. e. 12-ik század végére Oxylus vezérlete alatt aetolusok nyomultak be Elisbe s az ott talált autochthonok egy részét kiszorították (1902 ÓkoriLex. CD28).

1a. (kissé rég) ’születésétől v. a szóban forgó hely(ség) keletkezésétől fogva az adott hely(ségb)en élő, tősgyökeres személy’ ❖ Kallósfalva még fennmaradt éhes autochtonjait könnyű volt kisajátítani parlag birtokukból (1856 Jókai Mór CD18) | Bármely szabású kiválósága Nagyváradnak valameddig élt ebben a társaságban. Itt autochtonok kevesen vannak (1902 Ady Endre CD0801) | Csak ilyen város ilyen autochtonja írhatta meg azt a két páratlanul nagyszerű verset (1929 Ferenczy Valér CD10).

2. (rég) ’létrejöttének, kialakulásának helyén élő, nem betelepített élőlény(ek csoportja)’ ❖ amint lemegy a nap, előjönnek az ikariai autochtonok, a mindenféle színű és szagú jaguárok, macskák, párducok, sakálok és kígyók (1853 Jókai Mór CD18) | Valami élet csak a tenger fenekén lehetett, amiről tanúskodnak […] a korallszigetek, miket a féregvilág autochtonjai, a korallok teremtettek (1895 Jókai Mór CD10).

Vö. ÉKsz.; IdSz. 1994; IdSz. 2002 autochthon.

autochton melléknév és főnév 4A
I. melléknév
1. (/Tud)
nagyon régi, az ősidőkre visszanyúló; ősi
tősgyökeres autochton szavak
(1862–1863 Jókai Mór)
A szobrászatnak, mint autochton művészetnek, megvannak a maga önmagából fejlett törvényszerűségei
(1917 Elek Artúr)
vitatható, hogy az egyes primitív népek zenéje mai formájában a legősibb autochton tradíciókat őrzi-e változatlanul
(1930 ZeneiLex.)
autochton pogány hiedelmek
(1974 Dömötör Tekla)
A román nyelv autochton szókincse
(1990 Schütz István ford.Brâncuș)
A sajátos szabad életet élő, a társadalom hámjait nem tűrő, autochton hagyományokat követő cigányokat mindig titokzatosság övezte
(1995 Magyar Hírlap)
2. (Tud)
kül. a hagyományokból építkező, külső behatásoktól mentes(en kialakult, fejlődő) 〈szellemi alkotás〉
autochthon hellen kultura
(1904 ÓkoriLex.)
irodalmunk fejlődése mindinkább autochtonná válik
(1927 Babits Mihály)
Autochton szlovák [dallam]alakulatoknak
(1931 ZeneiLex.)
az évszázados idegenuralom az autochton magyar műveltséget is elidegenítette
(1970 Keresztury Dezső)
Japán a 19. század második feléig teljességgel elzárkózott a külvilágtól, ennek megfelelően autochton módon fejlődött – többek közt – a művészete is
(1994 Új Könyvek)
3. (Tud)
bennszülött, őslakos 〈személy(ek csoportja)
a három törzsre oszló népcsalád [ti. a palócok], mint skitha–hun–avar maradvány […] autohton népmaradék
(1880 Pintér Sándor)
Autochtón népeknek tekintették magukat az athéniek, arkaszok, latinok, gallok, szittyák stb.s a többi
(1893 PallasLex.)
Az athéniek nem is bevándorolt őseik hódítói multjából merítik nemzeti büszkeségüket, hanem abból, hogy autochthón-ok, földjük szülöttei
(1935 Hóman Bálint munkái)
A magyar erők az autochton lakosság részéről nem is találkoztak semmiféle ellenállással, sőt bevonulásukat a legnagyobb örömmel üdvözölték
(1944 Bethlen István)
3a. (ritk)
születésétől v. a szóban forgó hely(ség) keletkezésétől fogva az adott hely(ségb)en élő, tősgyökeres 〈személy(ek csoportja)
a bádogpult mögött készült a közkedvelt keverék, amely spriccernek neveztetik a Józsefváros autochton köreiben
(1911 Nagy Endre)
[az épületek] java része még a helyi, autochton, paraszti specialisták munkájaként született
(1976 Filep Antal)
4. (Biol)
létrejöttének, kialakulásának helyén élő, nem betelepített 〈élőlény(ek csoportja), ill. az ezen a helyen való 〈előfordulás〉; őshonos
e fülledt, rothadásos atmoszférában olyan bőséges az élet, hogy az élőlényekben, az őserdő autochton lakóiban semmiféle gonosz hajlandóság se fejlődhetik ki
(1926 Nagy Endre)
Vörösfenyőnknek főleg a határhoz közeleső részein nagyobb jövőt jósolunk, hiszen itt már autochton előfordulásának határán járunk
(1955 Csapody István)
5. (Föld)
előfordulása helyén keletkezett, létrejött 〈kőzet〉
odavaló növényekből keletkezett az autochton szénréteg
(1911 RévaiNagyLex.)
[a Dunai lemeztömbrészt] sokáig a stabil kelet-európai aljzathoz tartozó Moesiai-tábla mozdulatlan peremének hitték, de […] kimutatták, hogy maga is több takaróból áll, nem autochton (nem helybenmaradt)
(1997 Magyarország földje)
II. főnév
1. (rendsz. tbsz-ban) (rég)
bennszülött, őslakos személy
[a tót felekezet] ezen ország autochthonait az ujabb telepedők birtoklása ellen védelmezve
(1843 Széchenyi István)
Mi autochtonokat nem ismerünk Magyarország földén. Históriai múltja e földön nincs másnak, mint a magyar nemzetnek
(1848 Jókai Mór)
a Kr. e.Krisztus előtti 12-ik század végére Oxylus vezérlete alatt aetolusok nyomultak be Elisbe s az ott talált autochthonok egy részét kiszorították
(1902 ÓkoriLex.)
1a. (kissé rég)
születésétől v. a szóban forgó hely(ség) keletkezésétől fogva az adott hely(ségb)en élő, tősgyökeres személy
Kallósfalva még fennmaradt éhes autochtonjait könnyű volt kisajátítani parlag birtokukból
(1856 Jókai Mór)
Bármely szabású kiválósága Nagyváradnak valameddig élt ebben a társaságban. Itt autochtonok kevesen vannak
(1902 Ady Endre)
Csak ilyen város ilyen autochtonja írhatta meg azt a két páratlanul nagyszerű verset
(1929 Ferenczy Valér)
2. (rég)
létrejöttének, kialakulásának helyén élő, nem betelepített élőlény(ek csoportja)
amint lemegy a nap, előjönnek az ikariai autochtonok, a mindenféle színű és szagú jaguárok, macskák, párducok, sakálok és kígyók
(1853 Jókai Mór)
Valami élet csak a tenger fenekén lehetett, amiről tanúskodnak […] a korallszigetek, miket a féregvilág autochtonjai, a korallok teremtettek
(1895 Jókai Mór)
Vö. ÉKsz.; IdSz. 1994; IdSz. 2002 autochthon

Beállítások