agg¹ tn ige 3a6 (rég v. nyj) aggik
1. ’aggódik, aggodalmat érez vki’ ❖ ámbár a Gróftól túdósitásom volt, még-is az alatt szörny nyúghatatlanságban agtam (1779 Mészáros Ignác ford.–Leprince de Beaumont C3091, 197) | Agg a’ nép a’ két vitézért (1833 Vörösmarty Mihály 8524243, 125) | édes jó anyám, ne aggj Miattam úgy (1843 Czuczor Gergely C1242, 45) | Örvendő zaja kelt a derék hős elmaradásán Aggó tábornak, boldog megjöttüket értvén (1879 Szabó Dávid C3764, 35) | Ilon csak a virágos parkot bújja, Leczkéiért nem agg, keserg sokat (1881 Széchy Károly C3905, 21).
2. ’(búsulva v. aggódva) gyötrődik, ill. (így) töpreng, gondolkodik vmin, vmiről vki’ ❖ a’ ſzerelmünknek Vége lett, ’s-meg-eskütt hivségünknek; A’ mit a’ Halál Egy máſtól el-válaſzt: ſajnálhatni, De mértékkel kell azután aggni, Hogy az Iſteni bölts rendeléſek Ne állittaſſanak kegyetlenségnek (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 298) | Ha bánom is, édes barátom, hogy a’ háború rettegése velem a’ nagyobb, a’ 3szor nagyobb [vers]csomót elégettette, más részről nnem tudok rajta sokat aggani (1810 Kazinczy Ferenc C2560, 357) | Agg, tünődik, vész az ifju: Fáj a’ feje, fáj szive (1824 Vörösmarty Mihály 8524144, 271) | Agg maga, ’s gondolatokba merűl őr lelke Dobónak. Látja jövendőjét, ’s mint veszedelem’ fia nem dől Abba vakon ’s botorúl (1827 Vörösmarty Mihály 8524383, 103) | Remény nints Meg menekedni [a dögvésztől], tsak a’ sírban végződik az inség. Kényekként élnek, hasznosról senki sem aggik. Hasznos mert nintsen (1831 Hasznos Mulatságok C8335, 266) | M’ért agganék, Ha nincsen bánatom (1859 Pajor István C3383, 53).
3. agg vkivel, vmivel ’törődik, foglalkozik vkivel, vmivel vki’ ❖ Reménykedéseddel, panasziddal most nem aggok (1778 Faludi Ferenc C1664, 88) | Be jó, hogy Istennel nem agg semmit (1886 Endrődi Sándor C1570, 39).
3a. agg vkire, vmire ’ügyel, figyel, ill. gondot fordít v. gondot visel vkire, vmire vki’ ❖ inkább aggott az ő mentségére, mint a’ magáéra (1773 Kónyi János ford.–Aulnoy C2741, 43) | Ebben az idben már annyira meg fészkelték magokat a’ Hunnok, hogy magok ugyan a’ Nemesek, otthoni dolgaikra, és gazdaságjaikra is aggottak, a’ küls apróbb hadakat pedig, kivált a’ futó rablást és ’sákmányolást, a’ meghódoltt tartományokbúl, mint szolgákbúl szedett katonákkal, vagy legalább illyenekkel kevert haddal folytatták (1815 Pálóczi Horváth Ádám C2121, 208) | nem […] űzöm az elmúlt Dolgoknak nyomait, sem avúlt hírökre nem aggok (1825 Vörösmarty Mihály C4534, 165) | a most tárgyaltakhoz csatlakozik az a Zala-szerte járatos szerkezet: nem aggom rá = nincs gondom rá. Tennáp behortuk, ami kis szénánk vót, mast legalább nem aggunk rá (1905 Kertész Manó C5963, 58) | Úgy agg rá [ti. a vezérlóra] a többi ló, mint katonaság a tisztjére (1911 Malonyay Dezső 8292022, 66) | A kaná̭szok csalá̭dos embërëg vuò̯tak. Akine̬k vuò̯t takariè̯kos felesigë, asz könnyëm mëgét, kënyië̯̀rre nëm aggot (1947 Őrség C6857, 103).
4. ’〈személy, ill. test〉 öregszik, (meg)vénül’ ❖ öregedni, vénülni, vénhedni, megvénülni, aggani: alt werden, veralten (1818 Márton József¹ C3043, 613. hasáb) | Nemzetiségünk erőteljes teste olly sok századoknak hosszú folyta alatt is aggni nem, sőt mondhatni ifjodni kezd (1841 Pesti Hírlap CD61) | Szenvedni s vénűlni, csak ez az élet! A virág, melly leveleit elhullatja, irígyelheti annak sorsát, melly száráról leszakasztatik. Levelezni… aggani… (1843 Petőfi Sándor ford.–Bernard 8366459, 61) | Országunk érdemekben aggott nagy nádora (1845 Jelenkor C8311, 461) | Körűled néma pusztaság van, S aggsz meg nem értve senkitűl (1883 Szász Károly² C3826, 196).
5. ’〈(aludt)tej〉 rendsz. melegedve savóra és összesűrűsödő csomókra szétválva (meg)túrósodik’ ❖ ȧggik: megkeményedik; főleg tejről: turóvá lesz. Innen ȧggȧszt, ȧggȧsztal (1893 Magyar Nyelvőr C5957, 432) | aggik (-ott, -gyon) tn. i. ’az aludttej túróvá keményedik’ – Mostannék hijába, má nëm tok annyi aluttejet, mer ippen a zelőp tëttem fő agganyi a porheltre (1974 Magyar Nyelvőr C6025, 83).
Vö. CzF. agg²; ÉrtSz. agg¹, agg²; TESz. agg, aggódik; ÉKsz. agg², agg³; ÚMTsz. aggik, aggik²