agg² mn és fn 3A1 (vál)
I. mn
1. ’(nagyon) öreg, előrehaladott korú 〈személy, kül. férfi, ill. ritk. állat〉’ ❖ Ne hogy majd mellled ki dlvénn agg férjed; Fijatal korodbann özvegységed’ érjed (1787 Főldi János ford.–Cats 7112001, 45) | A’ levegő’ szabad mezejében Leng az agg sas utósó röptében (1831 Vörösmarty Mihály 8524219, 99) | a veszprémi apácza-zárdába vonul agg nagynénjéhez (1862 Remellay Gusztáv 8391004, 76) | Ne lássatok gondolatban hajlott, remegő karú agg nagyapát (1890 k. Szalay Fruzina 8418015, 17) | az agg Priamos fia holttestét koldulja (1914 Róbert Jenő CD10) | Az apjukat őrületbe kergető leányok egy agg, már cselekvésre képtelen, éppen ezért kiszolgáltatott emberrel kerültek szembe (1964 Pilinszky János 9531185, 236) | Ennél a kapunál vette karjaiba az agg Simeon a gyermek Jézust (1995 BibliaiLex. CD1207).
1a. ’ilyen emberhez, ritk. állathoz tartozó, ill. ilyenre jellemző’ ❖ agg rántzai (1799 Csokonai Vitéz Mihály 7069016, 101) | Bár agg, nem gyenge még korod (1824–1825 Vörösmarty Mihály 8524399, 117) | fiatal éretlenség vagy agg együgyüség (1841 Vörösmarty Mihály 8524430, 34) | És néha, hogyha agg kezük játszik egy szőke gyerekfejen, tán fáj, ha érzik, hogy e két kézre, dolgos kezekre, áldó kezekre senkinek sincsen szüksége többé (1928 Weöres Sándor 9788021, 29) | agg szív ifjúként vigadva (1976 Csorba Győző ford. 9091055, 59).
1b. (kissé rég) ’nagyra nőtt, vén 〈fa〉’ ❖ boglyas, agg Tölgy-fák (1785 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner 7163042, 256) | csak alig hallom a’ vígság lármájít, Agg diófám alatt tüzemet gerjesztem (1804 u. Berzsenyi Dániel 8054061, 73) | Amott egy agg cserfa zöldűl (1847 Gyulai Pál CD01) | játszi gyermekévemet őrzi a cserje, őrzi az agg cseresznyefa mosolygó ága (1928 Gulyás Pál 9198030, 18).
2. (kissé rég) ’régi, öreg, vén 〈dolog〉’ ❖ agg föld’ (1822 Vörösmarty Mihály 8524374, 41) | a herczeg behajtatott kopott kabátjában és agg csézájában a generál kapuján (1832 Fáy András¹ 8139007, 123) | agg Retyezát (1835 Vörösmarty Mihály 8524247, 179) | somlai Csillogjon agg kancsódban (1846 Császár Ferenc 8081002, 21) | síma márványhidak is görbítették elénk agg hátaikat (1913 Babits Mihály 9014130, 124) | Az agg torony, szomorú titkok huholója (1955 Csanádi Imre 9082001, 457).
2a. (rég) ’régi időkből eredő v. származó, ősi’ ❖ Meg marad bölts Horátz agg syſtemájábann (1789 Orczy Lőrinc 7249015, 183) | megrögzött agg szokásunk (1835 Széchenyi István 8429026, 111) | az agg hitet, Melyben születtek s haltak őseim, Jákobnak és Dávidnak ős hitét Hogy hagyjam el? (1843 Jókai Mór 8209016, 18).
3. ’aggasztó, aggodalmat keltő, ill. aggódó, aggodalmaskodó’ ❖ Mentt az agg bútúl az arany középſzer (1806 Verseghy Ferenc 8518015, 91).
II. fn
’idős, öreg ember, kül. férfi’ ❖ Király, ki most sírbann ſzállott trónusából, Koldús, ki kenyérért kíált furuglyából, Kis tsetsem, ki sír ſzoros pólyájából, Agg, ki földbe vágyik kínos nyoſzolából (1789 Barcsay Ábrahám 7019012, 125) | S mig korona övedzi az aggnak ősz haját Még fris babér az ifjú Redőtlen homlokát (1835 Eötvös József 8126029, 17) | A dohánykezelési munkálatokat a nők, gyermekek s aggok is elvégezhetik (1893 PallasLex. CD02) | aggok menhelye (1933 Kosztolányi Dezső 9359181, 100) | Tündérország boldogságának forrása itt szenilis aggok és ártatlan leánykák együgyű idilljéből táplálkozik (1989 Zappe László 2046007, 18).
Ö: meg~.
Vö. CzF. agg¹; ÉrtSz. agg¹; TESz.; ÉKsz. agg¹; SzT.; ÚMTsz. agg¹, agg²