avatag mn és fn
I. mn 13A3
1. (irod/rég) ’kopott, ócska, avítt, elhasznált 〈tárgy, dolog, holmi〉’ ❖ ’Zib-vásár [=] Ó–szer, avatag, viseltt, kopott, avott jószágnak árúlúsa [!] (1784 Kisded szótár C0815, 97) | avatag kék köpenyét földre teríté (1852 Kőváry László C2804, 168) | A drága szép ruhát testéről lehúzták s szennyes, avatag ruhába öltöztették (1894 Benedek Elek C0924, 181) | Emlék! sok drága szénrajz avatag íveken (1916 Tóth Árpád CD01) | A sok megsemmisült példány és a néhány ránk maradt és nagy ritkaságként őrzött avatag példány (1932 Rapaics Rajmund CD35).
1a. ’ilyen dologra, holmira jellemző’ ❖ magába itta a filléres áruk avatag szagát (1954 Vidor Miklós 9778001, 82).
2. (kissé pejor) ’elavult, ósdi, idejétmúlt 〈eszme, gondolat, kifejezés(mód) stb.〉’ ❖ felejtbe mentt, avatag, avitt, penészes … szók (1803 Baróti Szabó Dávid C0813, 352) | régi jogon, holmi avatag vissza emlékezésekkel áll elő (1835 Jósika Miklós C2402, 25) | a harmincas évek ízlését, avatag romantikáját, Biedermayeres finomkodását siratták vissza (1909 Schöpflin Aladár CD10) | az utólérhetetlen csevegő, aki legújabb csibész-szavainkat dévajul és mesterien elegyítette a nyelvújítási szótárak, a régészek, az akadémiai székfoglalók avatag kifejezéseivel (1929 Kosztolányi Dezső CD10) | [a] naturalizmus költői […] a maguk konzervatív-avatag technikájával nem bírták a modernek, a szimbolisták versenyét (1944 Szabó Lőrinc 9629169, 146) | szokások és avatag erkölcsök (1981 Sütő András 9620002, 60).
2a. ’ilyen véleményt, nézetet képviselő 〈személy〉’ ❖ Ugy hát ezek nem puszta szó, annál kevésbbé oly kárhozatos dolog, mint avatag bölcsészeink ránk beszélni szeretnék (1857 Erdélyi János² C1624, 31).
3. ’archaikus, es. archaizáló 〈stílus, nyelv〉’ ❖ Sztárai Mihály nagy hatással énekelte avatag nyelven maga készítette zsoltárait (1895 Baksay Sándor C0736, 229) | Az öregurat ezek a pesti irodalmi újdonságok, a nemesi oklevelek avatag stílusa után, valósággal meghökkentették (1923 Kosztolányi Dezső CD10) | ezek a versek (a Szózat, a Vén cigány, a Gondolatok a könyvtárban stb.) még némely avatag kifejezések ellenére sem halványodnak, hogy ezek nemzeti imádságok maradnak minden sorsfordulóban (1962 Veres Péter 9771018, 53).
II. fn 3A2 (ritk)
’száraz növényzettel, levéllel borított terület; avar¹’ ❖ Szekerünket odahagytuk, felültünk lovainkra, s bevágtunk a puszta közepébe, az úttalan, jeltelen kopár avatagba (1851 Jókai Mór C2248, 214).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. avul; ÉKsz.; SzT.