azám msz 0

1. ’〈párbeszédben, feleletként v. felelet nyomatékosítására, megerősítésére:〉 úgy van, bizony’ ❖ Fegyveres: […] itt a táborban egy barát ólálkodik, a ki Jagellot megakarja gyilkolni. Korig: Hoho! Meggyilkolni? Fegyveres: Azám! (1872 Rákosi Jenő 8385004, 105) | Joó: […] Rég láttam. Gyergyámisné: Azám. Még jó, hogy rámismert (1927 Kovács Mária CD10) | Annyira szereti? – kérdem.– Azám! A főztjét! – feleli rögtön a cseléd (1937 Tersánszky Józsi Jenő 9706005, 60).

1a. ’〈tényállás, megállapítás megerősítésére:〉 úgy ám, (úgy) bizony’ ❖ Köröskörül a szántóföldeken gabona termett, nemcsak rozs és árpa, hanem még zab is; az ám, a gyönyörű zab, mely ha megérik, épen olyannak látszik, mintha egy rakás kanári madár ülne egy ágon (1858 Szendrey Júlia ford.–Andersen 8440015, 79) | hogy unja most magát a szépasszony. Azám! (1871 Jókai Mór CD18) | Akár a háborúba, úgy vereködtek [a zsiványok]! Még bé is ásták magikat… Azám(1930 Kodolányi János CD10) | Harminckét évem elszelelt s még havi kétszáz sose telt. Az ám, Hazám! (1937 József Attila CD01).

2. ’〈rádöbbenés v. hirtelen eszmélés kif-ére〉’ ❖ No, ha nem lehetett megszámlálni [ti. a pénzt], vékával kell megmérni. Azám, csak volna, de még ez se volt! (1861 Eredeti népmesék 8306007, 225) | Azám: a kis csikók, […] megnézem őket és indulok, mielőtt megered (1930 Bohuniczky Szefi CD10) | Opana, a zsákoló nem vándorolt ki. Az ám, Opana! Kár, hogy csak most jutott eszembe (1986 Gion Nándor 9190004, 98).

Vö. ÉrtSz. ám; ÉKsz. ám; ÉKsz.².

azám mondatszó 0
1.
〈párbeszédben, feleletként v. felelet nyomatékosítására, megerősítésére:〉 úgy van, bizony
Fegyveres: […] itt a táborban egy barát ólálkodik, a ki Jagellot megakarja gyilkolni. Korig: Hoho! Meggyilkolni? Fegyveres: Azám!
(1872 Rákosi Jenő)
Joó: […] Rég láttam. Gyergyámisné: Azám. Még jó, hogy rámismert
(1927 Kovács Mária)
Annyira szereti? – kérdem.– Azám! A főztjét! – feleli rögtön a cseléd
(1937 Tersánszky Józsi Jenő)
1a.
〈tényállás, megállapítás megerősítésére:〉 úgy ám, (úgy) bizony
Köröskörül a szántóföldeken gabona termett, nemcsak rozs és árpa, hanem még zab is; az ám, a gyönyörű zab, mely ha megérik, épen olyannak látszik, mintha egy rakás kanári madár ülne egy ágon
(1858 Szendrey Júlia ford.Andersen)
hogy unja most magát a szépasszony. Azám!
(1871 Jókai Mór)
Akár a háborúba, úgy vereködtek [a zsiványok]! Még bé is ásták magikat… Azám
(1930 Kodolányi János)
Harminckét évem elszelelt s még havi kétszáz sose telt. Az ám, Hazám!
(1937 József Attila)
2.
〈rádöbbenés v. hirtelen eszmélés kif-ére〉
No, ha nem lehetett megszámlálni [ti. a pénzt], vékával kell megmérni. Azám, csak volna, de még ez se volt!
(1861 Eredeti népmesék)
Azám: a kis csikók, […] megnézem őket és indulok, mielőtt megered
(1930 Bohuniczky Szefi)
Opana, a zsákoló nem vándorolt ki. Az ám, Opana! Kár, hogy csak most jutott eszembe
(1986 Gion Nándor)
Vö. ÉrtSz. ám; ÉKsz. ám; ÉKsz.²

Beállítások