azonosul tn ige 1a1 (vál)

1. azonosul vkivel v. vmivel (vonzat n. is) ’megegyezővé, azonossá válik, ill. azonosnak minősül vmi vmivel’ ❖ Mert a’ szinmüvészettel azonosult költészet, a’ nép hitvallásának érzéki kifejezése levén: költőit a’ nép olymp küldötteinek tekinté (1848 Életképek C0106, 99) | a jog és a szokás is azonosulnak egyrészben (1885 Pulszky Ágost 8380003, 249) | Gondolkozásom a szocialista ipari munkások és a legjobb magyar értelmiségiek magyar felfogásával azonosult (1940 Veres Péter 9771020, 8) | [a spicli] a kapitalistának vagy az őt védő államhatalomnak elárulta, eladta a munkások ügyét – az egész társadalom haladásával azonosuló – osztályérdekeit (1958 Népszava júl. 20. C1502, 3).

1a. azonosul vmivel ’〈személy(ek csoportja)〉 vmely közösségben feloldódva, nézeteit, értékeit magáévá téve annak részévé válik’ ❖ [a betelepülő szlávok] már nem valának képesek a nemzettel […] azonosulni (1877 Fraknói Vilmos C1761, 9) | [az egyes ember] már nem tud teljesen azonosulni a kollektivitással (1928 Sinkó Ervin CD10).

2. azonosul vkivel v. vmivel (vonzat n. is) ’tudatosan vkinek a helyzetébe képzelve magát mélyen átéli azt’ ❖ [a színészek] elválhatlanul azonosulnak szerepeikkel (1860 Ormós Zsigmond C3364, 99) | a színésznő éli az alak életét, nem illusztrál, hanem azonosul (1935 Schöpflin Aladár CD10) | Ki kellene bírnunk, hogy most pl. a gyermekünkkel azonosulva, az ő fülével hallgassuk saját prédikációnkat (1981 Popper Péter 1122002, 84).

2a. azonosul vmivel ’〈(művészi) irányzatot, eszmerendszert〉 vki teljes egészében követ, elfogad, ill. saját meggyőződéseként vall’ ❖ Tizian a maga kisérletében nem azonosulhatott annyira az idegen iránnyal (1860 Ormós Zsigmond C3366, 23) | Lukács filozófusként azonosult egy teóriával, a marxizmussal, annak igazságával, ha úgy tetszik, abba vetette a hitét (1989 Eörsi István 9125032, 67) | Feltételezhető, hogy [a fiú] valamelyik szektának lehet tagja, illetve azonosul egy szekta tanaival (1999 Magyar Hírlap CD09).

2b. azonosul vmivel ’vki vmely közösségnek, csoportnak a sorsát, problémáit, ill. feladatait, célkitűzéseit, értékrendjét magáénak vallja, felvállalja’ ❖ Róla, aki itt előttem ül, tudom, mennyire benne él nemzetében, mennyire ismeri, azonosul vele (1933 Illyés Gyula 9274257, 191) | Olyan munkatársakra van szüksége a kiadónak, akik azonosulnak a vállalat céljaival, rangnak és egyben szolgálatnak is tekintik, hogy az Akadémiai Kiadóban dolgoznak (1991 Végh Ferenc 2037010, 1488) | Vörösmarty azonosul a magyarsággal, a közösség problémáival (1999 Magyar Hírlap CD09).

3. azonosul vkivel (Pszich is) ’〈gyermek〉(öntudatlan) utánzás révén vmely, számára fontos felnőtt magatartását elsajátítja’ ❖ a meleg, szeretetteljes nevelés, gondoskodás következtében a gyermek azonosul, illetve azonosulni igyekszik modelljével (1973 Ranschburg Jenő 1130002, 73) | a kisfiú az apjával, a kislány az anyjával azonosul (1986 Csepeli György 1029003, 113).

Sz: azonosulás.

Vö. ÉrtSz.; TESz. azonos; ÉKsz.

azonosul tárgyatlan ige 1a1 (vál)
1. azonosul vkivel v. vmivel (vonzat n. is)
megegyezővé, azonossá válik, ill. azonosnak minősül vmi vmivel
Mert a’ szinmüvészettel azonosult költészet, a’ nép hitvallásának érzéki kifejezése levén: költőit a’ nép olymp küldötteinek tekinté
(1848 Életképek)
a jog és a szokás is azonosulnak egyrészben
(1885 Pulszky Ágost)
Gondolkozásom a szocialista ipari munkások és a legjobb magyar értelmiségiek magyar felfogásával azonosult
(1940 Veres Péter)
[a spicli] a kapitalistának vagy az őt védő államhatalomnak elárulta, eladta a munkások ügyét – az egész társadalom haladásával azonosuló – osztályérdekeit
(1958 Népszava júl. 20.)
1a. azonosul vmivel
〈személy(ek csoportja) vmely közösségben feloldódva, nézeteit, értékeit magáévá téve annak részévé válik
[a betelepülő szlávok] már nem valának képesek a nemzettel […] azonosulni
(1877 Fraknói Vilmos)
[az egyes ember] már nem tud teljesen azonosulni a kollektivitással
(1928 Sinkó Ervin)
2. azonosul vkivel v. vmivel (vonzat n. is)
tudatosan vkinek a helyzetébe képzelve magát mélyen átéli azt
[a színészek] elválhatlanul azonosulnak szerepeikkel
(1860 Ormós Zsigmond)
a színésznő éli az alak életét, nem illusztrál, hanem azonosul
(1935 Schöpflin Aladár)
Ki kellene bírnunk, hogy most pl.például a gyermekünkkel azonosulva, az ő fülével hallgassuk saját prédikációnkat
(1981 Popper Péter)
2a. azonosul vmivel
(művészi) irányzatot, eszmerendszert〉 vki teljes egészében követ, elfogad, ill. saját meggyőződéseként vall
Tizian a maga kisérletében nem azonosulhatott annyira az idegen iránnyal
(1860 Ormós Zsigmond)
Lukács filozófusként azonosult egy teóriával, a marxizmussal, annak igazságával, ha úgy tetszik, abba vetette a hitét
(1989 Eörsi István)
Feltételezhető, hogy [a fiú] valamelyik szektának lehet tagja, illetve azonosul egy szekta tanaival
(1999 Magyar Hírlap)
2b. azonosul vmivel
vki vmely közösségnek, csoportnak a sorsát, problémáit, ill. feladatait, célkitűzéseit, értékrendjét magáénak vallja, felvállalja
Róla, aki itt előttem ül, tudom, mennyire benne él nemzetében, mennyire ismeri, azonosul vele
(1933 Illyés Gyula)
Olyan munkatársakra van szüksége a kiadónak, akik azonosulnak a vállalat céljaival, rangnak és egyben szolgálatnak is tekintik, hogy az Akadémiai Kiadóban dolgoznak
(1991 Végh Ferenc)
Vörösmarty azonosul a magyarsággal, a közösség problémáival
(1999 Magyar Hírlap)
3. azonosul vkivel (Pszich is)
〈gyermek〉 (öntudatlan) utánzás révén vmely, számára fontos felnőtt magatartását elsajátítja
a meleg, szeretetteljes nevelés, gondoskodás következtében a gyermek azonosul, illetve azonosulni igyekszik modelljével
(1973 Ranschburg Jenő)
a kisfiú az apjával, a kislány az anyjával azonosul
(1986 Csepeli György)
Sz: azonosulás
Vö. ÉrtSz.; TESz. azonos; ÉKsz.

Beállítások