aggó mn-i ign és mn 1A (rég)

I. mn-i ign → agg².

II. mn

1. ’aggodalommal teli, (túlzottan) aggodalmaskodó, es. aggályoskodó 〈személy〉’ ❖ Aggó szülék hiven karolnak át, Mégis szememben árva köny ragyog (1844 Tompa Mihály CD01) | Ti meg, nemes magyar urak, kik uj Hazámba jöttetek velem, hogy aggó Anyámnak hirt vihessetek haza Ez országról s nemes lakóiról (1872 Rákosi Jenő 8385003, 18).

1a. ’ilyen személyre jellemző 〈megnyilvánulás, érzés〉’ ❖ Él az [ti. a leány] még, csak képét festi Így az aggó szerelem (1828 Vörösmarty Mihály 8524174, 20) | Bizonytalan öröm és aggó kétkedés harcolt egymással szívében; az egyik árulója lehet, a másik egész jövőjétől foszthatja meg (1858 Jókai Mór CD18) | aggó lelkiismeretességgel (1910 Babits Mihály CD10) | nagyanyja s nagybátyja szigorától s tilalmaitól kikeményítve, anyja aggó s túlzott gyöngédségeitől agyonpuhítva, Zsuzsa kora bizalmasságaitól megtömve, így vált a kisfiú korán, zárkózott, kedélytelen képmutatóvá (1921 Tersánszky Józsi Jenő CD10).

1b. ’aggodalmat tükröző, gondterhelt 〈arc(kifejezés), pillantás stb.〉’ ❖ Az űlés szétoszlék s az előcsarnok’ szabad lége uj élet és elevenséget lehelt az aggó arczvonalokra (1847 Kemény Zsigmond C2595, 116) | aggó arczán kedv derűje van (1871 e. Lőrinczi Lehr Zsigmond ford.–Shakespeare CD11) | aggó nézéssel köszönök. Mik várnak rám? (1911 Pásztor Árpád CD10) | Az öreg úr kényelmetlen feszengett állóhelyén. Később is, ismételten aggó pillantást lövellve Kuvik nagysám üde arcán az apai csókok helyére (1921 Tersánszky Józsi Jenő CD10).

2. ’aggódással teli, ill. aggodalmat keltő 〈időszak〉’ ❖ Ti aggó éjjelim’ tudjátok, Tudjátok mért nem alszom én (1802 Csokonai Vitéz Mihály 7069047, 26) | aggó éj von fátyolt a vidékre (1879 Szabó Dávid C3764, 151).

3. ’öregkorba hajló, öregkor felé mutató’ ❖ Búsan fog ülni aggó korában Fion-ghal; győzelmetlen enyészend-el híre a’ tenger mellett (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Macpherson 7163069, 190) | mig az együtt szenvedés jobban is egybe nem olvasztja szíveiteket az aggó évek beköszöntésével (1834 Kovács Pál² C2770, 80).

Vö. CzF.

aggó melléknévi igenév és melléknév 1A (rég)
I. melléknévi igenévagg²
II. melléknév
1.
aggodalommal teli, (túlzottan) aggodalmaskodó, es. aggályoskodó 〈személy〉
Aggó szülék hiven karolnak át, Mégis szememben árva köny ragyog
(1844 Tompa Mihály)
Ti meg, nemes magyar urak, kik uj Hazámba jöttetek velem, hogy aggó Anyámnak hirt vihessetek haza Ez országról s nemes lakóiról
(1872 Rákosi Jenő)
1a.
ilyen személyre jellemző 〈megnyilvánulás, érzés〉
Él az [ti. a leány] még, csak képét festi Így az aggó szerelem
(1828 Vörösmarty Mihály)
Bizonytalan öröm és aggó kétkedés harcolt egymással szívében; az egyik árulója lehet, a másik egész jövőjétől foszthatja meg
(1858 Jókai Mór)
aggó lelkiismeretességgel
(1910 Babits Mihály)
nagyanyja s nagybátyja szigorától s tilalmaitól kikeményítve, anyja aggó s túlzott gyöngédségeitől agyonpuhítva, Zsuzsa kora bizalmasságaitól megtömve, így vált a kisfiú korán, zárkózott, kedélytelen képmutatóvá
(1921 Tersánszky Józsi Jenő)
1b.
aggodalmat tükröző, gondterhelt 〈arc(kifejezés), pillantás stb.〉
Az űlés szétoszlék s az előcsarnok’ szabad lége uj élet és elevenséget lehelt az aggó arczvonalokra
(1847 Kemény Zsigmond)
aggó arczán kedv derűje van
(1871 e. Lőrinczi Lehr Zsigmond ford.Shakespeare)
aggó nézéssel köszönök. Mik várnak rám?
(1911 Pásztor Árpád)
Az öreg úr kényelmetlen feszengett állóhelyén. Később is, ismételten aggó pillantást lövellve Kuvik nagysám üde arcán az apai csókok helyére
(1921 Tersánszky Józsi Jenő)
2.
aggódással teli, ill. aggodalmat keltő 〈időszak〉
Ti aggó éjjelim’ tudjátok, Tudjátok mért nem alszom én
(1802 Csokonai Vitéz Mihály)
aggó éj von fátyolt a vidékre
(1879 Szabó Dávid)
3.
öregkorba hajló, öregkor felé mutató
Búsan fog ülni aggó korában Fion-ghal; győzelmetlen enyészend-el híre a’ tenger mellett
(1815 Kazinczy Ferenc ford.Macpherson)
mig az együtt szenvedés jobban is egybe nem olvasztja szíveiteket az aggó évek beköszöntésével
(1834 Kovács Pál²)
Vö. CzF.

Beállítások