bájló (I. 11A1 II. 1A) l. bájoló
bájoló mn-i ign, mn és fn bájló (rég)
I. mn-i ign → bájol.
II. mn 11A1
1. ’igéző, bűbájos, ill. varázserejű v. -hatású’ ❖ a’ Bájoló veſzſzvel jó tágoſan körl keríti magát (1793 Simai Kristóf ford.–Weisse 7088009, 339) | ősrégi bájoló szövegeket (1928 Szekfű Gyula CD42) | Olvass fejére bájoló igéket. Eridu átkát mondd a Gonoszra, így a testből az kifut legottan (1963 Rákos Sándor ford. 9550044, 89) | melyik és miféle Mirigy küldte rá a bájoló rontást (1996 Szabó Magda 9630009, 155).
2. (irod) ’(bája, kedvessége, megnyerő volta miatt) elragadó, elbűvölő, igéző 〈kül. nő〉’ ❖ Imádd e bájoló szép kísérteteket (1790 Dayka Gábor 7075011, 71) | Szép ’s bájoló volt a’ leány, Tündérek gyermeke (1837 Vörösmarty Mihály 8524254, 219) | Oh boldog ember, hogy oly bájló nője van! (1872 Szász Károly² ford.–Molière C3175, 24) | keletiesen érzéki és bájoló teremtés volt (1930 Krúdy Gyula CD54).
2a. (irod) ’bájt, kedvességet tükröző, megnyerő 〈testrész, ill. fizikai megnyilvánulás〉’ ❖ egy bájoló tekintete Minden nyúgodalmom elvette (1789–1796 Fazekas Mihály 8138035, 18) | igen szép, sőt éppen bájoló képű gyermek (1806 Kazinczy Ferenc C2557, 200) | mentül erősebben szorítám szivemhez, arca annál igézőbben, bájolóbban mosolygott reám (1851 Jókai Mór CD18) | [A kisded Jézus] bájolón gagyog S egy pintyőkét néz, mely szent szeliden A Szüz Mária vállán megpihen (1924 Juhász Gyula¹ 9284579, 321).
2b. (irod) ’ilyen emberre jellemző, valló 〈tulajdonság, viselkedés〉’ ❖ a’ te bájoló nyájasságod győz-meg … a’ felől, hogy Te örökre öszve vagy kötve velem (1789 Kazinczy Ferenc C2554, 436) | bájoló zavarral ült a zongora mellé (1824 Fáy András¹ 8139001, 298) | távolról vasból való gépésznek nézheted, szemtől-szembe meg bájoló modorú főrend áll előtted (1921 Szép Ernő CD10).
3. (irod) ’(természetességében) üde szépségű, kedves (és így megragadó, vonzó) 〈(természeti) dolog, jelenség〉’ ❖ szerelemmel égnek bájoló fáklyáid (1784 Ákáb István C0575, 34) | Bájoló lágy trillák! Tarka képzetek! Kedv! Remények! Lillák! Isten véletek!!! (1803 Csokonai Vitéz Mihály 7069072, 181) | Hát már ezután Széphalmon fogsz lakni? A’ neve is szép, fekvése pedig, a’ mint leirásodból látom, épen bájoló (1806 Kis János¹ C2557, 229) | minden lépéssel új bájló kilátás nyílik előttünk (1861 Eötvös József C1597, 142) | Bájoló tölgy- és magyalfaerdő árnyéka borúl ránk (1898 Berzeviczy Albert C1069, 63) | tetszetős, bájoló, üde tájnak is vélhetné (1999 Györffy Miklós ford.–Széchenyi CD1502).
III. fn 1A
1. (rég) ’kuruzslással, bűbájossággal foglalkozó, ördöngös ember; bájos’ ❖ A’ bájolók és orvosok kétségeskednek felgyógyúlásán (1796 Vitéz Imre ford.–Spiess C4519, 118) | [Bornemisza Péter szerint] az ördöngös bájolók Jézus Krisztusra és a Szűz Máriára kitalált dolgokat költenek, hozzájuk kötik s nevükben a tengerbe küldik a betegségeket, szentnek nevezik a szamarat is, szóval ezer hazugságra tanítják a szegény bolond emberi nemzetet (1930 Pintér Jenő CD44).
2. ’bűvös erejűnek tartott szöveg, varázsló mondóka, ráolvasás’ ❖ [Nagy László költészete] ősének tekintheti Adyt, Berzsenyit, Szenci Molnárt, Balassit, a regősöket, a magyar és bolgár bájolókat (1980 Csoóri Sándor 9090077, 252) | a bájolók és ráolvasók pogány varázslata (1986 Kiss Ferenc CD53) | [Gabnai Katalin könyvében] szerepelnek gyermekjátékokkal kapcsolatos kötött, ritmikus szövegek, Kiszámolók, csúfolódók, a természeti erőket megszelídíteni igyekvő Bájolók (1998 Új Könyvek CD29).
Vö. CzF. bájló, ~; ÉrtSz.; TESz. báj; ÉKsz.; ÚMTsz.