bájol ts ige 1a

1. (tárgy n. is) (rég)(ártó hatású) bűbájossággal, varázslással igéz, (vhova) bűvöl vkit, vmit’ ❖ Bájolni, bűbájolni, kuruzslani, bvlni, varázslani (1792 Kisded szótár C0816, 15) | megleltem a’ kulcsát ama’ titkos számnak, mellyel … akármit az égbűl a’ földre bájolni … lehet (1806 Verseghy Ferenc C4441, 189) | Kis idő mulva egyszerre megnyilik a’ bájolt szemnek az alvilág csudatereme (1838 Természet C0405, 7) | Katharina, – mondta, lihegte, alig lehelte, – mondsza hát, lehet-e igazában bűvölni, bájolni? […] Jaj, annak nagy ára vagyon. Vért kell adni az ördögnek és szerződést kell kötni vele mindhalálra (1930 Móricz Zsigmond CD10).

1a. ’rendkívüli eredménnyel, csodálatos következménnyel létrehoz, alkot, (vmivé) formál v. vhova juttat vmit, vkit’ ❖ [A lány] kelleme szülőit Édenbe bájolta (1806 Cserey Farkas² C2557, 427) | csak tőlünk függ vizcsatornák, gőzhajók által Édenné bájolni a’ most olly nagy részben sivatag honunkat (1831 Széchenyi István C3901, 247) | Mit gondolsz, Zborowsky, mond a házi ur: nem lehetne-e valahonnan nehány csinos hölgyet ide bájolni? (1853 Jósika Miklós 8212014, 93) | Gyöngyvégű suhogójából Tengerparti nádast bájol [Väinämöinen] (1909 Vikár Béla ford.–Lönnrot 8521002, 17) | furcsa fénnyel, izgalmas színekkel a festőnő tündéri világot bájolt elénk (1997 Magyar Hírlap CD09).

2. (irod)(vmivel) lenyűgöz, megbabonáz, megigéz, és így fogva tart vkit’ ❖ Mást bájol szép szemével, S kerűli társaságom (1790 Dayka Gábor CD01) | szép Szavaddal Bájolod [a publikumot] (1799 Sándor István C1530, 248) | Mi hely, mi érzemény, Melly álmok bájolának (1822 Aurora C0030, 80) | A görög mythoszban Orfeusz és Árion ismeretesek, amaz fákat és vadállatokat bájol énekével, ez várost épít kövekből, melyek lantja zengzetére önként mozdúlnak (1881 Szász Károly² 8426056, 4).

3. (tárgy n. is) (kissé rég, irod) ’bájával, kedvességével, megnyerő voltával stb. elbűvöl, megragad, vonz vkit’ ❖ De miném mennyei szépséggel bájoltatott ez az egy pillantás! (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2740, 116) | Melly igen bájol az a’ csendes nagyság homlokán (1803 Csehy József C2556, 114) | Minden, ami bájol, s vággyal tölti Itt a porban a nemes kebelt, Eltűn, mint az őszi nap sugára (1842 Petőfi Sándor C3508, 270) | Mindig azt hittem: rút vagyok, Csak durva vágyra hangoló, Szívet bájolni nem tudó (1915 Kaffka Margit CD01).

Ö: bű~, el~, meg~.

ÖU: át~, elő~, vissza~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. báj; ÉKsz.; ÚMTsz.

bájol tárgyas ige 1a
1. (tárgy n. is) (rég)
(ártó hatású) bűbájossággal, varázslással igéz, (vhova) bűvöl vkit, vmit
Bájolni, bűbájolni, kuruzslani, bvlni, varázslani
(1792 Kisded szótár)
megleltem a’ kulcsát ama’ titkos számnak, mellyel … akármit az égbűl a’ földre bájolni … lehet
(1806 Verseghy Ferenc)
Kis idő mulva egyszerre megnyilik a’ bájolt szemnek az alvilág csudatereme
(1838 Természet)
Katharina, – mondta, lihegte, alig lehelte, – mondsza hát, lehet-e igazában bűvölni, bájolni? […] Jaj, annak nagy ára vagyon. Vért kell adni az ördögnek és szerződést kell kötni vele mindhalálra
(1930 Móricz Zsigmond)
1a.
rendkívüli eredménnyel, csodálatos következménnyel létrehoz, alkot, (vmivé) formál v. vhova juttat vmit, vkit
[A lány] kelleme szülőit Édenbe bájolta
(1806 Cserey Farkas²)
csak tőlünk függ vizcsatornák, gőzhajók által Édenné bájolni a’ most olly nagy részben sivatag honunkat
(1831 Széchenyi István)
Mit gondolsz, Zborowsky, mond a házi ur: nem lehetne-e valahonnan nehány csinos hölgyet ide bájolni?
(1853 Jósika Miklós)
Gyöngyvégű suhogójából Tengerparti nádast bájol [Väinämöinen]
(1909 Vikár Béla ford.Lönnrot)
furcsa fénnyel, izgalmas színekkel a festőnő tündéri világot bájolt elénk
(1997 Magyar Hírlap)
2. (irod)
(vmivel) lenyűgöz, megbabonáz, megigéz, és így fogva tart vkit
Mást bájol szép szemével, S kerűli társaságom
(1790 Dayka Gábor)
szép Szavaddal Bájolod [a publikumot]
(1799 Sándor István)
Mi hely, mi érzemény, Melly álmok bájolának
(1822 Aurora)
A görög mythoszban Orfeusz és Árion ismeretesek, amaz fákat és vadállatokat bájol énekével, ez várost épít kövekből, melyek lantja zengzetére önként mozdúlnak
(1881 Szász Károly²)
3. (tárgy n. is) (kissé rég, irod)
bájával, kedvességével, megnyerő voltával stb. elbűvöl, megragad, vonz vkit
De miném mennyei szépséggel bájoltatott ez az egy pillantás!
(1774 Kónyi János ford.Marmontel)
Melly igen bájol az a’ csendes nagyság homlokán
(1803 Csehy József)
Minden, ami bájol, s vággyal tölti Itt a porban a nemes kebelt, Eltűn, mint az őszi nap sugára
(1842 Petőfi Sándor)
Mindig azt hittem: rút vagyok, Csak durva vágyra hangoló, Szívet bájolni nem tudó
(1915 Kaffka Margit)
ÖU: átbájol, előbájol, visszabájol
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. báj; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások