bajvívás fn 4A

1. (kissé rég, vál) ’két személynek, ill. ellenséges seregeknek, csapatoknak, csoportoknak (a lovagi becsület védelmében, meghatározott szabályok szerint) egymás ellen vívott fegyveres harca, párbaj’ ❖ bé-vett szokás vala akkori időben, hogy a’ baj-vivásra halált érdeml gonosz-tévk választattak (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2740, 177) | „baj”-nak pedig a régiek azt az ügyet nevezték, a miért a viadal, vagyis bajvívás történt (1790 Ráday Gedeon¹ ford.–Macpherson C3573, 182) | a bajvivás minden titka e kettőből áll: adni és nem kapni (1881 Csiky Gergely ford.–Molière C3179, 20) | csakhamar kitűnt, hogy a fiatal Fabricius, mint drezdai diák, ott künn jó mesterektől tanulta a bajvívást; biztosan, elegánsan fogta fel a vágásokat (1908–1910 Mikszáth Kálmán 8312016, 115) | megtiltották az egyenkénti vagy csoportos bajvívásokat (1997 Kelenik József CD17).

1a. (hadgyakorlatként végzett) csoportos harci játék, lovagi torna’ ❖ [Montecuccoli] a’ ſzép tudományokban, és az akkori idkben tartanni [!] ſzokott nemes Bajvívásokban gyönyörködött (1789 Gvadányi József C1925, 2) | [III. András] volt az első, aki fölkapta azt a szokást, hogy udvarában bajvívásokat és tornajátékokat rendezzen (1936 Kosztolányi Dezső ford.–Carroll 9359190, 24) | Délelőtt tíz órakor jelmezes lovagi tornát tartanak, jeleneteket adnak elő a török időkből, és bajvívást is rendeznek a sümegi vár kaszkadőreinek közreműködésével (1995 Magyar Hírlap CD09).

1b. ’két küzdőfélnek egymás elleni, meghatározott szabályok szerint folyó birkózásszerű harca (mint sportág)’ ❖ [A régieknek] játékjok vala az öklözés, a’ mellyet … Bajvivásnak, neveztek (1793 Mátyus István C3072, 59) | Szeretik a’ játékokat, és testeknek gyakoroltatását is – leg-inkább gyönyörködnek a’ bajvivásban, laptázásban, és nyilazásban (1795 Decsy Sámuel 7442005, CXII) | Kanadai magyar birkózó az EB-csapatban? – Hunyady [Zoltán] sikeres bajvívása (2000 Magyar Hírlap CD09).

1c. (rég) ’két állat egymás elleni harca, viadala’ ❖ [a pulyka] maga ki-áll a’ bajvivásra [a kányával] (1775 Molnár János 7232028, 192) | Remek bajvívás volt az. A véreb nekiszáguldott a szarvas vadnak egyenesen (1872 Jókai Mór CD18) | [a pajzsoscankó hímjei] évenként megtartott helyeket keresnek föl s ott valóságos bajvivásokban, mérkőzésekben töltik idejöket (1899 Chernel István CD34) | A borz szép, csöndes estéken valóságos bajvívásokat rendezett ezzel a kutyával, s az állatbarátok közelről és távolról felkerestek, hogy ezt a ritka látványosságot megtekintsék (1929 Az állatok világa ford. CD46).

2. ’rendsz. két személy érzelmi v. szellemi téren folytatott hadakozása, küzdelme’ ❖ a’ Navarrai Collégiumnak eggy baj-vívást terjeſztett eleibe, mellynek erejével az ebben a’ F-Oskolában lév Túdóſókat eggy bizonyos napra, az  vele való vetélkedésre hívta (1790 Mindenes Gyűjtemény 7457043, 202) | Olyan volt munkánk, lázunk, bajvívásunk, Mintha dühösen és haragos gyásszal Beledalolna egy szomorú nász-dal (1912 Ady Endre CD10) | Ady Istennel való találkozásának és bajvívásának (1965 Varga József CD53) | Szentágothai Jánost utólag én is egy Don Quijote-i hősnek vélem, aki állandó készenlétben, állandó bajvívásban állott, szakadatlan indulati töltéssel és felháborodással küzdött mindenféle szemtelen, a szellem perifériáján megnyilvánuló környezetszennyezés ellen (1998 Flerkó Béla CD30).

3. (Tört) ’a középkori bizonyító eljárásnak, az ún. istenítéletnek az a típusa, amikor vmely vitás v. peres ügy kimenetelét fegyveres küzdelemmel döntötték el’ ❖ Az ugy nevezett Isten itéletek, ugy mint, a’ tűz, víz, ’s bajvívás próbái mennyi ideig vóltak keletben (1808 Farkas Ferenc C1692, 88) | Szabad legyen nekik, mint nemeseknek, becsületes bajvivásban kimutatni ártatlanságokat (1836 Aurora C0043, 303) | Ezen szót „bajvivás” különösen azon viadalokra szeretném alkalmazni, melyek által a felek viszályaikat birói közbenjárással döntötték el, t. i. a középkori ordaliák [= istenítéletek] egyik nemére (1867 Pesty Frigyes C3485, 5) | A perdöntő bajvívás az istenítéletek neme volt, midőn ugyanis a perlekedő feleket egymással vivandó harcra utasították (1934 Bánlaky József CD16) | Mátyás király 1485-ben eltiltotta a peres ügyekben szokásos istenítéletként alkalmazott bajvívást (1991 Wirth István CD17).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

bajvívás főnév 4A
1. (kissé rég, vál)
két személynek, ill. ellenséges seregeknek, csapatoknak, csoportoknak (a lovagi becsület védelmében, meghatározott szabályok szerint) egymás ellen vívott fegyveres harca, párbaj
bé-vett szokás vala akkori időben, hogy a’ baj-vivásra halált érdeml gonosz-tévk választattak
(1774 Kónyi János ford.Marmontel)
„baj”-nak pedig a régiek azt az ügyet nevezték, a miért a viadal, vagyis bajvívás történt
(1790 Ráday Gedeon¹ ford.Macpherson)
a bajvivás minden titka e kettőből áll: adni és nem kapni
(1881 Csiky Gergely ford.Molière)
csakhamar kitűnt, hogy a fiatal Fabricius, mint drezdai diák, ott künn jó mesterektől tanulta a bajvívást; biztosan, elegánsan fogta fel a vágásokat
(1908–1910 Mikszáth Kálmán)
megtiltották az egyenkénti vagy csoportos bajvívásokat
(1997 Kelenik József)
1a.
(hadgyakorlatként végzett) csoportos harci játék, lovagi torna
[Montecuccoli] a’ ſzép tudományokban, és az akkori idkben tartanni [!] ſzokott nemes Bajvívásokban gyönyörködött
(1789 Gvadányi József)
[III. András] volt az első, aki fölkapta azt a szokást, hogy udvarában bajvívásokat és tornajátékokat rendezzen
(1936 Kosztolányi Dezső ford.Carroll)
Délelőtt tíz órakor jelmezes lovagi tornát tartanak, jeleneteket adnak elő a török időkből, és bajvívást is rendeznek a sümegi vár kaszkadőreinek közreműködésével
(1995 Magyar Hírlap)
1b.
két küzdőfélnek egymás elleni, meghatározott szabályok szerint folyó birkózásszerű harca (mint sportág)
[A régieknek] játékjok vala az öklözés, a’ mellyet … Bajvivásnak, neveztek
(1793 Mátyus István)
Szeretik a’ játékokat, és testeknek gyakoroltatását is – leg-inkább gyönyörködnek a’ bajvivásban, laptázásban, és nyilazásban
(1795 Decsy Sámuel)
Kanadai magyar birkózó az EBEurópa-bajnokság-csapatban? – Hunyady [Zoltán] sikeres bajvívása
(2000 Magyar Hírlap)
1c. (rég)
két állat egymás elleni harca, viadala
[a pulyka] maga ki-áll a’ bajvivásra [a kányával]
(1775 Molnár János)
Remek bajvívás volt az. A véreb nekiszáguldott a szarvas vadnak egyenesen
(1872 Jókai Mór)
[a pajzsoscankó hímjei] évenként megtartott helyeket keresnek föl s ott valóságos bajvivásokban, mérkőzésekben töltik idejöket
(1899 Chernel István)
A borz szép, csöndes estéken valóságos bajvívásokat rendezett ezzel a kutyával, s az állatbarátok közelről és távolról felkerestek, hogy ezt a ritka látványosságot megtekintsék
(1929 Az állatok világa ford.)
2.
rendsz. két személy érzelmi v. szellemi téren folytatott hadakozása, küzdelme
a’ Navarrai Collégiumnak eggy baj-vívást terjeſztett eleibe, mellynek erejével az ebben a’ F-Oskolában lév Túdóſókat eggy bizonyos napra, az  vele való vetélkedésre hívta
(1790 Mindenes Gyűjtemény)
Olyan volt munkánk, lázunk, bajvívásunk, Mintha dühösen és haragos gyásszal Beledalolna egy szomorú nász-dal
(1912 Ady Endre)
Ady Istennel való találkozásának és bajvívásának
(1965 Varga József)
Szentágothai Jánost utólag én is egy Don Quijote-i hősnek vélem, aki állandó készenlétben, állandó bajvívásban állott, szakadatlan indulati töltéssel és felháborodással küzdött mindenféle szemtelen, a szellem perifériáján megnyilvánuló környezetszennyezés ellen
(1998 Flerkó Béla)
3. (Tört)
a középkori bizonyító eljárásnak, az ún. istenítéletnek az a típusa, amikor vmely vitás v. peres ügy kimenetelét fegyveres küzdelemmel döntötték el
Az ugy nevezett Isten itéletek, ugy mint, a’ tűz, víz, ’s bajvívás próbái mennyi ideig vóltak keletben
(1808 Farkas Ferenc)
Szabad legyen nekik, mint nemeseknek, becsületes bajvivásban kimutatni ártatlanságokat
(1836 Aurora)
Ezen szót „bajvivás” különösen azon viadalokra szeretném alkalmazni, melyek által a felek viszályaikat birói közbenjárással döntötték el, t. i.tudniillik a középkori ordaliák [= istenítéletek] egyik nemére
(1867 Pesty Frigyes)
A perdöntő bajvívás az istenítéletek neme volt, midőn ugyanis a perlekedő feleket egymással vivandó harcra utasították
(1934 Bánlaky József)
Mátyás király 1485-ben eltiltotta a peres ügyekben szokásos istenítéletként alkalmazott bajvívást
(1991 Wirth István)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

Beállítások