bajvívó mn és fn 1A (vál)

I. mn

1. ’bajvívásban, (páros, fegyveres) küzdelemben részt vevő 〈személy, es. állat〉’ ❖ a’ Czár érdemes arra, hogy olly Vitéz Bajnoknak, mint Károly, Baj vivó Társa legyen (1792 Gvadányi József ford.–Voltaire C1941, 191) | A bajvívó két levente összecsap (1851 Garay János C1813, 12) | legtöbbnyire Poliakovics professzor úr válogatta ki a bajvívó feleket (1898 Lőrinczy György C2936, 152) | bajvívó hímbikák tusáznak agancshurokban ily vadul (1940 Lukács László 9407021, 84) | „[…] az ellenséges csoportok rádiótelefonon egyeztetik, melyik utcában találkozzanak egy kemény összecsapásra” – tette hozzá [a rendőr dandártábornok]. Vagyis ügyelnek a bajvívó felek, gyorsan változtatják a helyszínt, nehogy a rendőrség elrontsa a programot (2000 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’ilyen személyre, es. állatra jellemző, ill. általa folytatott’ ❖ És itten osztán nagy bömbölés, egymás ellen való búgás, és baj-vivó küzködés [kezdődik] (1783 Lethenyei János ford.–Rosthy C2910, 310) | bajvivó játékban (1785 Lethenyei János ford. C2909, 138) | bajvívó virtus (1811 Döme Károly ford.–Metastasio C1452, 226) | Bajvívó próbánk, hogy férfi – lovagi! – sorba léphetünk-e (1979 Illyés Gyula 9274062, 481).

2. ’bajvíváshoz, párbajhoz haszn. 〈hely(szín), eszköz stb.〉’ ❖ seregessen tsődűlnek a’ bajvívó helyre (1794 Handerla György C2013, 38) | Menj! Bajvívó fegyver forogjon kezedben, Dúlj, ronts az ellenség dühös seregében Nemes büszkeséggel (1809 Dukai Takách Judit 8117013, 67) | selyem bajvivó ing, melyet magára ölt (1868 Szász Károly² ford. C3833, 79) | egy-egy arany csucsos bajvivó lándzsát tartanak (1911 Kempelen Béla CD23) | A bajvivó fegyverek: a dárda, kard, bot, tőr, nyíl, bunkó, kelevéz, pajzs (1934 Bánlaky József CD16).

II. fn (átv is)

’bajvívásban, (páros, fegyveres) küzdelemben részt vevő személy, ill. ebben hírnevet szerző vitéz’ ❖ Ah hát mint lett volna, ha tudta volna, hogy a’ baj-vivó a’ Laususnak kedves barátja fog lenni (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2740, 185) | külseje első tekintetre elárulá a’ kemény bajvivót ’S vérengző mesterséget (1825 Kisfaludy Károly C0033, 109) | eveznek a tollal, mint hogy tisztök tartja, A cseh bajvívóhoz a budai partra (1846 Arany János 8014001, 146) | Toldi derék lélek és nagy bajvívó (1885 Beöthy Zsolt 8048006, 9) | A bajvívók kilőtték pisztolyaikat, de egyikük sem sebesült meg (1936 Herczeg Ferenc 9241004, 266) | uralkodása alatt rendezett gladiátor-mérkőzéseken mintegy tízezer bajvívó küzdött meg (1958 Falus Róbert 9134001, 262) | a dolgozók napi érdekeinek bajvívója (1995 Magyar Hírlap CD09) | [a] várjátékokon a visegrádi Szent György Lovagrend gyalogos és lovas bajvívói is részt vettek (1996 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. bajvívás; ÉKsz.

bajvívó ❖ melléknév és főnév ◦ 1A ◦ (vál)
permalink
I. melléknév
1.
bajvívásban, (páros, fegyveres) küzdelemben részt vevő 〈személy, es. állat〉
a’ Czár érdemes arra, hogy olly Vitéz Bajnoknak, mint Károly, Baj vivó Társa legyen
(1792 Gvadányi József ford.–Voltaire)
A bajvívó két levente összecsap
(1851 Garay János)
legtöbbnyire Poliakovics professzor úr válogatta ki a bajvívó feleket
(1898 Lőrinczy György)
bajvívó hímbikák tusáznak agancshurokban ily vadul
(1940 Lukács László)
„[…] az ellenséges csoportok rádiótelefonon egyeztetik, melyik utcában találkozzanak egy kemény összecsapásra” – tette hozzá [a rendőr dandártábornok]. Vagyis ügyelnek a bajvívó felek, gyorsan változtatják a helyszínt, nehogy a rendőrség elrontsa a programot
(2000 Magyar Hírlap)
1a.
ilyen személyre, es. állatra jellemző, ill. általa folytatott
És itten osztán nagy bömbölés, egymás ellen való búgás, és baj-vivó küzködés [kezdődik]
(1783 Lethenyei János ford.–Rosthy)
bajvivó játékban
(1785 Lethenyei János ford.)
bajvívó virtus
(1811 Döme Károly ford.–Metastasio)
Bajvívó próbánk, hogy férfi – lovagi! – sorba léphetünk-e
(1979 Illyés Gyula)
2.
bajvíváshoz, párbajhoz haszn. 〈hely(szín), eszköz stb.〉
seregessen tsődűlnek a’ bajvívó helyre
(1794 Handerla György)
Menj! Bajvívó fegyver forogjon kezedben, Dúlj, ronts az ellenség dühös seregében Nemes büszkeséggel
(1809 Dukai Takách Judit)
selyem bajvivó ing, melyet magára ölt
(1868 Szász Károly² ford.)
egy-egy arany csucsos bajvivó lándzsát tartanak
(1911 Kempelen Béla)
A bajvivó fegyverek: a dárda, kard, bot, tőr, nyíl, bunkó, kelevéz, pajzs
(1934 Bánlaky József)
II. főnév (átv is)
bajvívásban, (páros, fegyveres) küzdelemben részt vevő személy, ill. ebben hírnevet szerző vitéz
Ah hát mint lett volna, ha tudta volna, hogy a’ baj-vivó a’ Laususnak kedves barátja fog lenni
(1774 Kónyi János ford.–Marmontel)
külseje első tekintetre elárulá a’ kemény bajvivót ’S vérengző mesterséget
(1825 Kisfaludy Károly)
eveznek a tollal, mint hogy tisztök tartja, A cseh bajvívóhoz a budai partra
(1846 Arany János)
Toldi derék lélek és nagy bajvívó
(1885 Beöthy Zsolt)
A bajvívók kilőtték pisztolyaikat, de egyikük sem sebesült meg
(1936 Herczeg Ferenc)
uralkodása alatt rendezett gladiátor-mérkőzéseken mintegy tízezer bajvívó küzdött meg
(1958 Falus Róbert)
a dolgozók napi érdekeinek bajvívója
(1995 Magyar Hírlap)
[a] várjátékokon a visegrádi Szent György Lovagrend gyalogos és lovas bajvívói is részt vettek
(1996 Magyar Hírlap)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. bajvívás; ÉKsz.
ÚESz: ↪bajvívás (bajvívó)

Beállítások