ballépés fn 4B
1. ’kedvezőtlen, káros következményekkel járó, hibás, helytelen cselekedet, ill. botlás, kisebb(, megbocsátható) vétség’ ❖ óhatatlan, hogy némelly bal lépéseket ne tenne (1792 Gvadányi József ford.–Voltaire C1941, 133) | végczélunk a nagy Szulejman’ ballépését jóvá tenni (1847 Kemény Zsigmond C2598, 49) | következetlenségeket, majdnem gyermekies ballépéseket (1877 Szécsen Antal CD57) | [Jókai Mór] alkonya végtelenül szomorú volt […], mintha valamely ballépés bűnhődése lenne (1906 Mikszáth Kálmán C3138, 274) | Egy becsületes ember ballépése, legyen az bár véletlen és jelentéktelen, sokkal jobban megörvendeztet bennünket, mint egy gazember önzetlen, sőt talán hősies tette (1925 Gellért Hugó ford.–Gorkij CD10) | az elmúlt évek legnagyobb ballépése a kárpótlás volt (1994 Magyar Hírlap CD09).
1a. (szépítő) ’kül. nőnek a nemi erkölcs szempontjából elítélendőnek tartott tette’ ❖ [az ön húga] ma reggel hat órakor szeretőjével a’ váras’ ligete felé megszökött. […] Mi most egyszer megmentjük hugát a’ bal lépéstől (1834 Vörösmarty Mihály 8524403, 190) | Eleitől fogva bosszankodva néztem azon nőkre, kik házasemberekkel ereszkednek viszonyba, és megítélem őket. És most magam követném el azon ballépést, melyet másban kárhoztattam? (1869–1872 Déryné Széppataki Róza 8102005, 22) | Bevallotta, hogy valóban történt egynémely ballépés, de nem szabad jelentőséget tulajdonítani neki. Nem akar elválni s biztosan tudja, hogy a felesége is meg fog bocsájtani (1928 Földi Mihály CD10) | Az ártatlan gyermek halála rendszerint az istenítélet egy formája, a sors büntetése a hősnő szerelmi ballépéseiért (1961 Földes Anna 9154004, 121).
2. (kissé rég, ritk) ’〈járás v. tánc közben〉 rossz helyre, rossz irányba v. ügyetlenül megtett lépés(elem)’ ❖ [látta] a tátongó örvényt, s felette a kősziklán lassan mozgó szekeret, csak egy bal lépés, s a kősziklákkal harczoló habok örökre magukba zárják (1858 Vasárnapi Újság CD56) | a [francia] négyes csaknem zavarba jön a kisasszonyok ballépései által, kiknek figyelmét az elismerten legjobb tánczos egészen magára vonta (1871 e. Eötvös József C1597, 420) | Igyekeztem elképzelni azt a pillanatot, amelyik elkövetkezett volna, ha a gerenda nem nyúl föl érettem s én lezuhanok. […] Apám arcát, amikor hírül viszik neki, hogy ezzel a kis álmodozó ballépéssel befejeztem az életemet (1941 Wass Albert 2041002, 524).
Vö. ÉrtSz.; TESz. bal-; ÉKsz.