balvég fn 2B1 (rég, ritk)

’rossz, szerencsétlen vég, kül. halál’ ❖ [a csapat a] kitörő őrizet által megveretett, s futamodásközben az összesereglett nép által mocsárba szorítatott, vezére is bennveszvén. A kik megmenekültek, az oberkircheni zárda feldulása után ismét egyesültek a másik csapattal, mely azonban szintén bal véget vőn (1861 Szalay László 8419002, 33) | Haltam volna meg Csak egy órával e bal-vég előtt: Boldog halállal haltam volna meg! (1864 Szász Károly² ford.–Shakespeare C3725, 38) | Juan mamáján múlt a szörnyü balvég, Hogy ő e párt magára hagyta el (1885 Ábrányi Emil ford.–Byron C0509, 39).

Sz: balvégű.

Vö. CzF.

balvég főnév 2B1 (rég, ritk)
rossz, szerencsétlen vég, kül. halál
[a csapat a] kitörő őrizet által megveretett, s futamodásközben az összesereglett nép által mocsárba szorítatott, vezére is bennveszvén. A kik megmenekültek, az oberkircheni zárda feldulása után ismét egyesültek a másik csapattal, mely azonban szintén bal véget vőn
(1861 Szalay László)
Haltam volna meg Csak egy órával e bal-vég előtt: Boldog halállal haltam volna meg!
(1864 Szász Károly² ford.Shakespeare)
Juan mamáján múlt a szörnyü balvég, Hogy ő e párt magára hagyta el
(1885 Ábrányi Emil ford.Byron)
Sz: balvégű
Vö. CzF.

Beállítások