bántu (I. 11A10 II. 1A) l. bantu

bantu mn és fn  bántu (rég)

I. mn 11A10

1. (Nyelvt) ’több száz, Afrika középső és déli részén beszélt agglutináló nyelvet magába foglaló 〈nyelvcsalád〉, ill. e nyelvcsaládhoz tartozó 〈nyelv〉’ ❖ a bantu-nyelvek egész Dél-Afrikában széltiben vannak elterjedve (1893 PallasLex. CD02) | Kaffer nyelvek, a bántu nyelvcsaládnak egyik ága, másik a zulu (1914 RévaiNagyLex. C5707, 112) | [Tanzániában] hosszú idők óta létezik valamennyi bantu nyelvet beszélő számára könnyen érthető irodalmi nyelv (1976 Valóság ford. 2056023, 127) | [A koiszan nyelvek] ragozó nyelvek, hangrendszerükben jellegzetes csettintő hangokkal, amelyek néhány dél-afrikai bantu nyelvben is megvannak (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).

1a. (-ul raggal, hsz-szerűen) ’e nyelvcsaládhoz tartozó nyelven’ ❖ A kötet végén ovambo szómutató olvasható, aki tehát tud bantuul, esetleg meg is találhatja az őt érdeklő proverbiumot a kötetben (1971 Ethnographia C6698, 286).

2. (/nem szakny) ’e nyelvcsalád vmelyik nyelvét beszélő, sötét bőrű 〈nép (vmely csoportja)〉, ill. e népek vmelyikéhez tartozó 〈személy〉’ ❖ Bahamba, a bántu-négerek központi csoportjának neve (1893 PallasLex. CD02) | [A párducbőrt] a bantu népek is becsben tartják (1929 Az állatok világa ford. CD46) | Az az elv, hogy minden terület a királyé, nemcsak a bantu földműves őslakossággal, hanem a pásztornépekkel szemben is érvényesült (1978 Láng János 1089007, 304) | A 17. század végéig elsősorban a mai Angola és Kongó területéről érkeztek bantu rabszolgák az Újvilágba (1992 Dornbach Mária CD17) | A hetvenkét törzs mindegyike a bantu nemzetséghez tartozik, de eltérő nyelvük miatt egymással többnyire angolul beszélnek (1995 Magyar Hírlap CD09).

II. fn 1A

1. (Nyelvt) ’több száz, Afrika középső és déli részén beszélt agglutináló nyelvet magába foglaló nyelvcsalád’ ❖ Ebbe a csoportba [ti. az agglutinálóba] utalják az uráli, az altaji nyelveket, a dravidát, a bantut és fölsorolhatatlanul sok más nyelvet (1937 Zsirai Miklós 9805001, 5) | [a szudáni nyelveket] már a 19. században egységes nyelvcsaládnak, sőt a bantuval közös eredetűnek vélték (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).

2. (hat ne-vel, tbsz-ban) (/nem szakny) ’e nyelvcsalád vmelyik nyelvét beszélő, sötét bőrű nép (vmely csoportja)’ ❖ A bantuk harcias népek (1893 PallasLex. CD02) | A nkisi szó egyes szerzők szerint a bantuknál az élő ember lelkét, mások szerint viszont a halottak szellemét jelenti (1974 Láng János 1089004, 369) | a busmanok vadásznak és gyűjtögetnek, a bantuk pedig állattenyésztők (1996 Természet Világa CD50).

Vö. ÉKsz.; IdSz.

bántu lásd bantu
bantu ❖ melléknév és főnév
permalink
bántu I. 11A10 II. 1A (rég)
I. melléknév ◦ 11A10
1. (Nyelvt)
több száz, Afrika középső és déli részén beszélt agglutináló nyelvet magába foglaló 〈nyelvcsalád〉, ill. e nyelvcsaládhoz tartozó 〈nyelv〉
a bantu-nyelvek egész Dél-Afrikában széltiben vannak elterjedve
(1893 PallasLex.)
Kaffer nyelvek, a bántu nyelvcsaládnak egyik ága, másik a zulu
(1914 RévaiNagyLex.)
[Tanzániában] hosszú idők óta létezik valamennyi bantu nyelvet beszélő számára könnyen érthető irodalmi nyelv
(1976 Valóság ford.)
[A koiszan nyelvek] ragozó nyelvek, hangrendszerükben jellegzetes csettintő hangokkal, amelyek néhány dél-afrikai bantu nyelvben is megvannak
(1997 Magyar nyelv és irodalom)
1a. (-ul raggal, hsz-szerűen)
e nyelvcsaládhoz tartozó nyelven
A kötet végén ovambo szómutató olvasható, aki tehát tud bantuul, esetleg meg is találhatja az őt érdeklő proverbiumot a kötetben
(1971 Ethnographia)
2. (/nem szakny)
e nyelvcsalád vmelyik nyelvét beszélő, sötét bőrű 〈nép (vmely csoportja)〉, ill. e népek vmelyikéhez tartozó 〈személy〉
Bahamba, a bántu-négerek központi csoportjának neve
(1893 PallasLex.)
[A párducbőrt] a bantu népek is becsben tartják
(1929 Az állatok világa ford.)
Az az elv, hogy minden terület a királyé, nemcsak a bantu földműves őslakossággal, hanem a pásztornépekkel szemben is érvényesült
(1978 Láng János)
A 17. század végéig elsősorban a mai Angola és Kongó területéről érkeztek bantu rabszolgák az Újvilágba
(1992 Dornbach Mária)
A hetvenkét törzs mindegyike a bantu nemzetséghez tartozik, de eltérő nyelvük miatt egymással többnyire angolul beszélnek
(1995 Magyar Hírlap)
II. főnév ◦ 1A
1. (Nyelvt)
több száz, Afrika középső és déli részén beszélt agglutináló nyelvet magába foglaló nyelvcsalád
Ebbe a csoportba [ti. az agglutinálóba] utalják az uráli, az altaji nyelveket, a dravidát, a bantut és fölsorolhatatlanul sok más nyelvet
(1937 Zsirai Miklós)
[a szudáni nyelveket] már a 19. században egységes nyelvcsaládnak, sőt a bantuval közös eredetűnek vélték
(1997 Magyar nyelv és irodalom)
2. (hat ne-vel, tbsz-ban) (/nem szakny)
e nyelvcsalád vmelyik nyelvét beszélő, sötét bőrű nép (vmely csoportja)
A bantuk harcias népek
(1893 PallasLex.)
A nkisi szó egyes szerzők szerint a bantuknál az élő ember lelkét, mások szerint viszont a halottak szellemét jelenti
(1974 Láng János)
a busmanok vadásznak és gyűjtögetnek, a bantuk pedig állattenyésztők
(1996 Természet Világa)
Vö. ÉKsz.; IdSz.

Beállítások